Szjg Másképp

Május 1, péntek

✨az öcsis kérdésre 4 igen 4 nem jött, szóval én nem tudom, beleírjam vagy ne:(✨

Egy újabb hét elrepült. Cortezzel egy szót sem (!) váltottam, Kingával mentem karatéra és edzőterembe, ahol Levi mindig megtalált, illetve tanultam, magoltam, és készültem ( amúgy ezek szinonimák, de így elfoglaltabbnak tűnök ), a suliban pedig szinte végig Arnolddal voltam, Justine-nel beszéltem, plusz Petivel, aki nehezen hitte el nekem, hogy nemhogy egy mozi komoly megerőltetés, de még a műsorkínálatot is alig volt időm csekkolni. Továbbá anyuval kerestem ruhát a végzősök báljára ( a fotósnak is komoly dress code van ), és hát.. maradt a fekete egyberuhám.
Szóval ma elballagtak a végzőseink. Legtöbben díszítettünk ( rém izgalmas volt ), majd jöhetett a ballagás, ami ugyanolyan unalmas volt, mint a többi ballagás, ugyanolyan hosszú, mint a többi ballagás, és valamennyire érdekes mint a többi ballagás. És jöhetett a végzősök bálja. Amúgy hozzátartozik a sztorihoz, hogy ugyebár a végzősök báljára csak úgy jöhet valaki, ha meghívják, más be sem teheti a lábát. A két stúdiósnak, a suliújság riporterének és fotósának pedig muszáj mennie (és vihettünk magunkkal plusz egy főt). Haha. Úgyhogy Kinga és én mehettünk. Mi, lányok, elégge kapósak lettünk (még engem is hívtak, kettő fiú is, de ugyebár mindre nemet mondtam, ha már Levinek is), Kinga pedig egész egyszerűen dühös mindenre és mindenkire, szóval a női egyenjóguság szöveg alapján úgy döntött, egyedül jön. Zsoltit nem merte elhívni (nem is akarta). Én hívhattam volna Arnoldot, de nem jött volna el, Karcsit, aki sokáig nem megy ilyen bálra még, Jaquest, mert ugye mindig ő a kísérőm, Cortezt, de őt csomó lány hívta, és mindenkinek nemet mondott. Amúgy sem akartam hívni, mivel olyan jóba nem vagyunk. Most főleg nem. Viszont egy név ösztönösen beugrott. Dave. Akivel megszenvedtem az évkönyvvel. És örömmel mondott igent. Én meg örültem, hogy eljött.

Virág az ágyamon ült kényelmesen, és vigyorogva figyelte ahogy anyu kiszedi a hajamból a hajcsavarókat. Én mondtam, hogy nem kérek loknikat, de ő erősködött, hogy "édes". Na mindegy. Felvettem a ruhám, és bármennyire tornacipőt akartam felvenni, anyu megfenyegetett, szóval kénytelen voltam magassarkút felvenni. Tehát loknis hajjal, normális cipővel, és elegángs ruhába vártam James Bondot, aki pontosan érkezett. Dave szmokingban... hűha.
— Csini vagy - vigyorodott el.
— Köszike. Ugye nem akarsz egész este Twitterezni? - érdeklődtem.
— Öö... mosolyogj - nyújtotta a karját, és azt hiszem csinált rólam egy egész alakos képet. Klassz. Szerintem pislogtam.
Elraktam a fényképezőgépem, majd apu mondta, hogy elvisz minket. Az ajtóból anyu és Virág mosolyogva integetett. Aha, erről jut eszembe. Virág miért maradt nálunk? És meddig?

