Szjg Másképp

Március 4

Tudom hogy elvagyok maradva a részmaratonnal és még mindig nem vitt el a rézfaszú bagoly, így ezt valamelyik nap bepótlom🥺

Reggel hatkor ébredtem Cortez karjai között. Nyomtam egy puszit az arcára, ő pedig morgott egyet köszöntés közben. Értem.
-Mennyi az idő? - kérdezte rekedtes hangon.
-6:01 - feleltem, miután kellőképpen kiégett a retinám a telefonom fényétől.
-Elmegyek felöltözni - szóltam.
-Felőlem felöltözhetsz itt is, még tíz percig úgyis alszok - fordult hasra, én pedig elmosolyodtam.
-Köszönöm, de inkább megyek a fürdőbe.
Miután elvettem a táskámat (amiben a ruháim voltak) kimentem a szobából és elfoglaltam egy kis időre a fürdőt.
Felvettem a bordó kardigánom (amúgy rakok be egy képet, hogy mindenki tudja, hogyan gondolom pontosaanxd), hozzá egy fekete a térdénél szaggatott farmert.

(Ilyesmire gondoltam)

Visszamentem Cortez szobájába, aki az övét igazgatta. Rám emelte a tekintetét, végignézett rajtam majd elmosolyodott. Hát, ettől egy kissé elvörösödtem és zavarba jöttem.
Lehajoltam a táskámért, majd megálltam előtte. Cortez póló nélkül? Woah.
-Mitől vagy ilyen vörös? Meleged van? - cukkolt vigyorogva.
-Haha. Vicces.
-Na, és ez is az? - kérdezte, én pedig értetlenül néztem rá.
-Mi? - érdeklődtem, ő pedig felkapott.
-Jézusom, Cortez, tegyél le - nevettem folyamatosan, de ő nem nagyon engedett el. -Kérlek.
-Nem - vigyorgott rám, én pedig megforgattam a szemem.
-Jó, akkor ne - dünnyögtem morcosan.
-Te mondtad - mosolygott, majd megcsókolt. Átkulcsoltam a kezem a nyaka (ezt a részt késő este írom és ilyet írok hogy nyakai xdd) körül, ő pedig szorosabban fogott.
-Nem akarok ünneprontó lenni, de... - szakítottam félbe a tevékenységünket.
-Reni. Soha életemben nem keltem még fel reggel hatkor, és még csak fél hét sincs - mondta, és újra lecsapott az ajkaimra.

Lementünk a lépcsőn, ahol Cortez nagymamája mogyoróvajas gofrival várt minket.
-Jó reggelt! Renikém, hogy aludtál? - érdeklődött kedvesen.
-Nagyon szépen köszönöm, jól - vigyorogtam rá.
-Kértek? - mutatott a pulton levő friss grofrikra.
-Neem, köszönöm - utasítottam el, Cortez meg döbbenten nézett rám.
-Hogy te nem kérsz? Ki vagy te, és hol van Reni? - kérdezte, mire felnevettem. -Mondjuk még mindig emlékszek a gólyatáborra, ahol felettél kb mindent (ugye mondtam hogy olvasd el:(( ).
-Jézusom. Jaj, tényleg, jut eszembe, anyu mondta, hogy holnap estére szervezett egy vacsorát, kérte, hogy szóljak. Szóóóval? - mosolyogtam rájuk.
-Persze, megyünk - felelte Cortez nagymamája.

Cortez sem kért reggelit, ezért kézenfogva indultunk el a suliba.
Ricsi küldött egy SMS-t, még reggel amikor a fürdőbe voltam. Idézem amit írt:"Szasz Ren, holnap ne álljatok meg a suli előtt, hanem gyertek a terembe, fontos, de C.-nek ne mondd ;)."
Gondoltam, hogy a szülinapjáról lesz szó. És úgy is lett. Nos, a "megbeszélésünk" kivitelezése volt a legérdekesebb.
-Hallod, C - szólt Ricsi a hangzavar és a teljes káosz közepén. -Hozol nekem egy fantát? Lerohad a lábam.
-Ú, és nekem egy cuki gumicukit? - kérdezte Virág boci szemekkel. Mi az a "cuki gumicuki"?
-Egy citromos minyont? - biggyesztettem le a szám.
-Engem egy banánnal dobj már meg - mondta Zsolti, miközben fekvőtámaszozott (??).
-Ha már itt tartunk...akkor egy toll.
-Mi van veletek? Dave, te meg életedben nem fogtál a kezedben tollat - nézett körbe értetlenül.
-Éhesek vagyuunk. Lécci' - kérte Virág.
-Hát.. jó.
Kiment a teremből, Gábor egyből odaállt az ajtóhóz, és figyelni kezdett.
-Ha egyszer megrúgom az ajtót, akkor jön - magyarázta, mi pedig bólintottunk.
-Na, figyeljetek - szólt Zsolti. -Pénteken elmarad a suli, én meg tudok egy helyet, ahol este nyolckor megtarthatjuk a buliját.
-Mi? Honnan tudod, hogy elmarad? - kérdeztem értetlenül.
-Ricsitől, továbbképzés, vagy mittomén' - vont vállat. -Csak baromi koszos.
-Figyeljetek! - pattant fel Kinga a székére. -Mindenki hoz kaját, innivalót, mert aki nem, annak lekeverek egyet. Reggel nyolcra, mindenki pontosan ott lesz!! És takarítunk - vázolta fel a tervet.
-Mér', hol van a hely?
-Apám vette régen, egy kis ház, de már vagy 10 éve nem lett takarítva - röhögött. -Oroszlán kő. Megvan?
-Nagyjából - bólintottak. Azt se tudom hol van, és mi az. Na jó, persze, tudom mi az, de a pontos helyszínt nem.
-Idióta, az Oroszlán szikla - javította ki Kinga, Zsolti meg csak legyintett.
-Nem messze onnan. Úgyis meglátjátok majd - biccentett. -Benne vagytok?
-Benne hát, zsír lesz - vigyorgott Ricsi.
-Hogy vesszük rá, hogy odamenjen? - kérdeztem.
-Te leszel a csali. Ráveszed, hogy elmenjetek - csettintett Kinga, én pedig felvontam a szemöldököm.
-Klassz. És mondom, hogy menjünk már be abba a házba? - vontam fel a szemöldököm.
-Istenem, nem, légy kreatív, találj ki valami ürügyet!! - üvöltött rám Kinga, én meg hátrahőköltem.
-Hallottátok ti már valamikor Zsoltit ilyen komolyan beszélni? - vihogott Ricsi, mire mi is rákezdtünk.
Gábor jött be az ajtón, valószínűleg a nevetésünktől nem hallottunk semmit.. remek.
-Ti? - kérdezte, egy halom kajával a kezében.
-Öö.. hát, Ricsi kérdezte ki volt Sheakspeare, Zsolti meg..
-Ja, hallod, tuti az is anyám tyúkja fajzat - segített ki egyből, miután észrevette, hogy elakadtam.
Hálásan rámosolyodtam, ő pedig kacsintott egyet.
-Aha - felelte nevetve, majd ránk hagyta a dolgot.

Tehát így történt, hogy pénteken egy romhalmazból átalakult nyugis helyet varázsoltunk, 10 óra alatt. Vagy, ahogy Ricsi mondaná: "szarból várt építettünk".
Az már más kérdés, hogy bekötött kézzel üldögéltem a konyhában, és sírva öleltem át Cortezt, de mindegy. Csodás szülinapi élménye volt, az biztos.