Szjg Másképp

Január 21., péntek

C. szemszöge

Reggel arra keltem  fel, hogy csörög a telefonom, fél hétkor.
-Szia, Cortez - hallottam meg Viki hangját. Jobban örültem volna, ha nem az ő hangját hallom ma először, de mindegy.
-Szia - köszöntem unottan.
-Jössz ma délután? - csevegett tovább.
-Ja.
Gondolom, azt várta, hogy visszakérdezzek. Azt várhatja.
-Én is! - szólt bele egy pár másodperc múlva vihogva.
-De vicces - nevettem fel erőltetetten.
-Ugye? Szerintem is - vágta rá. Nem, nem értette a cinizmusom.
-Na, szia - nyomtam ki a telefont, a válaszát meg sem várva.
Nem tudtam már vissza aludni, szóval ki keltem az ágyból, és lementem a nappaliba.
-Milyen koraiak vagyunk ma - jegyezte meg nagyi mosolyogva.
-Ne is mondd.. - kivettem a hűtőből egy kólát, mire a nagyi kivette a kezemből.
-Kora reggel képes vagy kólát inni? - csóválta meg a fejét, mire bólintottam, és visszavettem tőle. -Renivel mi újság?
Akkor is kérdezgetett róla, amikor még nem voltunk együtt, így nem lepődtem meg a kérdésén.
-El van - vontam vállat.
-Na - biccentett.
-Neményi nem akarja hogy együtt legyünk. Mikor ott voltam, szerdán, akkor is beszélt vele. A kapu előtt. Mert Neményi kihívta.
-A legjobb barátjának tartja, nem? - érdeklődött.
-De. - bólintottam.
-És szerda este nem csináltatok semmi olyat, ugye? - kérdezte. Te jó ég.
-Nagyi! - a fejemet fogva elröhögtem magam. -Még nem - vigyorogtam.
-Mit mondtál, fiam? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel. Próbált komoly maradni, de tudtam, hogy mindjárt elneveti magát. -Rendes lány. Ne bántsd meg.
-Eszemben sincs - ráztam meg a fejem.
-Szerencséd, Cortez.
-Milyen agresszívak vagyunk ma reggel..-tűnődtem, majd bele ittam a kólámba.
-Látom rajtad, hogy még van valami - mosolyodott el kedvesen.
-Nincs - vontam vállat, majd visszamentem a szobámba.

Általában mindig negyed előtt már ott vagyok a kapuban, hogy Reninek ne kelljen rám várnia. Ma is így történt,viszont egy kicsit többet vártam. Mindig rohan, viszont ma eléggé fáradtan jött, lassú léptekkel.
-Szia - mosolyodott el, én pedig megragadtam a karját, és megcsókoltam.
-Tegnap vártalak msn-en - motyogta miközben lefelé sétáltunk. Na, az jó.
-Nem voltam msn-en - vontam meg a vállam. Utálom az msn-t, nem értem miért poén a sorokat bámulni, hogyha, mondjuk, 5 percre lakunk egymástól, akkor találkozni is tudunk. Hülyeség.
-Öö.. ma mész próbára? - kérdezte, majd majdnem megcsúszott a jeges úton, szóval a keze után kaptam.
-Vigyázz, csúszik az út  - figyelmeztettem vigyorgva, elégge szórakoztatott a dolog. Amolyan "na, nem mondod" tekintettel meredt rám, és picit vörös volt az arca. -Elvileg megyek. De, ha közbejön valami, akkor lemondom. - céloztam arra, hogy.. tarthatunánk egy "randi" félét. Bár kifejezetten gyűlölöm ezt a szót, szóval legyen inkább.. kaja+valami.
-Mármint, mi?
-Gondoltam, elmegyek a másik barátnőmmel kajálni  - feleltem frappánsan, mire összehúzott szemöldökkel meredt rám. -Bolond vagy. Ne vedd komolyan - röhögtem el magam, majd nyomtam egy puszit a homlokára.
-Jó, na - mentegetőzött. -Szóval akkor megyünk enni délután?
-Ha akarsz.
-Okés - vigyorgott, majd nyomott egy puszit az arcomra. -Ó, jaj.
-Mi van? - kérdeztem, mire ijedten meredt rám.
-Befogadsz ma estére? Komolyan, még a kutyák mellett is elalszom..
Ezen jót röhögtem, és egyből tudtam mire gondol. Céges vacsora. Mondjuk, ha ennyire a kutyák mellett szeretett volna aludni, akkor kiraktam volna oda, de nincs kutyánk, szóval ugrott a projekt.
-Igen - bólintottam mosolyogva.
-Rendben - vigyorodott el, majd odaértünk a sulihoz.
-Na, végre, mindenki itt van - szólt Zsolti. -Figyeljetek csak.
Meghúzta a cukormentes kóláját, aztán elkezdte elbüfögni az ábécét. Mindannyian szakadtunk a röhögéstől, hogy lehet valaki ekkora állat?
-Te komolyan nem vagy normális - jelentette ki Reni, majd belőle is kitört a nevetés. És ezzel nem is célzott. Aztán Mádáy kicsörtetett az ajtón, és üvöltözni kezdett.
-Nagy Zsolt! Ne gusztustalankodj!
-Mádáy néni, de hát nem én büfögtem! - nézett rá szomorúan Zsolti. -Tegnap este magával álmodtam. Nem köptem ki a rágóm, és maga kergetett! Azután is, miután kiköptem. De aztán felkeltem könnyezve.. ez eddig a legrosszabb rémálmom! - mesélte Zsolti, mi pedig lehajtottuk a fejünket, és  visszatartottuk a röhögést.
-Nagy Zsolt... elegem van belőled! - üvöltötte el magát, majd bement a suliba, belőlünk meg kitört a nevetés.
-Cortez, ma mikor lesz próba? - kérdezte Ricsi, mire vállat vontam.
-Nekem nem jó ma.
-Mér'? - kérdezte Zsolti, miközben kefírt evett.
-A valentini bálra próbálni kell - emlékeztett Dave a telefonját nyomkodva, én meg Renire néztem.
-Megvárlak - mosolyodott el kedvesen.
-Akkor egyből suli után. Valaki szól Vikinek? - kérdeztem. Renit magamhoz húztam, átöleltem a derekát, és a vállára támasztottam az állam.
-Szólj te, én most eszek - felelte Zsolti. Remek.
-Ráér - röhögtem el magam, majd bementünk a suliba.