Szjg Másképp

Február 22., szombat🔍

[ezentúl olyan emojikat rakok a címhez, ami kapcsolódik a részhez valamilyen szinten😂]
+
ez a rész izgibb lesz, és nagyobb fordulatok lesznek benne🥥

Oké, szóval.. szombat hajnali egykor hazaértem, és egyből bedőltem az ágyba. Aztán délbe arra keltem, hogy Kinga rontott be a szobámba, mindenféle csengetés vagy bármi nélkül. Én persze a szokásos otthoni szettemben voltam (leggings, és ck-s top, rossz ötlet volt..).
-Te meg mi a fenét csinálsz itt? - kérdeztem rekedt és kómás hangon, hogy őszinte legyek, fogalmam sem tudtam milyen nap van.
-Azt, amit mi mindannyian - jött be a szobámba Virág, Ricsi, Cortez, és Zsolti. Zsolti levágta magát a babzsákfotelembe, Ricsi elterült a szőnyegemen, mellette pedig Cortez ücsörgött, Virág meg letelepedett az ágyamba.
-Jézuska. Oké, mi van? Virág, szerválj nekem egy pólót, légyszi.
Virág kivett a szekrényemből egy xxl-es pulcsit, amit gyorsan felvettem, miközben Kinga már magyarázott.
-Rendben. Mádáy és az egész tanári kar titkol valamit!
Azt az arckifejezést amit vágtam le nem tudnám írni, de elég vicces lehetett, mert mindenki elnevette magát ha rámnézett. A lényeg, hogy eléggé értetlenül bámultam rá, és fogalmam sem volt, miről beszél.
-Na, én is pont ilyen fejet vágtam, amikor Kinga betoppant egyedül a szobámba, érted, A SZOBÁMBA - hangsúlyozta ki Ricsi az utólsó szót.
-Maradj már, folytatnám - intette le Kinga, mire mindannyian felröhögtünk. -Jó, szóval, tudod hogy nem voltak ott a táncosbulin.. mert a tanáriban volt mindegyik tanár. Én pedig gyanút fogtam, szóval odalopóztam az ajtóhoz, de nem hallottam mit beszéltek - mesélte tovább. -Szóval rákerestem googlen a Szent Johanna Gimire. És nem hiszitek el mit találtam!
-Mit? - tértem vissza a sokkból.
-Renáta, hallgass már! Nem kell megkérdezned, mondom magamtól - szólt vissza.
-Jól van, nem kell egyből anyázni - forgattam meg a szemem.
-Találtam egy cikket, mégpedig azzal a címmel, hogy "Hatalmas baleset a pom-pomokkal, a focicsapatnak vége"...
-Várj!! - kiáltottam el magam. -Emlékszem. Mádáynál voltam. És.. basszus, add ide a vizem, kómás vagyok, nehezebb a visszaemlékezés - szóltam Zsoltinak, aki odaadta a kulacsom. -Okés, szóval Vladàrral vitatkoztam, amikor Mádáy megkérdezte tőlem, hogy miben leszek. Én meg mondtam, hogy egy pom-pom ruhában, felkapta a vizet és konkrétan üvöltve kérdezte hogy honnan van? De amikor mondtam, hogy anyu vette, megnyugodott. Fura volt.. de észre sem vettem.
-Semmit sem szoktál észrevenni - legyintett Ricsi röhögve.
-Mi?
Legyintést kaptam válaszul.. hát jó.
-Most Scooby Doo-t játszunk? Kit érdekel a pom-pom izé? - kérdezte Zsolti, mire felnevettünk.
-Nem, te idióta, de ha nem érdekel menjél is haza! - szólt dühösen.
-Nyugi ló, maradok - vihogott.
-De most tényleg.. mit kezdünk ezzel? Meg akarod oldani a nagy "rejtélyt"? - rajzoltam idézőjelet a levegőbe.
-Renáta, tudod milyen vagyok. Ha érdekel valami, amire nem tudom a választ, kiderítem!
-És mit akarsz? - érdeklődött Cortez.
-Régi újságok, vagy mondjuk.. belógni a suliba, és árkutatni mindent, tudván hogy ez tilos? Igen, pont így terveztem.
És tudta, hogy mit kell mondania. Persze engem alapból érdekelt egy kicsit.. de kamaszok vagyunk, és amiről tudjuk, hogy tilos, azt többé kevésbé megtesszük. Nyilván nem bankrablásra, vagy gyilkolársa gondolok.. hanem például erre, amire most készülünk.
-És mégis mikor? Fényes nappal? - ült fel Ricsi, majd kíváncsian nézett Kingára.
-Hülye, nyilván nem. Este hat óra, sötét lesz már.. mindenki feketébe!
-Jól van. És most?
-Kitaláljuk a tervet, és kutatunk - vigyorgott Kinga.
Felálltam, és az asztalomhoz mentem, ahonnan elvettem a mostani laptopom, plusz a régebbit is.
-Dave? - kérdeztem.
-Tud róla. Azt mondta pár perc múlva itt lesz - válaszolt Kinga.
-Hát, jó.. valakinek kell? - kérdeztem.
-Csapd ide - nyúlt érte Zsolti, én pedig odaadtam neki.
-Kértek ennit? - érdeklődtem, mire helyeslően bólogatni kezdett mindenki.
-Nekem diétásat hozz! - szólt Zsolti.
-Persze - feleltem mosolyogva. -Cortez, tudom, hogy segíteni akarsz és fogsz..
-Ezt meg miből találtad ki? - vonta fel a szemöldökét.
-Á, ismerlek, tudom, hogy jó lélek vagy. Na, pattanj fel - szóltam, mire a többiek elröhögték magukat, aztán Cortezzel kimentem a szobából.
-Okés, szóval Zsoltinak mindenmentes és kalóriaszegény kekszet viszek, de a többieknek..? - kérdeztem, mire Cortez mosolyogva megrázta a fejét, majd megcsókólt.
Miután elváltunk, kivettem három tálat a szekrényből, aztán elővettem egy vágodeszkát és egy kést, meg gyümölcsöket.
-Na jó, a bánat fog vele ennyit szenvedni - pakoltam vissza, aztán odaadtam Cortez kezébe az egyik gyümölcsöstálat, fogtam 3 csomag gumicukrot, egy doboz Oreos fagyit, hozzá egy kanalat (mivel magamnak szántam), 2 csomag chipset, aztán felfelé indultunk. Oké, vagy háromszor kiesett minden a kezemből (kivéve a fagyi), de aztán Cortez átvette.