Szjg Másképp

Január 24., hétfő

A vasárnapot végig tanultam (vagyis inkább készültem, és gyakoroltam), miközben mogyoróvajat ettem, meg pluszba kvízpartoztam hozzá. Nem volt valami eseménydús a tegnapi nap. Cortez egyszer hívott, miközben törit tanultam (az kimaradt) szóval csak egy pár másodperc múlva vettem észre.
-Idegosztály, igen tessék? - kérdeztem, és csomó minden kavargott a fejemben. Képletek, töri évszámok, és minden ami lehetséges. Cortez meg röhögött egy jót, pedig komolyan, lassan én is oda jutok.
-Mit csinálsz?
-Kettőt tippelhetsz - forgattam meg a szemem.
-Aha, várj - szólt. -Ja, igen. Tanulsz.
-Pontosan! - nevettem el magam.
-Mikor leszel kész?
-Hát. Talán négyre - húztam el a szám.
-Akkor négyre átmegyek - vágta rá, én pedig vigyorogva letettem.
Szóval így telt a hétvégém. Jól. Viszont a mai napom egy cseppet sem volt jó, ugyanis hányingerrel éberedtem fél hétkor, és futottam is a mosdóba. Az ájulás kerülgetett, és majd meg fagytam.
-Reni? Minden rendben? - kopogott anyu.
-Nem! - kiáltottam ki. -Tegnap össze - vissza ettem, de nem jött ki, csak a hasam fáj  - vallottam be, mire bejött a mosdóba.
-Én megmondtam, hogy ne egyé.. Te jóságos ég, hogy nézel ki kislányom!!!
Tükörbe néztem, és szembesültem a kinézetemmel. Hulla sápadt arc, fáradt szemek. Nagyon gyengének éreztem magam. És ez egy enyhe kifejezés.
-Gyere csak - ragadott karon, és behúzott a szobámba. -Maradj itt, egy perc!
-Nem tudok megmozdulni - suttogtam, és a sírás kerülgetett, nagyon rosszul voltam. (jajjjj nem terhes, csak rosszullét nyugalom😂😂)
Egy tizedmásodperc múlva vissza is tért lázmérővel a kezében. 40,7. Te szent isten!!!!
-Jézusom, öltözz, siess! Mire vársz? - kiabált kétségbeesetten.
-Nincs erőm - szóltam fáradtan. A szekrényemhez lépett és ruha után keresgélt, én pedig dobtam egy üzit Corteznek (alig láttam a betűket, na mindegy), hogy "majdnem 41 fokos lázam van, megyünk a dokihoz". Aztán csörögni kezdett a telefonom.
-Vedd fel - dobott mellém egy farmert, pólót, és pulcsit, majd felvette a telefonom.
-Hangosítd ki - kértem, mielőtt felvette volna.
-Komolyan, mi van..? - hallottam meg Cortez hangját.
-Jajj, Cortez! Siess, te is jössz, mondd meg a nagyanyádnak hogy én kérlek, 2 perc és ott vagyunk - hadarta anyu, és hallatszott a hangján hogy mennyire ideges, kétségbeesett, és rémült.
-Rohanok - válaszolt, én pedig erőtlenül húztam magamra a pulcsim. Nem vettem fel melltartót. Istenem. Mindegy, top volt rajtam.. egyébként maradtam leggingsben.
-Gyere - ragadott karon újra, de indulás előtt még bementünk Kriszhez.
-Elviszem a gyereket a sürgösségire - mondta, mire Krisz ijedten felpattant. -Majd hívlak!
És siettünk le. Bepattantam hátra, anyu gyorsan kitolatott, aztán padlógáz Cortezék felé. A kapu előtt várt, majd amint megálltunk (satufékkel) beszállt hátra, mellém.
-Nem bírom - tört ki belőlem a sírás. Ennyire rosszul sosem voltam még, úgy éreztem, egy 20 ft-ost nem bírok megemelni. Cortez megfogta a kezem, az ujjait az enyémeimre kulcsolta, és folyamatosan nyugtatott.
-Jó, semmi baj - szóltam két perc után, miután csitult a sírásom. -Fáj a fejem.
-Mi az, hogy semmi baj?? - kérdezte egyszerre anyu és Cortez.
-Jaj - röhögtem fel. Nem tudtam mást tenni.
Hat másodperc múlva újra bőgni kezdtem, aztán nevetni. Mi van velem?
-Na gyertek, siessünk! - parkolt le anyu.
-Jó, futok - mondtam bágyadtan.
-Reni.. nyugalom - mondta idegesen Cortez.
-Én az vagyok, legyetek nyugodtak - szálltam ki a kocsiból. -Tyúú!
Majdnem elestem. Ha Cortez nem kap el még agyrázkodásom is lesz, nem csak lázam. Egyebként fogalmam sem volt, miért vagyok ennyire gyagyás, de mindent kimondtad ami csak eszembe jutott.
-Renáta, kérlek.. maradj nyugton.
Igazából először azt értettem "Rettentően koszos a cipőd!".
-Szerintem nem - feleltem, mire értetlenül néztek rám. -Mi van? Szerintem tiszta.
-Mi? - nyögte ki Cortez.
-A cipőm.
-Na jó, menjünk - szólt anyu, és a gyors léptekkel vonszoltak magukkal. Vagyis nem nagyon tudtam menni, mert nem volt erőm, de mindegy.
-Nagyon lassú vagy - vigyorgott Cortez. Valamit tervezett.
-Ja? - kérdeztem, a következő pillanatban pedig felkapott. -Amúgy - kezdtem, mire rámnézett. -Szeretlek - na igen, erre gondoltam mikor azt írtam mindent kimondok.
-Tudom - puszilta meg a homlokom.
-Anyuuuu - nyöszörögtem, majd mielőtt bementünk volna az ajtón rám nézett. -Pisilnem kell.
-Anyám - rázta meg a fejét Cortez röhögve.
-Na, látod - sétált be az ajtón anyu, majd bevárt minket (sokan voltak). -És ő a gyerekem.
-Hát, én elégge örülök neki - vallotta be, mire a kezére döntöttem a fejem. Mondtam, hogy szeretem? Ja igen. Na ez mondjuk borzalmas ötlet volt, mert mikor vissza hajtottam a fejem, elkapott a szédülés. Mindegy.
Cortez ölében ücsörögtem a szoba előtt, helyhiány miatt. Aztán 2 perc múlva behívtak, majd miután megvizsgáltak, haza küldték anyut, mondván pakoljon be pár dolgot, ami kelleni fog majd nekem.