A tesiterem szépen felvolt díszítve, halvány színes fények, lufik, virágok. Egyből fényképezni kezdtem a táncoló diákokat, a szipogó ofőket, a szép ruhában pozoló lányokat.. majd megpillantottam Kingát, aki a lelátón üldögélt elegáns piros ruhában, kiengedett, hullámos hajjal.
— Téged is babának nézett anyukád? - vágtam le magam mellé.
— Nem, ezt én csináltam - legyintett.
— Hát, ez messze a legmenőbb program itt.
— Igen.
— Jót beszélgettünk - álltam fel, mert gondoltam lelépek.
— Kivel jöttél? - nézett fel rám.
— Dave - mutattam le a tánctérre, aki... elvileg táncolt. De szerintem csak ijesztegette a többieket. Na mindegy.
— Jó szórakozást - intett.
— Kösz. Egy táncot beígértem. De.. Semmi kedvem.
— Üdv a klubban - bólintott unottan, és felém nyújtott egy csomag mogyorót.
— Nem úgy volt, hogy nem akarsz velem egy klubban lenni? - vontam fel a szemöldököm, mire elmosolyodott. Hát, ez így alakult. Ezt nem mi akartuk így.
— Reni! - szólt oda Levi, akinek intettem, hogy mindjárt.
— Jól van, mindjárt jövök - mondtam Kingának. — Ú, bakker. Kinga. Mit csináljak, ha.. tudod... vagyis nem vagyok benne biztos. De érted.
— Renáta, én tudom biztosan. És semmit. Csak táncoljatok. Ez a legokosabb, amit tehetsz.
— Jó - bólintottam, és lesiettem Levihez.
— Itt vagyok.
— Szép vagy - dícsért meg.
— Köszi - mosolyodtam el. A derekamra tette a kezét, én meg a vállára, és táncoltunk. Öcsém. Zavarban voltam. Nem azért, mert nekem Levi tetszik. Csak na. Azért mégiscsak.
— Tamival minden oké?
— Ja. Lassúztunk, és smároltunk. Kösz - nézett a szemembe, én pedig vállat vontam.
— Te, figyelj. Ezért a táncért engem nem fog utálni?
— Nemtom'. Majd lezsírozom - biccentett vigyorogva, mire elnevettem magam.
— Egy fotóót? - állt meg melletünk Dave, de költőinek szánta, ugyanis meg se várta a választ, de már vakuzott, és nyomta is fel Twitterre. Levi épp a derekamat fogtam, én a vállát, és unottan meredtem a kamerába, míg ő vigyorogva. Meglátszik, ki élvezte a bált jobban.
— Komolyan egész este ezt fogja csinálni.. - sóhajtottam fel, mire mosolyogva emlékeztetett, hogy ő Dave. Ja, igaz.
— Ennyire nem szomorú ez a zene - paskolta meg a derekam, mire elnevettem magam, és szépen visszaadtam (a vállán). Engem tényleg senki ne csapkodjon. Hűű. Valóban sokat vagyok Kingával.
— Nem, nem a zene - legyintettem, ő pedig kérdőn nézett rám.
— Akkor? Mi van? - nézett a szemembe megint.
— Nem fontos.
— Ja.. de.
— Jó, de ez a te bálod. Nem depresszívkedek neked.
— Mondjad már.
— Ajj - sóhajtottam, és nem úgy tűnt, mint aki el akarja fogadni azt, hogy nem akarok róla beszélni. — Nem akarok róla beszélni. Tiszteletben tartod?
— Nem - felelte egyszerűen, mire hangosan felröhögtem. Hát, akkor nem.
— Nem tudom mit csináltam - kezdtem, mire érdeklődve figyelt. — Egy szót sem beszélek Cortezzel, amióta tudod.. ellógtam motorozni..
— Ja, ez a bajod? - mosolyodott el kedvesen. — Reni, komolyan. Azért, mert ő nem szól hozzád, vagy te nem hozzá?
— Mert nem szól hozzám - vallottam be, és kimondva elég idiótának éreztem magam. Az is voltam. Az is vagyok. Egy kicseszett nagy idióta. Járna nekem egy pofon. Kettő is.
— Akkor meg mit vársz? - húzott egy kicsit közelebb magához. Jaj. Jaaaj. JAJ. Juj. Juuuj. Jujci. Jó, nem vagyok ötéves, nem írom le többször. Nem vagyok ötéves, nem vagyok ötéves.. nem vagyok ötéves.
— Nem tudom? - kérdeztem vissza.
— Tudod, régebben jobban bírtalak. Márius végéig olyan jó csaj voltál. Közvetlen, okos, ari, meg alapból a kisugárzásod is zsír volt. Mióta ezzel a majommal vagy többet, ugyanúgy jó csaj vagy, kedves, meg minden.. de mégis más. És nem értem miért. Én mondom neked, akit már lassan kirúgnak innen. Jól válogasd meg, kiket tartasz a barátaidnak a négy év alatt - tanácsolta, mire döbbenten meredtem rá. Hűű. Ilyet még senki sem mondott nekem.
— Köszönöm - feleltem könnyezve, és megöleltem. Szipogtam is párat, amiért jól kiröhögött.
Ezek után mondtam, hogy visszamegyek Kingához, ő meg, hogy Tamihoz. Nekünk kettőnknek sikerült faarccal végignézni az egészet, míg a végzősök táncoltak, nevettek, vagy sírtak. De ők jól érezték magukat. Mi kevésbé.

