Szjg Másképp

Szeptember 14, kedd

sziasztok, kicsit ossze kellett szednem magam, lent voltam a padlon de itt vagyok<333

Te jó ég. Ha a mai napomat egy szóval kellene jellemezni, ez lenne az: hülyeidiótabaromszeretem.
Ez egy új, általam kitervelt szó. Köszönöm az elismerést.
A mai napon is Virágtól mentem suliba, de annyira nem akartam még ma hazamenni. Egyrészt tudtam, hogy kapni fogok a pofámra, másrészt meg azt se tudom mit mondjak neki. De a mai nap én erre még nem állok készen. Valahogy megoldom.
A suliban semmi izgalmas nem történt, duplafrancián új anyagot vettunk, matekon semmit mert nincs Gazdag, kémián olyat, amire elfelejtettem figyelni, mert elbambultam, tesin a lelátón ülve végignéztem, ahogy a fiúk fociznak, és ahogy a lányok tesiznek, duplamagyaron a szöveggyűjtemény segítségével kellett elfoglalni magunkat. Szóval... nagyon semmi. Épp a cuccaimért indultunk el Virághoz, amikor üzenetem jött. Még el sem olvastam, de látva, hogy kitől jött már egyből a torkomba ugrott a szívem, és megtorpantam. Ezzel nem lett volna baj, csak éppenséggel az úton mentem át. Ha Virág nincs ott, most lehet nem írnék ide. Miután biztonságos terültre értem, elolvastam.
"A nagyi vár, elmondtam neki. Ha gondolod..."
- Virág!!! - suttogtam izgatottan. Majd kiugrottam a bőrömből. - Mit tegyek?
- Hát, figyi - nézett rám, és elkapva a karomat elkezdett húzni végre, hogy ne egyhelyben álljak. - Szerintem elmehetsz. Csak izé. Ne csinálj olyat - tanácsolta, mire lesütöttem a szemem.
- Egyszer sem volt. Valahogy nem éreztem úgy magam. Most pedig együtt sem vagyunk, szóval... - vallottam be. - Fú, édes Istenem.
Mikor legközelebb ránéztem a telefonomra, már Virágnál voltam, bepakolt cuccokkal.
"Hát, ha tényleg nem gond a mai nap megszállnék."
A válasz szinte egyből jött.
"Dehogy gond. Gyere nyugodtan."
- Gyau - mutattam Virágnak. - Én nem vagyok egy tanult gyerek, de szerintem itt valami szexuális témáról van szó.
Miután ezt kimondtam egyszerre röhögtünk fel. Komolyan, magamon többet szórakozok mint máson.
Összeszedtem a cuccaim, és elindultam Cortezék felé. Egy hosszú séta után odaértem, és kivételes alkalom, de Cortez nyitott nekem ajtót.
- Szia! - mosolyodtam el.
- Szia - mosolygott rám vissza. - Be is jössz, vagy csak álldogálsz kint?
Elvörösödtem, és kínosan annyit mondtam hogy "haha", és miközben nevetett bementem a nappaliba. Jött utánam, és hátulról átölelte a derekam, majd a lépcső felé fordított.
- Siess, mert még van egy meccsem. A nagyiék nincsenek itthon, mert még vásárolnak, de ha kell valami szólj - szólt, én pedig ledöbbentem a viselkedésén. Eddig ignorált.
- Köszönöm! - hálálkodtam. Elkezdett siettetni, mire kettesével szedtem a lépcsőfokokat. Mire felértem lihegtem.
- Elfáradtam - támaszkodtam a térdemen.
- A nagy sportember - gúnyolodott, mire felhúztam a szemöldököm.
- Te, nehogy elkezdjek neked árnyékolni - viccelődtem, mire elröhögte magát. Közben leültem az ágyra, ő meg folytatta a játékot.
- Azt megnézném. Még elő is fizetek rá, hogy lássam mit szerencsétlenkedsz - csipkelődött.
- Meg kell nyernem az eb-t, hogy elhidd, veszélyes vagyok? - tettem fel a kérdést. Pár pillanat múlva így szólt.
- Bizonyítsd be. Ha be tudod - folytatta, mire megütöttem a kezét. - Hé - szólt rám. Megismételtem. - Te akartad - pillantott rám, és egy másodperc alatt letepert. Veszélyesen közel voltunk egymáshoz, és csak bámultuk egymást. Azonban embereltem magam, és hát igaz eléggé nehéz volt, de hasba vágtam. Hirtelen mozdulat volt, kissé megleptem, mire megbökte a bordámat. Egyből felvisítottam és lelöktem magamról. Ez a halálom.
- Kell amúgy a baj? - kérdeztem, mire rámvigyorgott.
- Az mindig kell. Főleg ha te okozod - nyúlt újra a kontrollerért. Csak bámultam magam elé. Na, most ez hogy lesz megoldva?
