Szjg Másképp

Március 16-18

Reggel izzadtan és rémülten ébredtem.
Vladárral álmodtam.

A suliban voltam, rajz óra után. Nem adtuk le Ricsivel a makettházat, és üldözni kezdett. Most komolyan, normális az ilyen?
Lebattyogtam a konyhába, ahol anyu és apu már beszélgettek, majd feltűnt Virág is.
-Te? - kérdeztem, majd ásítottam egy hatalmasat (meg amiutan leirtam eztxdd).
-Jöttem, ahogy mondtad - nevetett fel, én pedig megdörzsöltem a szemem.
-Nos, ezt még szoknom kell - bólintottam apu és anyu felé.
-Persze - értett egyet apu. -De csütörtökön és pénteken nem mész suliba.
-Juujjj - csillantak fel a szemeim, majd konkrétan ráugrottam.
Megúszom a rajzot? Ez életem legjobb napja!
-Amúgy, miért?
-Tartunk egy.. lagzi kettőt - felelte anyu, miután jól átgondolta a válaszát. -És meghívhatod a kis barátaid is! - lelkesedett.
Igen. 16 (és 17) évesek a "kis" barátaim.
-Rendben. Mi Virággal azt hiszem, felmegyünk - közöltem mosolyogva. Levettem a konyhapulton levő csipszet, plusz kivettem a fagyasztóból egy doboz fagyit, és indultunk is  fel.
-Azt ugye nem ott akarod megenni? Reni! És reggelire? - kiáltott anyu utánam.
-Miért? Szerintem jó - állt a védelmemre apu.
-Dehogy! - üvöltöttem vissza anyunak, majd nevetve becsuktam a szobaajtóm.
-Amit mesélni akartam, azt már láttad - tártam szét a karom.
-Ez állati menőő! - visongott vidáman, mire felnevettem.

✨

Épp a gardróbomat rendezgettük Virággal (na jó, szanaszét volt minden cuccom), amikor Ricsi esett be az ajtómon.
-Csőő - üdvözölt minket Ricsi, majd felvont szemöldökkel bámult ránk, miután feltűnt neki a kupi.
-Most komolyan, anyuék mindenkit beengednek? - tártam szét a karom értetlenül.
-Látod, Ren - vigyorgott rám. Adott egy puszit Virág homlokára (olyan aranyosak!), és helyet foglalt az ágyamon.
-Emó, C üzeni, hogy indulj meg felé, mert a makettház nem csinálja meg magát - biccentett.
-Mondd meg neki, hogy ööö... - kezdtem, ők pedig kérdőn fürkésztek. -Nem tudom.
-Oki - felelte, mire felröhögtem.
-Okés. Köszi?
-Szijjasztok! - búcsúzott el, én pedig szóltam volna utána, hogy "ne kísérjelek ki?", de gyorsabb volt nálam.
-Várj - sóhajtottam. A ruháim és minden egyéb cuccom ami a földön hevert egy kupacba dobáltam össze, így lett helyünk. -Most nem pakolok össze, ha nem baj.
Legyintett, én pedig előszedtem az előre elkészített dolgokat a házhoz.
-És te mit terveztél? - érdeklődtem, miután helyet foglaltunk a földön egymással szemben.
-Semmit. Azt se tudom hogy kell makettházatcsinálni - vont vállat vihogva.
-Nagy segítség vagy - forgattam meg a szemem.
-Én maga vagyok a segély!
-Mondom segítség! - javítottam ki nevetve.
-Nem ugyanaz? Segély, segítség.
-Neem, a segély az amikor pénzzel támogatsz valakit,  vagy például...
-Na, elég, stréberke - szólt közbe, mire sértődötten néztem rá.
-Jó. Inkább hasznosítsd magad - parancsoltam rá.

Lett egy alapja a háznak (bár előbb nevezném romnak, mint háznak), na meg egy fala. És idáig jutottunk három óra alatt.
Virág hívott, én pedig fogadtam a hívását.
-Szia..sztok - köszöntem, miután a videóchatben feltűnt Cortez is.
-Valaki magyarázza már el neki, hogy nem lesznek "kiskecskék" és pónik a nappaliban! - motyogta Cortez, mire én döbbenten meredtem a kamerába.
-Nektek van nappalitok? - kérdeztem egyidőben Ricsivel. -Pf, mi meg örülünk, ha nem dől össze ez a rom.
-Ühüm, nézzéteek! Rózsaszín! - visongott Virág vidáman. Nos, Virágot még egy szín is fel tudja dobni.
-Ren.. - szólt Ricsi visszatartott nevetéssel, miközben Virág egy "háuztúrt" (az ő elmondása szerint) tartott. -Ez lecsó.
-Mi, a kutyám? Neem, a neve Pinkie pie - javította ki Virág.
-Mi? - tört ki belőlem a nevetés hangosan.
-Emó, tudod. Azt szokták mondani valamire, ami mindegy, hogy lecsó - magyarázta Ricsi a barátnőjének. Egy rózsaszín, az előbb említett póni volt rajta, plusz még vagy négy, hozzá meg egy farmernadrág, ami tele volt kitűzőkkel, mintákkal, és úgy mindennel.
-Leves - röhögte ki Ricsit Cortez. Kész káosz.
-Muti a tiétek!
Tettem, amit Virág mondott. Nem kellett volna, mert nagyon kinevettek.. volt is miért.
Végül négyen ücsörögtünk a szobámban, és hoztunk össze egy kettesnek kinéző kulipintyót. Baromi sokat nevettünk, zenét hallgattunk, ami nem volt egyszerű, mert nem annyira egyezik az ízlésünk.
Szóltam nekik a "lagzi 2.0"-ról, amire örömmel mondtak igent. Virág mindenféleképpen, bár ott volt reggel..na mindegy.