Levi és Tami: 5/5 - még egy csók belefért az estébe. Ennek örültem, nagyon is.
Levy (y! hihi): 5/5!!! - a mai tényleg nagyon jólesett. Hű. És nem értem, én sem, hogy miért gondolja így. Az Arnoldosat. Jó, depresszív, antiszoc.. ó. Óó. Jó, hagyjuk. Akkor is. Nemsokára itthagy. Attól még a legjobb barátom. Vagy nem? De. De?
Dave: 5/3 - nagyon jól érezte magát, egy csomó képet feltöltött a netre. Hogy ez miért jó? Nem tudom. De ő örült neki. Fura.
Évköny: 5/5 - elégedettek voltak!! Nagyon iiis.
Ballagás: 5/5* - már csak azért megérte, mert Cortezt láthattam a Szent Johannás zakóban.
Kinga és én: 5/5 - fura, de kezdem úgy érezni, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Hűűha.

Május 3., vasárnap

Ajj, nem találom az elemlámpám. Pedig anélkül nem megyek sehova! Hogy olvasnék lámpaoltás után?? Fenébe.
Facebookon tiszta őrültek háza van, mindenki kommentelt valamit a holnapi kirándulásról. Zsolti csináltatott egy pólót, amin Mádáy van, és elvileg abban akar jönni. Te jó ég. Virág szomorkodik, amiért az ofő nem engedi, hogy hozza R.P-t. Miért akarja hozni a kutyáját Kenesére? Passz. Őszintén fogalmam sincs. Kinga Virággal üvölt a neten, hogy lehetne több esze. Ricsi leoltja Kingát. Kinga folytatja. Kommentáradat... Dave szokásosan mindent is kiposztolt, pl "màr indulásra készen áll", vagy hogy "alig várom a kirándulást". Erre Zsolti válaszolt, hogy "persze hogy várod, mi dolgod lenne? Hahahaha". Ők is vitáznak... Inkább kiléptem. Jobb a békesség.
Arnold nem jön, szerintem nem is akart, de Borrell megkérte, hogy intézzenek el még pár papírt. Szóval. Ez ennyi.
Karate utan fáradtan dőltem be az ágyamba, és még mindig azon gondolkoztam, hogy hol van az a hülye lámpa. Most komolyan.
— APU! - üvöltöttem el magam. - Hol a lámpa??
— A plafonon - kiáltotta vissza, mire homlokon csaptam magam. Te jó ég...
— Nem az!! Az elemlámpa, istenem - röhögtem el magam, már a lépcsőn lefelé lépkedve.
— Ja. Kérdezd meg anyádat. Vagy várjál - pattant fel, és elsietett.
— Ha nem találod meg a lámpát, vissza se gyere... - dünnyögtem magamban. Jó, ez nyilván vicc volt. Mostanában gyakorlom. Hátha sikerül egyszer valami nagyon vicces megjegyzést tennem, amin nagyon sokan nevetünk. Te jó ég!! Kezdek magam előtt is szánalmassá válni!! Azt hiszem, megyek és veszek egy hajszárítós fürdőt. Jobb lesz.

Elemlámpa: 5/2 - meglett. De olyan sokszor lettem ideges miközben kerestem, hogy elgondolkoztam, tényleg vegyek-e nyugtatót. Haha. Ez nem vicces, Reni. Tudod mit? Azt üzenem neked, hogy... úristen. Ez beteges. Menj pszichológushoz.
Hajszárítós fürdő: 5/1 - nem jött össze. Majd legközelebb. Rámférne.