Szjg Másképp

Április 3

ne haragudjatok hogy ilyen soká lett megint rész, de kórházba kerültem, egészségügyi problémákkal küszködtem azelőtt egy hétig.. ne haragudjatok, de ez az utolsó 3 hét a nyárból, és még sok program van🥳❤️de megpróbálok sűrűn részt hozni, mindenkinek további izgalmas és szép nyarat💗(kinek hogy telt eddig?)

Még hajnalban elbúcsúztam aputól, mivel már csak péntek délután ér haza. Valami üzleti út. Tárgyalás? Talán.
Egyébként ma reggel a suliújság termébe siettem és leadtam a cikkemet, végighallgattam Timi és Kinga vitáját, majd Timi utánam szólt, mikor már első órára indultam. Mivel már rég elkezdődött!
-Végzős, Levente, interjú lesz vele! - figyelmeztetett, válaszul pedig bólintottam.
-Mint fotós, szükségem lesz rád délután - jött utánam Kinga.
-Mi? Mikor lettem fotós? Nem Dani az?
-Ő egy nyomi! Előző héten választottalak ki - tette keresztbe a karját.
-Ó - bólintottam felvont szemöldökkel. -Értem. Úgyis ráérek.
-Milyen programod lenne? - vonta fel a szemöldökét lesajnálóan.
-Hé! - szóltam rá sértődötten.
-Mi van? - kérdezett vissza.
Elnézést kértem Baranyaitól a késésért, ám a nagy hangzavarban nem hallotta meg. Andris és Robi a természetfilmen vihogtak, amit a tanárnő kapcsolt be, Zsolti és Cortez a filmet kritizálta, Ricsi rajtuk röhögött, Dave videózott, Virág pedig a fejét a padjára hajtva aludt, Baranyai meg hiába fegyelmezett.
-FIGYELEM! - üvöltötte el magát Kinga teli torokból. Ezzel csak egy gond volt. Hogy ott álltam mellette. Viszont legalább odakapta a fejét mindenki, és csöndben is maradtunk.
-Köszönöm, Kinga - szólalt meg végül Baranyai. -Legyetek szívesek csendben figyelni a filmet, vagy hívom az igazgatóhelyettest!
Az osztályunk a fegyelemről, a csendről, és a példás magatartásáért híres. Ó, rossz osztály.
Sajnos még én sem könnyebbítettem Baranyai dolgán, mivel Jaques hátrafordult hozzám és franciául beszélgettünk, majd a csengőre kaptuk fel a fejünket.
-10/B! 2 hat fős csoportban fogtok dolgozni, és jövőhétre kérem a munkákat! - kiáltotta, majd kiviharzott a teremből.
-Mi van? - kérdezett vissza először Ricsi.
-Egyes csoport; Andris, én, Neményi, Gábor, Jaques, Zsolti - kezdte a felsorolást Kinga. -Kettes csoport; Ricsi, Cortez, Renáta, Virág, Dave, és Robi. Most, hogy nem kell megerőltetni magatokat, hogy leolvassatok pár információt a tábláról..
-Hogy mi? - tértem vissza a valóságba. Cortezzel egy csoportba? Kizárt. -Na, figyeljetek. Légyszi - fordultam hátra a csoportunkhoz.
-Figyelünk, Ren - bólintott Ricsi.
-Ugye mindenki kiveszi a részét? Nem szeretném egyedül csinálni - húztam el a számat.
-Neeeem - válaszolt Virág. -Segítünk.
-Péntek délután Reninél elkezdjük, szombaton befejezzük - mondta Dave, majd beleírta a telefonjába, azt hiszem. Vagy lehet Twitterre.
-Oké - vont vállat Cortez, mire ránéztem. A haja kesze-kúszán állt, mintha most kelt volna fel, a fekete Ramones pólója meg remekül állt rajta. A szívem hevesen verni kezdett, viszont gyorsan elkaptam róla a tekintetem, nehogy "lebukjak", vagy ilyesmi.
És mivel Corteznek jó, így mindenkinek. Meglepő.
-Reni, hogy állsz az étrenddel? - kérdezte Zsolti. Öö. El sem olvastam. Az étteremben is csak vizet kortyolgattam, egyszerűen egy falatot nem bírtam lenyomni a torkomon. Tényleg, vajon mióta nem ettem?
-Renáta!!!! - üvöltött rám Kinga pár pillanat múlva. -Ne idegesíts fel, komolyan mondom, az egészsége...
-Jól - vágtam félbe Kingát.
-Azért kérdeztem, mert két héttel ezelőtt vastagabb voltál pár centivel - mondta unottan.
-Kösz -tártam szét a karom. -Jól vagyok. Eszek, iszok.
-Renáta, ne próbálj még hülyének nézni! - parancsolt rám.
-Edd meg ezt - nyújtott felém Cortez egy citromos minyont. Hányingerem lett, ahogy ránéztem a minyonra.
-Bah - húztam el a számat. -Nem vagyok éhes.
-Én meg okos vagyok - húzta ki magát Zsolti vigyorogva, mire a többiek felnevettek, és én is elmosolyodtam.
-Vedd el, és edd meg - kérte Cortez, és a tekintetét mélyen a szemembe fúrta.
-Köszönöm. De tényleg nem kell. Tegnap voltunk anyuékkal étteremben, mert a tejszínes csirkéből kihagyta a csirkét... szóval ott ettem - hazudtam halványan mosolyogva. Végül mindenki leszállt a témáról, én pedig a büfé felé indultam, ugyanis otthon hagytam a vizemet.
Mivel lépteket hallottam magam mögül a lépcsőnél (mindig hátrafordulok, miért, mások nem?), így hátranéztem, mikor megpillantottam Cortezt, és egy nagyot dobbant a szívem.
-Te is tudod, hogy észreveszem ha hazudsz.
-Igazából nem, és nem hazudtam - feleltem felvont szemöldökkel. -Miért ne ennék étteremben?
-Tökmindegy - röhögte el magát idegesen, majd visszafelé indult.
-Cortez! - sóhajtottam, mire hátranézett. -Miért jöttél utánam?
-A többiek küldtek - mondta, mire keserűen bólintottam.
-Hát persze - suttogtam szomorúan.