Március 3 🥳 (2)

3.7K 115 13
                                    

-És... most mit szeretnél? - kérdeztem, miközben hazafelé baktattam olvasókör után.
-Hogy átgyere - vágta rá, én pedig elmosolyodtam.
-Rendben. Akkor.. be is engedhetsz - nevettem el magam, majd megszakítottam a hívást. Miután kijött a kapun hosszas csókba vont, majd a telefonom csörgése zavarta meg a tevékenységünket.
-Kinga, mit szeretnél? - sóhajtottam fáradtan. A suliba már egyszer az agyamra ment, hogy Virág valamit titkol elmélete szerint. Na, persze.
-Renáta, tudod mit akarok? Hogy két óra múlva, pontban hatkor ott leszel Virágék háza melletti bokorba feketébe!!! - kiáltotta, én pedig ledöbbentem.
-Hogy mi van?
Kinga tényleg nem komplett.

-Nem hallottad? Mióta nem hívott téged kutyát sétáltatni?
-Állj, állj. VIRÁGNAK VAN KUTYÁJA? - kaptam sokkot duplán.
-Igen, észlény, ismered a netet?? Na, mondtam, hogy titkol valamit - magyarázta, majd sóhajtott egyet.
-Úristen.. ugye nem? - kérdeztem, majd hátradöntöttem a fejem.
-Honnan tudjam, Renáta? Akkor hatkor - búcsúzott el, majd megszakította a hívást.

-Mi az? - nézett furán Cortez.
-Hű. Hát, semmi. De.. hatkor ha nem baj, akkor találkozok Kingával - húztam el a szám.
-Dehogy baj - vont vállat. -Utána itt alszol?
-Ha szeretnéd - mosolyodtam el.
-Ha nem szeretném, nem mondanám - nevette el magát, én pedig elhúztam a szám.
-Jó, ez igaz.

Bementünk a házba, majd én mint egy betolakodó, úgy éreztem magam Cortezék között. Hamarosan megjött a felmentősereg, Ricsi esett be az ajtón tíz perc után.
-Csókolom - vigyorgott, Cortez nagyszülei meg örömmel fogadták.
-Reni, és hogy csináltad meg a tortát? - érdeklődött a nagyija kedvesen.
-Anyu segítsége nélkül - fintorodtam el, mire felröhögtek. -Hát, egyébként egyszerű volt. Vagyis ahhoz képest, hogy egyszer elrontottam a piskótát, aztán véletlen túl sok kólát öntöttem a tésztához.. legalább nem unatkoztam.
-Kéred a fejem, Ren? - kérdezte Ricsi vihogva, én pedig örömmel bólintottam.
-Hát hogyne.
-C, a te fejed majd én megeszem, neked marad Ren - mondta, én meg folyamatosan nevettem.
-Na, szép. Kannibálok - szólt Cortez nagypapája. -Mi együk meg egymást?
-Igen - felelte mosolyogva.
-Ó, valamit majdnem elfelejtettem - hajoltam le a táskámhoz, majd elkezdtem benne turkálni. -Tessék. Királyhoz méltóan...
-Kösz - röhögött, amikor a kezébe nyomtam egy játék koronát.
-Vedd fel - biccentettem.
-Muszáj?
-Naná!
Felvette, mi pedig megörökítettük a pillanatot.

