Szjg Másképp

Január 22., szombat

Délután 14:20-ra volt kiírva a film (hogy mi, azt nem tudom, na mindegy), szóval kettőkor találkoztunk a plázában. Zsolti ért oda előszőr, aztán mi, Cortezzel.
—Csáá - köszönt, miközben valami bio-kaját evett.
-Szia - köszöntünk vissza, majd sorban megérkeztek a többiek is (Virág, Ricsi, Dave).
-A ló is jön? - kérdezte Zsolti, mire Dave megrázta a fejét.
-Lekezelően válaszolta, hogy nincs ideje ilyenekre.
-Kingától megszoktuk, miért lepődsz meg?  - kérdezte Ricsi. Költői kérdés volt, mert választ nem kapott rá. Nem is várt.
-Nem megyünk fel? - kérdeztem, mire bólintott.
-De előbb veszünk jegyet! - mondta Dave, és előkereste a pénzét, ahogy a többiek.
-Nee - csúszott ki a számon.
-Jegy nélkül hogy mész be? - nevetett Zsolti.
-Jaaj, izé, nem úgy. Gondolkoztam - makogtam zavartan.
-Min? - érdeklődött Ricsi. -Á, nem, Ren, ne mondd meg.
Hitetlenül felnevettem, majd mosolyogva megcsóváltam a fejem.
Beálltunk az étel vevő pulthoz, mire Cortez megkérdezte mit kérek. Egy nagy popcornt és kólát kértem, a többiek meg.. szóval elég sok ételt kértek. Mintha 5 napja nem ettek volna. Kivéve Cortez. Hogy lehet nem végig enni egy filmet??
Bementünk a terembe, és helyet foglaltunk a legfelső sorba. Én legeslegbelülre, mellém Cortez, Ricsi, Virág, Zsolti, és végül Dave. Természetesen csörgott a gumicukor csomagolása, vagy a chipses zacskó, a nachos rágcsálása is hangos volt, na meg Zsolti is. De az már más kérdés.
A film unalmas volt, egyedül az dobta fel, hogy Cortezzel fogtuk egymás kezét, vagy mikor ráhajtottam a fejét a vállára, és nyomott egy puszit a homlokomra. Vagy amikor végleg meguntam a filmet, és nem kötött le, akkor nekidőltem a falnak, a lábam pedig Cortez ölébe raktam (rövid lábak előnye). A film közepén egy iskolás jelenet volt, ahol a tanár azt mondta a diákoknak: "ezt úgy kell tudni mint a Mi Atyánkot". Zsolti pedig értetlenül fordult felénk, hogy "de én azt sem tudom". Na, mondanom sem kell, nagyon jól éreztem magam. Szóval így telt a szombat. Úgy éreztem, hogy tényleg tartozom valahova. Komolyan nagyon jó volt. Na meg utána beültünk a palacsintázóba is, ahol természetesen ettem egy banános-epres-csokis palacsintát. Annyira finom volt. Váá. A könyvesboltba nem engedtek be, tehát csak a kirakatot nézegettem, de azt úgy, hogy majd kitört a nyakam. De ez részletkérdés. Összességében tényleg nagyon jó volt, és hazafele a jeges úton is elszórakoztatott minket Zsolti, na meg Virág is. Szegény esett egy nagyot..

15 komment és folytatás🦾❤️(előre meg van írva)