Szjg Másképp

Április 1 [2]

Mikor becsengettek kémiára Ricsi levágta magát mellém, majd megpöckölte a fejem.
-Ne pöckölgess - parancsoltam sértődötten, mire kérdőn nézett rám.
-Mi a bajod?
-Semmi - válaszoltam, majd bedugtam a fülhallgatómat a fülembe.
-Ren, óra lesz, bár engem nem érdekel, de neked számít! Mi van veled? Hol van az a Ren akit én ismerek? - nézett rám meglepetten, én pedig válasz nélkül hagytam, és ledőltem a padra.
Nemsokkal később Gondos csapott le az asztalomra, mire ijedten felültem.
-Tessék? - rántottam ki újra a fülemből a fülhallgatóm. Ha a mai napon nem romlott el, úgy érzem, valami csodaszerkezet.
-Kifelé a teremből! - mutatott az ajtóra.
-De..
-Nem! - üvöltötte el magát. Ezt jól megcsináltam. -Antai-Kelemennel együtt!
-Mi? Én nem megyek akkor - vágtam rá, mire Cortez felröhögött.
-De, kimész!
-És.. ha mondjuk mégsem, mit kapnék? - alkudoztam.
-Kirúgatlak - felelte gorombán.
-Jó. - vontam vállat. -Akkor kimegyek.
-Vissza se gyere! - szólt utánam.
Hát, jó. Lehajtott fejjel kullogtam Cortez mellett a folyosón, a termekből pedig kiszűrődött egy-egy tanár hangja. Nálunk miért nem halk egy óra, és miért kiáltoznak a tanárok mindig?
-Ti? Mit csináltok? - szólt ránk Kardos. Nyitott teremajtóval óra? Nálunk miért nincs soha? -Antai-Kelemen, mi miatt sétálgatsz Renivel?
-Kilóméterhiányom van, ő pedig elkísért - válaszolt.
-Igazán? És hova mentek, Amerikába?
-Á, nem. Majd egyszer oda is elmegyünk, de most csak Mádáyig futja - vont vállat vigyorogva, nekem pedig megdobbant a szívem, a pulzusom pedig az egekben volt.
-Tűnés! - kiabálta, mi pedig elkullogtunk Mádáyhoz.
Cortez bekopogott az ajtón, majd beléptünk az ajtón.
-Mit csináltatok? - nézett ránk kérdőn.
-Zenét hallgattunk kémián - felelte Cortez, majd levágta magát egy székbe.
-Szégyelljétek magatokat. Viszont nekem van egy pár dolog, amit intéznem kell, egy hangot sem akarok hallani! - tartotta fel a mutatóujját fenyegetően.
-Komolyan mondtad? - nyögtem ki, mire kérdőn fürkészett.
-Lányokat nem ütök.. de ha fiú, igen, leütöm - vont vállat, én pedig értetlenül bámultam rá.
-Öhm. Én.. köszönöm - bólintottam. -De az Amerikásra gondoltam. Sosem voltam ott. Hű, mennyire gyönyörű a tengerpart? Egyszer...
-Szép, igen - vágott félbe.
-Szóval...? - néztem rá kérdőn.-Most tényleg zenét fogsz hallgatni? - hitetlenkedtem.
-Aha.
-Jó, akkor én.. - kezdtem, de addigra már szólt a fülében a zene. -Pfú. Most tényleg nem válaszolsz?

Válasz nélkül maradtam.
Úgy döntöttem, kinézek az ablakon, mivel itt még úgysem láttam milyen itt a kilátás. Karcsiéknak volt testnevelés órájuk, majd mikor megpillantott, intett egyet. Persze egyből én lettem a figyelem központja, emiatt zavartan visszaintettem, majd megálltam egy könyvespolc előtt.
-És te most tényleg azok közül fogsz olvasni? - pillantott rám.
-Miért, neked mindegy, nem? - vontam vállat.
-De - bólintott, mire megforgattam a szemem.
Levettem egy könyvet, majd beleolvastam, de onnan hallottam, hogy milyen zenét hallgat Cortez. Idegesen elővettem a telefonom a zsebemből, majd írtam neki egy sort.
Reni üzenete: Lejjebb halkítanád? Köszi.
Cortez üzenete: Nem.
Dühösen odamentem hozzá, és el akartam tőle venni a fülhallgatóját, csak sajnos jók a reflexei. Elkapta a csuklómat, majd a másikat is.
