Szjg Másképp

Szeptember 3

Első sulinap.. Mondjuk megbeszéltem Virággal, hogy elém jön és együtt megyünk, de akkor is. Izgulok. Nem is kicsit! Amíg az ágyamban voltam felnéztem a közösségi oldalakra, és visszaírtam mindenkinek, aztán jött egy sms-em Virágtól. Ő már itt áll előttünk, hol vagyok?
Reni üzenete: Reggel fél 7 van, Virág
Virág üzenete: Ajajj... valamit elnéztem :/

Lementem kinyitni az ajtót, de az asztalon láttam egy levelet.
Reni!
Ma korábban be kellett mennen, gyalog kell menned, ne haragudj.

Hát... nem akkora probléma.
Hallottam a telefonom csörgesét, és gondoltam, hogy Virág lesz. Ő volt.
-Hol vagy már? - kérdezte türelmetlenül.
-Megyek! - mondtam, és kimentem a kapuhoz.
-Na végre! - köszöntött Virág, és megölelt.
-Neked is szia! - feleltem, és elnevettük magunkat.
-És pizsibe jössz? - kérdezte felvont szemöldökkel.
-Dehogy - vágtam rá.
-Na gyere, és segíts, hogy mit vegyek fel első sulina..
-Ünneplő kell! - szakított félbe. -Ezt még én sem felejtettem el. Vagyis anyu nem.
-Ne! Most komolyan, ki akar rakott szoknyát felvenni?
-Senki, és nekem olyan vastag a lábam! - panaszkodott.
-Most ezt komolyan mondod? Nézz rá a vádlimra.

Miután elkészültem, elindultunk a sulihoz.
Mikor odaértünk a sulihoz, volt egy hiányzó. Cortez.
-Hát Cortez? - kérdeztem kíváncsian.
-Visszament Amerikába. Az anyjáék kérték - felelte Ricsi.
-Klassz.
Bementünk a suliba, és a portánál kértünk kártyát. Miután ez megvolt, felmentem Virággal a terembe, és elfoglaltam egy szimpatikus helyet. Előtte köszöntem a kockáknak, Gábornak, és Zsáknak.
Amikor csengettek, Ricsiék is beestek a terembe, majd kezdődhetett a négy ofő óra.
Annyit jegyzeteltem, hogy komolyan úgy éreztem, leszakad a kezem. Mádáy Emília (aki az aulában üvöltözött egy lánnyal) tartott egy beszédet (a teremben levő televizíón ment), a házirendről. Többek között hogyan lehet öltözködni, a fiúknak a kütyükről, és stb.
Amikor az utolsó óráról is kicsengettek megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd elkezdtem pakolni.
-Hallod, Ren! - szólított meg Ricsi, mire kérdő tekintettel fordultam felé.
-Igen? - kérdeztem.
-Jössz velünk mekizni? Jön még Zsolti, Dave, Virág, én, meg akkor te.
-Hát öhm.. Várj - mondtam. Kinyitottam a pénztárcám és alig láthatóan megnéztem, hogy mennyire állok jól anyagilag..vagyis a résnyire kinyitott pénztárcám csekkoltam. - Tulajdonképpen egy mekire van pénzem - vontam vállat, és összecsaptam a pénztárcám.
-Le vagy égve? - kérdezte röhögve.
-Olyasmi - nevettem én is. -Na, megyünk? Éhes vagyok.
-Meglepődtem volna, ha nem.. bár csodálkozok, hogy bírsz enni a gólyatábor után.
-Tudod, a szupererőm az evés.
-Észrevettem - bólintott, majd nevetve sétáltunk ki a suli elé a többiekhez.
Nagyon jól éreztem magam, majd délután fél kettő körül hazaértem, és bepakoltam a táskámba a holnapi órarend szerint.