Szjg Másképp

⭐ Január 16 ⅔⭐

🖇️

A labda nagyon nem akart bemenni, és talán még két perc volt a meccsből.. Ha most nem rúgnak egy gólt, akkor nem nyerünk, mert eddig 2-2 az eredmény..
-Gyerünk, gyerünk, gyerünk már! - szurkolt mellettem Nóri.
-Rúgd már be! - kiáltottam hangosabban, azonban elég sokan megbámultak, ezért behúztam a nyakam és úgy ültem tovább. Huppsz. Azonban...
-Ez az!! - pattant fel Nóri a székről. Nos, az én reakcióm nem pont ilyen volt, de.. Azért annyira nem örültem, mint a mellettem ülő ismeretlen kiscsaj. Sikított. Azt hiszem ezután meglátogatom a fülészetet. Megint. Haha.
Megvártuk Nórival azt is, amíg átöltöznek, emiatt pedig az ellenfél csapat után ballagtunk ki. Hát.. Mielőtt kimentem volna majdnem rámcsapodótt az ajtó. Khm. Köszi, nem tudom mi a neved.
-Ne csukd már rá az ajtót, te szerencsétlen - oltotta le az egyik fiú a srácot, és megfogta nekem az ajtót, amielőtt még rám eshetett volna. (amúgy hasonló velem is történt 😂❤️)
-Köszi - mosolyodtam el hálásan, mire vállat vont, hogy semmiség.
-Mi a neved? - kérdezte hirtelen.
-Reni - válaszoltam, mire felvonta a szemöldökét.
-De milyen Reni? - nevetett fel, én pedig behúztam a nyakam.
-Rentai - dünnyögtem. - És neked? - tettem fel a kérdést, mielőtt a buszhoz ért volna.
-Patrik - felelte szórakozottan.
-De milyen Patrik? - ráztam meg a fejem mosolyogva.
-Pataki - szólt. - Remélhetőleg még összefutunk.
-Ahha - bólintottam, ő meg felszállt a buszra.
-Mi van veled, palizol? - nevetett fel Nóri.
-Hogy is mondta Zsolti? Hmm.. - emlékeztem vissza. - Ó, megvan. Legyen szabadnapos a veséd - jutott eszembe az a mondat, amit Zsolti szünet előtt mondott el. Khm.
Enyhén rájött Nórira röhögőgörcs.. Na mindegy. Nem foglalkoztam vele, inkább sétáltam tovább a buszmegállóba.

🖇️

December 31., szilveszter

Nos, ez nem volt egy átlagos szilveszter.. Viszont kezdjük az elején.
Nórival úgy döntöttünk, hogy együtt szilveszterezünk. Na meg, hogy előtte délelőtt összefutunk Virág, Ricsi, Zsolti, Dave és Kinga társaságával. (Kinga azért jön velünk, hogy "ne állatkodjunk". Na, mert mi arról vagyunk híresek, mi? Na jó, lehet van benne valami.)
Na igen, ezzel egy baj volt. Ezt akkor tudtam meg, amikor kopogtak, hogy "itt vagyunk". Hát.. Néztem nagy kerek szemekkel, az tuti.

🖇️

-Reni, elmész a boltba? Köszi - nyomta a kezembe anyu a pénzt, azelőtt, amielőtt válaszolhattam volna.
-Persze.. - forgattam meg a szemeim. Nóri hazament addig egy pár dologért, szóval egyedül mentem, mert anyu főzött. Na, de jó!
-Mindjárt jövök - csuktam be az ajtót, és a tőlünk 10 percre lévő kisbolthoz indultam.
Séta közben a - már sötét - várost figyeltem, és észre sem vettem, hogy elhaladtam már a kisbolt előtt. Vörös fejjel visszaindultam az említett hely felé, hogy megvegyem a lencsét, meg akkor fagyasztott borsót, hogy tudjak mit enni a "lencsefőzelék" helyett.
-Jó estét - köszöntem az eladónak, aki unottan, köszönés nélkül beütötte a termékeket a pénztárba, amit utána kifizettem.
Mielőtt elhagytam volna a helyszínt megbotlottam valamiben. Vagyis pontosan valakiben.
-Nem tudnál vigyázni? - szólt gúnyosan. Oh, helló, kedves utált ismerősöm. Nem hiányoztál..
-Nem tudnál arrébb levegőt venni? Irritáló vagy - mondtam bunkón, majd elhagytam a kisboltot. Jó, többet akkor ide se jövök.

Sorry a rovid reszert, a legkozelebbi hosszabb lesz, igerem! 🖤