-Jó, nem veszem el, de elengedsz? - sóhajtottam, de ő rám sem nézett. -Ilyen nincs - dünnyögtem, majd "minden mindegy" alapon levágtam magam a földre. Unalmamban a szék lábát kezdtem el rúgdalni, de egy üzeneten jött.
Patrik üzenete: Ma elmegyek eléd! Fontos!
Reni üzenete: Holnap?
Patrik üzenete: Jó, akkor leírom. Beszéltem anyuddal és apuddal. Jössz horvátba július elején!!
Reni üzenete: MICSODA?
Patrik üzenete: NEM VICCELEK!
Reni üzente: HOLNAP TALÁLKOZNUNK KELL!
Patrik üzenete: Jó, eléd megyek.
Reni üzenete: Oké!
Hűű. Nem vagyok erre felkészülve. Ha Patrikkal megyek, az azt jelenti, hogy jön még pár haverja, akik valószínűleg végig "csajozni" fognak. Végig. De Horvátország baromi szép, szóval ki nem hagyom! És mindig nagy hangulata van az utazásnak, vagy amikor megállunk egy benzinkuton.. wááá!!! Ahogy őket ismerem (bár eddig csak egyszer futottam össze pár haverjával tíz percre) végig üvölteni fog a zene, nem hagynak majd aludni az út alatt, folyamatos kajálások, és tőlem várjak a vacsorát/ebédet és úgy mindent.. (írjak arról az öt napról részeket?) Ezt a legelső tíz percből megállapítottam.
-Renáta, elteszed, vagy én fogom! - morogta Mádáy az orra alatt.
-Elnézést - motyogtam zavartan.
-Antai - Kelemen, engedd el a kezét, és te meg ülj le egy székre! - parancsolta. Cortez elengedte a kezem, majd felpattantam a székre.
-Menjetek vissza órára, mindjárt csengetnek! És többet ilyen ne legyen, van jobb dolgom!
Szó nélkül kiballagtunk Mádáy irodájából, majd megszólalt a csengő, mire minden irányból siető diákok készültek elhagyni a sulit.
-Renáta, szedd össze magad! - kiáltott rám Kinga.
Sietve bementem a terembe, majd Kinga után futottam, aki unottan bámult maga elé.
-Na, végre.
Hazafelé elmeséltem neki mi történt Mádáynál, ő pedig leüvöltötte a fejem, mondván hogy csak úgy otthagyott, bár igaz, az én hibám is, viszont Cortez eg idióta, amiért csak úgy lelépett, de mindketten idióták vagyunk, illetve én egy erős, független lány vagyok, holmi fiúk nem hagyhatják, hogy így szétessek, és úgy nézzek ki, mint egy "csöves". Ezt egészen a konditeremig hallgattam. Amíg átöltöztünk. Nos. Több mint félórán keresztül beszélt folyamatosan.
Kellemes volt.
-Jó, értem, Kinga - bólintottam fáradtan. -Megyek Zsoltihoz.
-Nem érdekel. De amúgy én futok - mutatott a futópadok irányába. Ez azt jelenti, hogy majd csatlakozzak valamikor. Értem.
-Szia - motyogtam Zsoltinak, aki vidáman visszaköszönt. Elmagyarázta, hogy kell, viszont nekem kedvem támadt kipróbálni, hogy mekkorát csattanhat emberen. Feldobtam a ladbát, majd Zsolti felé céloztam. Hű. Baromi nagyot csattan!
-Auu! - jajdult fel, majd a térdéhez kapott. Én pedig újra céloztam. -Mi a..
-Szerinted vicces? - kérdeztem hisztérikusan, majd az ütővel kezdtem püfölni Zsoltit.
-Mégis mi?
-Az, hogy én barom, megírom a leckéteket, majd beléptek egy csoportba? Én idióta, segítek minden egyes dolgozatba és felelésben! Azért, hogy utána engem alázzanak egy csoportba? Szerinted, poén, hogy te, Dave, Andris, és Jaques is csatlakozott?? Bár szerintem az utóbbinak fogalma sincs mi ez, csak hívtátok.
-Jó, elég! - mondta, majd kirántotta a kezemből az ütőt. -Meghívtak. És igaz, hogy te csinálod a házit, én pedig lemásolom.
-Ja. Kösz, hogy nyomi vagyok. És hogy rajtam röhögnek.
-Ki röhög?
-Mondjuk aki azt sem tudja, ki vagyok?
-Ó - húzta el a száját.
-Igen. Ó - utánoztam unottan. -Ja, és Viki baromi vicces lány. Csak kár, hogy semmi köze hozzám.
-Milyen Viki?
