szeptember 7., kedd

2K 70 7
                                    

Ma a nyílt szakkörök napja volt, színjátszós kiadásban. Ma mivel jó kedvem volt, és az idő is szépnek tűnt, egy pasztelllila egyberuhát vettem fel. Hát, feszülős volt ugyan, de a hosszába Mádáy nem köthet bele. A még mindig szőke (senkit sem érdekel, de imádom hangoztatni) hajamat kiengedve hagytam, tettem fel szempillaspirált, bla bla, és elindultam a suliba. Anyuék már nem voltak otthon, de a kikészített uzsim bezzeg ott volt az asztalon. Felháborító. Nem értem, hogy lehet ennyire büntetni egy gyereket. Drága Istenem, mondd, miért csinálod ezt velem?
A suli elé érve Kinga bíztosította velem, hogy nézzem meg az előadást, majd miután velem végzett, újabb diákokat terrorizált. Békés.
- Sziasztok - köszöntem oda a többieknek. Virág megdícsért a külsőm miatt és elmesélte, hogy milyen facebookos dologról van szó. Összesen hét órát töltött nélküle, este rakta ki az utolsó posztot, fél hétkor meg már jóóó reggelt fészbuuuuk üzit tett ki a falára. Izgi. Dave azzal jött, hogy ez semmi, ő még elalvás előtt is megnézi, aztán Zsolti beoltotta, hogy mit néz rajta, mert a kutya nem keresi, erre jöttek Dave kifogásai..
- Ren? - fordult felém Ricsi.
- Nem nagyon használom, inkább telefonálok, vagy ilyesmi.. - vontam vállat zavartan.
- Ja, sose ír. Nem akar zavarni.. - vigyorgott Cortez, mire mindenki felnevetett, én meg mérgesen meredtem rá.
- Valaki nagyon vicces ma is - dünnyögtem, mire kacsintott egyet. Cortez idegesítő, de közben meg szörnyen édes.
Virággal bementünk a mosdóba, mivel ügyesen leitta magát kólával, és miközben a nyakát törölgette, panaszkodtam neki.
- Hallottad a kilencedikes lányokat? Kötőszavuk, hogy Cortez.. - mondtam, és az idegességem levezetése képpen a lábammal doboltam.
- Nem igazán érdekli ‐ nézett fel rám.
- Honnan tudod? - lepődtem meg.
- Ricsivel kinevették őket - mosolyodott el, és kihajította a kukába a széttrancsírozott zsepit, majd bevizezett mégegyet. Érdeklődve néztem a folyamatot, elég sokat bénázott.
- Akkor most nem érdekli egy lány sem? - ragadtam meg a lényeget, mire bólintott.
- Senki új.
Bementünk a terembe, ahol Andris és Robi lefüttyögtek, a legközelebb eső dolog pedig Ricsi gördeszkája volt, szóval hozzájuk vágtam. Bájos. Ma is aranyos vagyok.
- Muszáj volt az enyémet eldobni? - nézett rám Ricsi szemrehányóan.
‐ Bocsi, de igen. Most nézd meg, hogy szenvednek. Jó, mi? - vigyorodtam el, mire felröhögött Zsoltival együtt.
- Te beteg vagy - jelentette ki Zsolti, erre meg döbbenten néztem rá.
- Én? Én vagyok a beteg??? Hallod, nem én dugtam fel az orromba konzerves borsót fogadásból, és ez még csak egy példa volt! - akadtam ki. Továbbra is vihogtak, én meg szemforgatva leültem a helyemre. Csörögni kezdett a telefonom, és mivel láttam, hogy Tibi bácsi hív, rászóltam a rockerekre, hogy vegyék halkabbra a zenét.
- Nem - felelte Andris egyből, mire unottan néztem rá.
- Szétverem a fejed - közöltem. Erre felröhögött, de lehalkította.
- Jó napot, Tibi bá!
- Reni! Mennyit fogytál? - kérdezte köszönés nélkül, mire pár pillanatig meg se tudtam mukkani.
- Hogy érti, hogy mennyit fogytam? - nyögtem ki végül zavartan.
- Hát mondtam, hogy 53-ba raktalak, az előbb mondtad, hogy 55 vagy. Holnap verseny!
- Ja, tényleg. Ma reggel nem tudtam mérni, de szerintem 53 vagyok.
- Nem tudsz bejönni a terembe? - kérdezte hirtelen, mire elhúztam a szám.
- Suliban vagyok, max délután.
- Mit bánom én, Tomi elmegy érted, beszélek anyáddal, kikérlek mára.
- Előző héten is hiányoztam - feleltem hitetlenkedve. Többet hiányzok most ebben a két hétben, mint eddig 10 év alatt. Hahaha.
- Reni, ez a verseny fontos!! OB!
- Jó, OB, de akkor is...
- Jól van, iskola után gyere be. 2-re itt legyél, vagy szétütlek - adta bele a derekát. Igen, ezt a "szétütlek" szöveget Tibi bától tanultam el.
- Ó, de ez nem így megy. Délután meg kell néznem Kinga előadását a suliba, vagy agyonver - húztam el a számat, erre a mondatomra pedig többen felnevettek, még Kinga is hátrafordult hozzám mosolyogva.
- Édes Istenem. 2 órára kell bejönnöd most, és utána szabad vagy. Így jó? - kérdezte végül.
- Ez úgy alku, hogyha eljössz értem, csak mert az aulába van egy néni, aki lecsap, ha csak úgy megyek el.
- Nem érdekel, írd le hányas terembe vagy, meg hogy merre jutok el arra. Na, szevasz - tette le végül.
Letettem a telefonom, majd Kingához fordultam.
- Mikor van vége az utolsó órának?
- 13:50. Egyébként meg tudod nézni te is - forgatta meg a szemét.
- 2-kor kezdődik a színjátszó? - érdeklődtem, mire unottan bólintott. Rendben, akkor négyig itt leszek. Csodás. Csippant a telefonom, én meg rápillantottam.
Marci üzenete: Szia Szépségem, nálam van a kedvenc hajgumid.
Reni üzenete: Neee, nekem az kell ma!
Marci üzenete: Elmegyek érted ma, és odaadom;)
Reni üzenete: Köszönöm, puszi <3 Négyre itt legyél!

Szjg Másképp Where stories live. Discover now