Ricsi ötkor lelépett. Semmit nem mondott, miért, szóval kicsit furcsálltam. Mikor legközelebb a telefonomra néztem, az idő fél hatot mutatott. Sűrű elnézések közepette, illetve egy "várlak még" kiáltással búcsúztattak el.
Cortez kikísért a kapuig, majd egy pár hosszas csókba vont.
-Kösz.. mindent, tényleg - suttogta, majd újra megcsókolt. Kissé elhúzodott a csókcsatánk.. de még volt időm arra, hogy otthon átöltözzek, és épphogy odaérjek.
-Renáta, végre, hogy ideértél! - forgatta meg a szemét idegesen.
-Jó, bocsi, Cortezzel voltam - feleltem olvadozva.
-Na, fejezd be. Inkább figyelj, lapulj, és halk legyél! Most még sötét van, könnyű beolvadni a körneyzetbe.
-Jól van. Látok egy alakot!! - suttogtam izgatottan. -Csak ne Dórián legyen.
-Remélem ennyi esze még Virágnak is van - forgatta meg a szemét.
Virág kilépett a kapun, majd a kutyájával együtt sétalni kezdtek.
-Tudod, hova mennek?
-Van egy sejtésem. A közeli parkhoz, mindig azt mondta, milyen nyugodt az a hely!!
-Levágjuk az utat, készülj a sprintre, és figyelj!!
Mire reagálhattam volna, Kinga őrült tempóban kezdett el futni egy másik irányba, én pedig sajnos abban a tempóban kénytelen voltam követni.
Virágék előtt odaértünk, majd Kinga felmászott a fára, hogy onnan tudjuk figyelni az eseményeket. Hát.. én is megpróbáltam, egyszer le is zuhantam. Jól kiröhögött. Másodszorra sikerült felmászni, és abban a pillanatban meg is érkeztek. Pont a fa alatti padra ültek le.. ijedten néztem Kingára, aki azt sugallta a tekintével, hogy "nyugodj le!!!!". Hát jó.
-Nem tudom, hogyan mondom el Reninek - sóhajtott egyet Virág, a kapucnis ismeretlen fiú pedig átölelte.
-Csak nyugodtan. Láttad már valaha idegbetegen reagálni valamire?
Hát azt nem mondom, hogy tisztán hallottam mindent, mert Kingával puzzleoztuk ki a párbeszédet, hogy ki mit hallott. Elég hülye hangja volt ezáltal a fickónak, ahogy Virágnak is, szóval 2% esély volt arra, hogy felismerjük. Nos.. nem ment.
-Hm. Hát, Vladárra.
-Azok a rajzok borzalmasak - nevetett a pasas. Mégis ki ez az ember??
Éppen nyitottam a számat, de Kinga lekevert egy kisebbet, ami miatt elvesztettem az egyensúlyom. Ugyan a fán maradtam, de hangos volt, ahogy szerencsétlenkedek. Kinga egy "ezt jól megcsináltad" fújtatással dícsért meg.
-Biztos csak a vakondok azok - legyintett Virág, mire értetlenül néztünk össze Kingával.
-Emó, a vakondok nem a fán élnek - röhögött fel, mi pedig sokkot kaptunk.
-RICSI? - üvöltöttem el magam, majd a sokktól jól leborultam a fáról. Istenem, hogy ennyire szerencsétlen vagyok.
-Mi a... Jól vagy? Egyáltalán miért vagy itt? A fán!! - hitetlenkedett Ricsi, én pedig próbáltam életben maradni. Akkorát nem estem, de na..
-Istenem, Renáta, neked a Jackassben lenne a helyed - ugrott le mellém Kinga.
-Ti mit csináltok itt? - döbbent le Virág.
-Az első kérdésem.. mióta van kutyád? Miért nem szóltál? És.. mi van? - hadartam döbbenten.
-Előbb én. Miért kémkedtek? FBI ügynöknek készültök? - kérdezte Ricsi, majd megrázta a fejét.
-Jó, bocs, de Kinga vett rá.
-Pf. Persze - forgatta meg a szemét.
-Miért, nem?
-Hát. De - vont vállat, miután jobban belegondolt.
-Legalább már nem kell elmondanod nekik - röhögött fel Ricsi, mi pedig elmosolyodtunk.
-Oki - szólt Virág vidáman.
-Kinga, azt hiszem ideje mennünk - biccentettem.
-Minek van nálad táska? - érdeklődött Virág.
-Mert.. megyek Cortezhez - közöltem, ők pedig elvigyorodtak. -Haha. Baromi vicces. Viszont Virág, te most velem jössz inkább - fogtam meg a kezét, majd húzni kezdtem.
-Szia Ricsi - intettem, majd Kinga és Virág társaságában sétálgatni kezdtünk. Vagyis, megkezdtük a kerülőt Cortezhez. Hehe.
-Na, mesélj csak, Virág - torpantam meg, majd felvont szemöldökkel bámultam rá. Hát, Kinga egy kissé őrülten, de megszoktuk tőle.
-Ajj, nem mertem elmondani, mert féltem, hogyan reagálsz rá, és.. - magyarázkodott zavartan.
-Jézusom, Virág, miért féltél? Szerintem ennek nem ti, hanem én örülök a legjobban - tártam szét a karom hitetlenül. -Én boldog vagyok, ha te is. Ráadásul Ricsivel!! Ááá!
-Szóval akkor nem zavar? - kérdezte boci szemekkel.
-Dehogy - borultam a nyakába, és önfeledten visítoztunk.
-Abbahagynátok ezt a gyerekes viselkedést? - érdeklődött Kinga unottan. -Virág, örülök, hogy egy hozzád hasonló sötét emberrel jöttél össze. Tényleg.
-Kinga! - szóltam rá, Virág pedig őt is megölelte.
Összesen 4 másodpercig, mert utána ellökte magától. Nos, ez is valami.
-Most mi van? - puffogott, mire legyintettem. Kingánál ez valami olyasmit jelent, hogy "örülök, amiért boldog vagy".
A hazafele vezető utat végig beszélgettük, hogy hogy jöttek össze Virágék. Nagyon aranyos történet, mert msn-en kezdtek el beszélgetni, amiért nem tudtak aludni, aztán úgy hajnali kettőig beszélgettek, majd sms-ben folytatták. Ricsi egyik este leírta, hogy sokkal jobban tetszik neki ez a Virág, és bírja.. Virág megijedt, de végül visszaírt, és azóta találkozgatnak. Sajnos azt nem kérdeztem meg mióta, pedig baromi jó lett volna, hogy ne Cortezék háza előtt kapjak teljes sokkot a mai napon vagy negyedszerre.