-Cortez volt barátnője, Viki.
-De miért, ha már úgyis..
-Azért, mert nagyon kedvel - szakítottam félbe.
-Mostanában sokat vagy a lóval - tűnődött el, mire felröhögtünk.
-Kinga jó fej. Tényleg.
-Mi ugyanarról az emberről beszélünk? Az a Kinga, aki mindenkit megaláz és eltapos?
-Ne már.. mindenki követ el hibákat, és biztos nem úgy értette. Adj neki mégegy esélyt - mosolyodtam el.
-Bár, igaza volt. Neki is van barátja, nekem meg barátnőm - húzta ki magát, mire döbbenten meredtem rá.
-Kicsoda? - érdeklődtem.
-Edina. Rámkattant. És ha úgy vesszük, jó csaj - vonogatta a vállát.
-Te jó ég - fogtam meg a fejem. -Inkább játszunk. Rendesen - tettem hozzá, mire mosolyogva bólintott.
Zsolti nagyon sokat fogyott, és becsülettel tartotta a diétáját. Erre Edina egyből rákattan? Ez egy kész vicc.
Miután végeztünk futottam egy kicsit, meg használtam pár fura gépet ahol segítettek előszőr, emiatt fáradtan rogytam le Kinga mellé a padra.
-Neked van barátod? - vontam kérdőre.
-Renáta, vagy tízszer elmondtam. Év elején is - biccentett.
-Ó... - nyögtem ki döbbenten. -Hát. Bocsi.
-Ez akkora egy idióta! - csattant fel hirtelen. -Komolyan megőrjít!
-Mi? Ki?
-Istenem, annyira unalmas. Szinte elalszok mindig, miközben skypeon beszélünk. Idegesítő, hogy ő mindig annyira várja, hogy találkozzunk, én meg nem! És ő pedig nekem köszönheti! Miattam érte el! Érted, Renáta? Erre rászáll Edina? Csak mert lefogyott, az ÉN JÓVOLTAMBÓL? - kiáltotta idegesen. Hűű. -Idegesít, hogy Olivér.. hogy Olivér nem..
-Nem Zsolti? - mosolyodtam el halványan.
-Igen - sóhajtott, majd levágta magát a padra.
-De hát.. mindig veszekedtek, és beszólsz neki - értetlenkedtem.
-Hát persze. Mivel egy idióta.
-Ha ez vígasztal.. Megvertem Zsoltit.
-Squashban? - csodálkozott.
-Nem. Az ütővel - feleltem, majd felröhögött. Nos, ilyen is ritkán történik.
-Miért nem szakítasz vele, ha nem szereted? - érdeklődtem, mire hanyagul vállat vont.
-Mutogatni jó. Tudod - vigyorgott, mire döbbenten bámultam rá.
-Nem tudom, ez hogy hangzott a fejedben, de.. ez eléggé gerinctelenség, nem?
-Na, ne áltasd magad. És leszögezném, hogy ezt senkinek sem mondhatod el, vagy...
-Inkább ne. És ne fenyegess! - ráztam meg a fejem. -Virágnak sem?
-Neki se!
A fenébe. Pedig biztos, hogy ledöbbent volna. Várjunk csak! Én vagyok Kinga bizalmasa? Húú.
-Hazafelé ellátogatok a fodrászatba,  plusz veszek valami új ruhát. Nem jössz? - kérdeztem, miután végeztünk az átöltözéssel.
-Nem mintha nem lenne ezenkívül értelmesebb és fontosabb dolgom, de igen, elmegyek - legyintett. -Rádfér a fodrászat. És egy új ruha is.
-Köszi - nevettem el magam kínosan.

Kinga: 5/5**** jézusom!!! Mindig is azt hittem, hogy Kingának nincsenek érzései. De ezekszerint mégis. Na, erre mondják azt, hogy "Nem létezik lehetetlen!".
Zsolti: 5/3 Szegény. Vajon belilult a térde?
A hajam: 5/5* sárgás árnyalatból az eredeti hajszínem lett, mellé sok-sok szőke tincs. Nagyon tetszik.
Az új felsőm: 5/4 Kinga választotta, fehér trikó, ami egy magasderekú farmerhez passzol, úgy nincs kint benne a hasam. Idézem: "rég látott ilyenben, és ugyanolyan unalmas, mint én". Köszönöm.
Cortez: 5/5** amit ebédszünetben tett, eléggé feldobott...
Horvátország: 5/5 wáá!!
Sok 5/5: Legalább van egy ilyen napom is. Hihi.