🕊️Január 2., vasárnap 🕊️

6.5K 186 8
                                    

-Tehát úgy kell csinálnunk, mintha barátok lennénk. Menni fog? - kérdeztem nevetve, mire felvonta a szemöldökét.
-Olyan barátok, mint Neményivel?
-Barátok vagyunk, még mindig! - figyelmeztettem újra, és próbáltam nem vigyorogni. Nehezen ment. - Tehát.. Menni fog?
-Nem - felelte, mire egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
-Renáta!! - kiabált fel Kinga. Ne már, anyu tényleg beengedte úgy, hogy tudja hogy itt van Cortez?
Gyorsan lesöpörtem az asztalomról a tolltartóm, az irodalom könyvem, mintha "korrepetálás" lenne.
-Co..
És benyitott a szobámba. Na, azt az arckifejezést meg kellett volna örökíteni.
-Te mit keresel itt? - kérdezte indulatosan.
-Nem látod? - kérdezett vissza, majd az irodalom könyvre mutatott.
-Nem is állsz bukásra! Nincs is suli! - rázta meg a fejét indulatosan.
-És? Holnap dolgozat - röhögtem el magam, mire végül megnyugodott.
-Szóval. Mit akartál? - kérdeztem, mire vállat vont.
-Mindegy. Gyorsan terjednek a pletykák - közölte, mire kikerekedtek a szemeim. Milyen pletykák?
-Miféle pletykákról hablatyolsz?
-Semmilyenről - legyintett, de én nem hagytam annyiban.
-Renáta, mit nem értesz abban, hogy mindegy? - üvöltötte le a fejem, én pedig hátráltam, és mivel az ágyban ültem leestem a földről, ő pedig kiviharzott a szobámból.
-Jól vagy? - hajolt fölém mosolyogva Cortez.
-Persze - mondtam, majd megragadtam a kezét, és felhúzott az ágyra.
-Reni, vendéged van - nyitott be anya a szobába.
-Már megint? Ki? - kérdeztem mire Cortez felröhögött.
-Arnold - mondta, mire lelöktem az ágyamról Cortezt, aki halkan azt mondta, hogy "aú", de azért bemászott az ágyam alá. Ez kész.
-Oké.
-Szia - köszönt mosolyogva.
-Szia.
-Milyen volt a koncert? - érdeklődött, mire  egy halk tüsszentést hallottunk. Uppsz. Ki kéne takarítanom az ágyam alól a port. :))
-Ez mi volt? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire improvizáltam.
-Jaa, ez a telefonom - emeltem fel, és megnéztem ki "írt".
-Ki az?
-Öö..Ricsi. Azt kérdezi, holnap írunk - e valamiből - pötyögtem be a választ, amit amúgy véletlen el is küldtem. Most biztos hülyének néz, kapott egy "aha" üzenetet tőlem, a semmire. Na, mindegy, majd egyszer elmondom neki.
-Milyen volt a szilveszter? Sok borgőzös fiatal volt? - kérdezte, én meg kérdőn néztem rá. - Ittas.
-Ó. Óó. Nem voltak olyanok - ráztam meg a fejem.
-Tulajdonképpen csak azért jöttem, mert kíváncsi vagyok, minden rendben van - e. Tudod..
-Igen, és köszönöm - mosolyodtam el. Azért ez rendes tőle. - Viszont szerintem én készülök holnapra.
-Rendben, akkor megyek. Szia - köszönt el, én pedig kikísértem. A kapuban megöleltük egymást, majd amikor indultam vissza a házba felnéztem arra az ablakra ahol a szobám van, majd hitetlenül felnevettem amikor megláttam Cortezt (házon belül az ablakban😂).
-Jó. Akkor ide bármikor beenged anya bárkit az osztálytársaim közül? - kérdeztem, miután benyitottam a szobámba. Cortez vállat vont, és leült az ágyamra.
-Mennyi por volt lent? - érdeklődtem mosolyogva.
-Sok. Majdnem tüsszentettem mégegyszer - közölte, mire kitört belőlem a nevetés.

🖇️

-Akkor holnap..? - kérdeztem a kapunkban.
-Gyere át - legyintett, majd magához húzva megcsókolt. A szívem hevesen vert, a pillangóim a gyomromban pedig tomboltak.
Miután bementem az ajtón nekidőltem, és vigyorogva lecsúsztam rajta.
-Öö.. Minden rendben? - kérdezte Krisztián felvont szemöldökkel.
-Persze. Csak szerelmes - legyintett anyu szórakozottan.
-Felmegyek a szobámba - motyogtam, majd felbattyogtam a lépcsőn, majd a szobámba belépve fogadtam Kinga hívását.
-Igen? - kérdeztem köszönés nélkül.
-Ott van még Cortez?
-Nem, miért?
-Jó. Szakítottak - közölte, nekem pedig úgy kell tennem, mintha nem tudnám, ugye? Végülis, tényleg nem voltam szem, csak fültanúja. Khm.
-Mi vaaan?? - kérdeztem tetetett meglepődéssel.
-Szóval jobban tennéd, ha nem síránkoznál utána többet!! - kiabált velem a telefonon keresztül.
-Rendben... Kérdezhetek valamit?
-Nem.
-Szoktál rendszeresen orvoshoz járni?
Na, és ekkor azt hiszem elbúcsúzhattam a hallásomtól. Mindegy, majd mindenkire ráordítok, bármit mond, hogy "igen!".
-Csak vicceltem! - védekeztem egyből.
-Nincs humorod - förmedt rám. -Viszont nekem van jobb dolgom is.

És rámnyomta a telefont.

Szjg Másképp Where stories live. Discover now