Mikor odaértünk, Kinga levált tőlünk. Virággal éppen búcsúztunk volna el, amikor nyílt a kapu.
-Ricsi? Te most szórakozól velem - nevettem el magam, amikor szembe találtam magam a két fiúval.
-Na, persze - lökött oldalba játekosan. -Ki kémkedik?
-És ki titkolózik? - vágtam vissza, ő pedig elhúzta a száját.
-Nyertél. Lassan két hónap titkolózás - röhögött fel, én pedig döbbenten néztem rá.
-Most.. ezt nem mondod komolyan - ráztam meg a fejem mosolyogva.
-Öö. De.
-Azta - csodálkoztam. Hű.
-Tudod milyen unalmas volt kétfelől hallgatni, mit össze szenvedtetek az évek során? - sóhajtott.
-Hogy mi?
-Szerinted? Mindenről tud mindegyikünk.
-Virág! - néztem csalódottan, velem egy időben pedig Cortez is megszólalt, mint én. Csak ő éppen Ricsit mondott.
-Ti most komolyan kibeszéltetek? - kérdeztem.
-Hát. Ühüm - felelte Virág.
-Jó, mondjuk én tudtam - vont vállat Cortez röhögve.
-Na jó, én hazamegyek - intettem, és úgy érztem magam, mint akit egyszerre elárultak és átvertek.
-Ren, ne már - nevetett Ricsi, majd megölelt.
-Fú. Jó, megbocsátok - viszonoztam, majd miután abbahagytuk, mérgesen néztem rájuk. -Ha mégegyszer megtudom, hogy titkoltok előlem bármit is, komolyan, hogy lekeverek egy olyat, amilyet Kinga szokott nekem!
A kijelentésemre felröhögtek, de azért bólogattak.
-Köszönöm. És.. gratulálok!! - mondtam vidáman, Ricsi és Virág pedig összenéztek.
-Jaj, ne.
Rájuk ugrottam (úgy, ahogy tudtam), majd megöleltem őket.
-Na, sziasztok - köszöntek el, mi pedig felmentünk Cortez szobájába. Mindent részletesen elmeséltem neki, és.. megint jól kiröhögött.
-Most komolyan, leborultál a fáról? Jól vagy? - kérdezte, miután jól kinevetett.
-Hogyne - dőltem hátra az ágyba durcisan.
-Fogadjunk, hogy egy perc múlva már nem leszel durcis?
-Nem. Nem nyersz - ültem fel, majd felvontam a szemöldököm.
-Valóban? - érdeklődött vigyorogva, és mielőtt válaszra méltattam volna, magához húzott, és megcsókolt. Többször is. Hosszan. Mindegy.
-Rendben, nyertél.. - suttogtam, amikor eltoltam magamtól.
-Valahogy éreztem.
-Ugyan. Ne álméltasd magad annyira - szóltam.
-Miért ne?
-Én is eltudom érni, hogy elakadjon a szavad!
-Rajta - biccentett mosolyogva.