~

Erőtlenül feküdtem az ágyban. Cortez a kézfejem simogatta, én pedig arra koncentráltam, hogy lejjebb menjen a lázam. Hát miután kaptam mindenféle gyógyszert, szurit (sebes is lett tőle a kezem) már tudtam nem ez a legjobb napom.
-Íjjjj - húzta el a száját Virág, mikor belépett az ideiglenes szobámba. Már délután öt óra volt, és ez még csak az első nap. Mondhatni nulladik. Anyut hazaküldtem, hogy pihenjen, egy órát vitáztunk, de végül elment.
-Meghalok - közöltem.
-Ren, te szent ég - jó, nem így mondta Ricsi, de gondoltam szépítek. Vele jött még Kinga, más nem jöhetett.
-A többiek azt üzenik, jobbulást, meg írtak üzit, és ha tudnak jönnek - huppant le mellém Virág.
-Renáta - hőkölt hátra Kinga.
-Ennyire csúnya vagyok? - röhögtem fel, mire Ricsi összeborzolta a hajam, Cortez rácsapott a combomra, Virág megforgatta a szemét, és Kinga végül hozzám dobta a legelső tárgyat ami a keze közé került. Igazolvány tartó. Ez előbbi három nem volt gond, de az utolsóval igen.
-Aú - sziszegtem, amikor a kezemet érte el a találat. Igen, a szurisat. Ezt már nem mondtam el nekik, de majdnem bepisiltem, annyira fájt.
Persze veszekedni kezdtek egymással.
-Ne, légyszi, nagyon fáj a fejem, rosszul vagyok, és lehánylak titeket ha nem hagyjátok abba - közöltem, mire felnevettek. -De komolyan.
-Rendben, elhisszük - bólintott Ricsi vigyorogva. -Cortez, te...?
-Maradok - mondta, mire elmosolyodtam.
-Oké. Mi megyünk, nem baj? - kérdezte Ricsi hét óra körül. Beszélgettünk sokat, és hihetetlen, de Kingával is tudtunk hülyéskedni.
-Dehogy baj. - válaszoltam.
-Jobbulást - mondták hárman, mire intettem. Máshoz nem volt erőm...

Erre ti sem számítottatok

(Amúgy bocsika átaludtam az egész délutánt, most keltem😂❤️)