Szjg Másképp

Január 19., szerda

Hű. Ilyen napom sem volt még..
Reggel a kapuban Cortez várt rám. A gyomromban automatikusan felreppentek a lepkék, és gyomorgörcs fogott el. A fejemben az a kérdés zakatolt, hogy "'mit akar egy ilyen fiú tőlem???", és az önértékelésem megingott. Megint.
-Szia - köszöntem, amit ő egy csókkal viszonzott.
-Mehetünk? - kérdezte, én bólintottam, aztán összekulcsolt ujjakkal sétáltunk le a dombon.
-Tegnap vártalak msn-en - nyögtem ki. Na, amint kimondtam, megbántam.
-Nem neteztem - fogta rövidre. -Filmet néztem.
Nem netezett? De Facebookon visszaigazolt csomó embert. Na jó, leállok.
-Ma írunk töriből. - közöltem, mire csodálkozva nézett rám.
-Mi? Tényleg? - kérdezte meglepetten, én pedig bólintottam, megerősítve a kijelentésem. -Jó. Akkor angolon puskát írok.
-Angolból is írunk - nevettem el magam hitetlenkedve.
-Akkor kémián - legyintett, én pedig még nagyobb nevetésben törtem ki.
-Ne már, ez komoly? Lesz egyáltalán olyan óra, amin nem írunk? - rázta meg a fejét. Magában biztos szitkozódott.
-Öö.. irodalmon, és matekon- gondolkodtam el. -Az utolsó óra pedig tesi.
A suli előtt Ricsi, Zsolti, Dave, és Virág álldogált, egy kisebb kört alkotva hangosan csevegtek, sokszor pedig hangos röhögésekben törtek ki.
-Sziasztok - köszöntem vidáman.
-Itt vannak a tubicáink! - mondta Zsolti vigyorogva. De vicces.
-Haha - forgattam meg a szemeim.
-Na, szóval - dörzsölte össze a tenyerét Dave. -Vikiről beszélgettünk.
-Én meg zenét hallgatok - vigyorodott el Cortez kínosan.
-Dehogy hallgatsz! - szólt Ricsi nevetve.
-Én viszont igen - vettem elő a füllhallgatóm, és elindítottam egy Beatles számot.

🗝

Törin lesúgtam három embernek a dolgozatát, a többinek pedig a,b,c (persze, hogy több legyen a munkám 3 csoport lett) csoportnak a feladatait firkantottam le egy zsepire, és továbbadták egymás között az osztálytársaim. Angolon ugyan ez volt, csak Cortez csinált mindent. Aztán kémián ugyanez, 2 csoporttal. Kezdenek az idegeimre menni ezek a csoportok. :))
A szünetben lementem az udvarra Virággal, majd a padhoz sétáltunk. Pár perccel később Cortezék jöttek ki, előszőr az árkádok felé indultak, aztán amikor meglátták, hogy Arnold is a padunknál van, maradtak ott, ahol voltak.
Pár perc múlva Cortez kezdett el felém sétálni, egy gőzőlgő pohárral a kezében. Lennék a pohár.
-Tessék - adta oda a forrócsokit, amit vigyorogva megköszöntem.
-Téged ki hívott? - szólt közbe Arnold. Ne már! Miért kell mindig ezt csinálni?
-Einsten, olvasd tovább a nyomorék könyvedet, aztán majd szólók ha kérdeztünk - legyintett felé Cortez, mire visszatartott nevetéssel néztem rá.
-Na, most már álljatok le.. a kedvemért. - szóltam közbe, mire mindketten unottan sóhajtottak.
-Csak miattad - mondták egyszerre, mire elnevettem magam, ők meg undorodva egymásra néztek.

Hát, nem kedvelik egymást.
Tudtam, hogy a körülöttünk lévő emberek rólunk beszélnek, és mintha Cortez a gondolataimban olvasott volna, felém hajolt, és megcsókolt. Uram. Isten. Úgy érzem magam, mint amikor egy 5 éves kislány végre megkapja a sellő barbiját, amit már régóta szeretett volna. Vagy sokkal jobb.. mint egy szerelmes tinilány. Bár, az vagyok. Sőt.
Nos.. Davék nagy fütty, illetve taps rohamban törtek ki.
-Juj, olyan ariiiik vagytok! - mondta Virág mosolyogva.
-Köszi - mondtam félénken.
-Léptem, nem baj?
-Dehogyis - ráztam meg a fejem, mire Cortez elmosolyodott, és visszasétált az árkádokhoz.
-Ez undorító volt - közölte Arnold.
-Kinek mi. - vontam vállat, és elvörösödve kortyolgattam a forrócsokim.

🗝

Suli után Arnolddal, és Virággal sétáltam ki a suliból. Csepergett az eső, de nem izgatott annyira.
-Reni, beszélhetnénk? - mondta Arnold feszülten. Vagyis annak tűnt.
-Persze - feleltem. Ekkor a csepergő eső átváltozott, úgy esett, mintha dézsából öntötték volna.
-Őszinte leszek. Nem akartam bevallani sosem, mert féltem, hogy viszonzatlan, sőt! Biztos voltam benne. De Reni. Szeretlek - nyögte ki, mire kikerekedett szemekkel bámultam rá.
-Hát.. majd elmúlik - legyintettem, mire megcsókólt. Azonnal hátra ugrottam, és a többiek tekintete lyukat vájt a hátamba. Pedig most minden rendben volt. Egy másodpercig érintekezett az ajkunk..
Lefolyt az arcomon a könnyen, keveredve az esőcseppekkel. Hátraléptem mégegyszer, miközben kitört belőlem a zokogás. Cortez, Ricsi, Virág, Kinga, Dave, és Zsolti, még a rockerek, igazából mindenki látta. Hátrálni kezdtem, a dombra fel, nem foglalkozva azzal, mit üvöltenek a többiek. Egyszer pedig arra kaptam észbe, hogy valaki megrántotta a kezem, és mellettem gyorsan elsuhant egy autó, ami dudálva fejezte ki, hogy menjek melegebb tájakra. Szépen mondva..
-Neményi, takarodj, amíg szépen mondom, vagy ha nem érted megfejellek! - üvöltött rá Ricsi Arnoldra, aki haza indult.
Cortez idegesen rágózott, és mélyen a szemébe néztem. Mérhetetlen nagy dühöt láttam rajta, és az ökölbe szorított keze mindent elmondott.

hamarosan folytatás😎