Na, nehogy azt higgyje, hogy csak ő lehet az Isten. Fogtam magam, és beleültem az ölébe és átkulcsoltam a lábam a háta mögött, majd átkaroltam a nyakát.
-Játszunk olyat, szülinapod alkalmából - biccentettem vigyorogva. -Hogy az veszít, aki hamarabb megcsókolja a másikat. És én fogok nyerni!
-Reni. Ne játszunk olyat, amit esélyem sincs megnyerni - próbálkozott, én pedig majdnem bedőltem.
-Szép próbálkozás - ismertem el.
-Szerinted tényleg nem mondanék neked ilyet? - kérdezte egy kis döbbenettel.
-Hát... nem, nem mondanál - feleltem, miután jól átgondoltam.
-Miért ne?
-Mert még sosem mondtál? - vontam vállat, majd kiszálltam az öléből. -Hagyjuk a játékot. Béna.
Csalódottan hátradőltem az ágyon, és a plafont bámultam, amikor is megszólalt.
-Úgy gondolod, hogy a szavak határoznak meg egy kapcsolatot?
-Nem, ilyet nem mondtam. Soha - válaszoltam, aztán újra felültem.
-Aha. Mit szeretnél hallani? - sóhajtott.
-Semmit. Nem fogom rád erőszakolni azt, ami nem a te stílusod - mosolyogtam rá.
-Még mindig úgy gondolod, hogy béna a játék? - kérdezte a semmiből.
-Hát, igen - vontam vállat.
-Tényleg? - vigyorgott. Az ölébe ültetett, majd megcsókolt.. azt hiszem, hogy őrülten szerelmes vagyok.

Cortez szülinapja 5/5: szerintem jobban élveztem, mint ő.
Ricsi és Virág: 5/5***: borzasztóan örülök!!
Cortez 5/100: mit írjak ide? Szeretem. Nagyon.

Átírtam a könyvet, szerintem érdemes lenne elolvasnod azt a jó pár részt (szereplőktől az utolsó nap a kilencedikben az utsó asszem, amit átírtam)🤪❤️ ha már itt a "karantén" xd

Ó és, asszem ez leírja az elmúlt napjaim xdd

De nagyon nagyon élveztem, hogy újra ennyit tudtam foglalkozni a könyvvel és veletek🙏🏻🥰Megpróbálok két naponta részt hozni, de nem ígérek semmit🥺 addig is remélem ez tetszett❤️

Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.

De nagyon nagyon élveztem, hogy újra ennyit tudtam foglalkozni a könyvvel és veletek🙏🏻🥰
Megpróbálok két naponta részt hozni, de nem ígérek semmit🥺 addig is remélem ez tetszett❤️

Szjg Másképp Nơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