- Én csak jót okozok az embereknek - szabadkoztam. Pedig amúgy ez nem igaz. De shht.
- Még szép... - értett egyet. Kiszedtem a táskámból a melegítőm, meg egy hosszú pólót.
- Mindjárt jövök - mentem át a fürdőbe. Vajon észrevette, hogy kimentem? Nem hiszem. Lefürodtem és átöltöztem, épp melltartóban álltam, a bordámat figyelve. Van rajta egy hatalmas zúzódás. Még a versenyről maradt. Jó nagyot bevertek, de túléltem. Felvettem végül a pólómat is, és így, ebben a szettben igaz úgy néztem ki, mint egy hajléktalan, de hát ehhez már hozzászoktunk. Plusz Cortez látott már rosszabb formában is. Szóval nem érdekelt.
- Megjöttem - nyitottam be a szobába. Épp a pólóját vette át... - Ajha - csúszott ki a számon. Upssz. Hát, na. Izmosodott a nyáron. Alapból sem volt vékony, de egész szép, kidolgozott hasa lett. Elmosolyodott, majd leült az ágyra, mellém. Ekkor volt már hét óra kb.
- Szeretnél filmet nézni? - kérdezte, mire elgondolkoztam.
- Horrort? - kérdeztem vissza egyből. Csak azt ne.
- Ha már így felajánlottad - röhögte el magát, mire a fejemet fogva elfeküdtem. Istenem. Most kellene hazamennem. Ennek rossz vége lesz.
Kopogtak, majd pár pillanat múlva benyitott Cortez nagymamája. Cortez épp filmet kapcsolt, belőlem pedig annyit látott, hogy a fejemet fogva haldoklok az ágyban.
- Szegény lánnyal megint horrort nézetsz? - emlékezett vissza a régi szép időkre. Felnevettem, majd felültem és mosolyogva néztem rá.
- Szokása...
- Azt egyből gondoltam. Hoztam egy kis nasit, nem vagy éhes? - érdeklődött, mire bólintottam.
- Egy kicsit - feleltem, és odanyújtotta nekem a tálcát. Volt rajta minden. Ropi, chips, meg gumicukor. Pont nekem való. - Köszönöm - mosolyodtam el. Kiment a szobából, jó filmnézést kívánva, Cortez pedig elindította a filmet. Na, pont itt kezdődtek a gondok. Lehet, hogy haza kellett volna mennem.
- Ez meg ki? - kérdeztem, miután eltelt pár perc.
- Nem tudom. Valami ember - válaszolt pár pillanat múlva.
- Hát, jó nagy egy mamlasz - vágtam rá reflexből, mire elröhögte magát.
- Ez most lehet csúnya lesz - figyelmeztetett, mire egyből felé fordultam és belefúrtam a fejem a vállába. Hevesen vert a szívem, mert már régóta nem voltunk egymáshoz ilyen közvetlenek.
- Odanézhetsz.
- Oksi - bújtam elő. - Jesszus. Félek.
Inkább betakartam magam, mert úgy voltam, hogy ez biztos megvéd engem mindentől. Aha. Bármitől...
- Hé - akadt ki. - Nekem is kéne.
- Hozz egyet magadnak - feleltem vigyorogva, mire felvont szemöldökkel nézett rám.
- Na, állj le - rázta a fejét mosolyogva.
- Állíts le - vontam vállat. - Jajj, fúj már - bújtam oda hozzá, mivel épp kibeleztek valakit. Ő pedig magához ölelt...
- Azt mondod? - nevetett. Ja, és leesett mit mondtam.
- Hallottad - válaszoltam egy idő után, majd felnéztem rá. Csak néztünk egymás szemébe, szerintem percekig, várva, hogy ki kezdeményez. Mert itt bizony izzott a levegő. Megvolt a kémia. De az mindig is. Ő pedig megcsókolt. Hát, nem ellenkeztem, na. Kár lenne hazudnom.
A derekamat fogva közelebb húzott magához, én pedig a hajába túrtam. A film meg közbe ment. "Jó filmezést." - köszi, megvolt. Végül teljesen rajta feküdtem, és hát, nem pont mindig a derekamat simogatta. Vagy fogta. Érted. Mondjuk így, hogy lett, legalább már lehet is mit fogni. Haha.
Vagy húsz perce elvoltunk foglalva egymással, amikor is csörögni kezdett a telefonom. Oda sem nézve kinyomtam, mikor újra hívtak. Ránéztem a kijelzőre. Nem kellett volna. Anya volt az.
- Hol az istenbe vagy? - mondjuk ő nem pont így, ebben a formában kérdezte meg, de gondoltam azt a pár szót kihagyom.
- Hát - néztem Cortezre. - Hát, nem otthon.
- Tényleg? - kérdezett vissza. Ezt sem így kérdezte meg, de mindegy.
- Aha. Feltűnt?
- Ja, 3 nap után igen - válaszolt idegesen.
- Na. Az még pont jó idő.
- Aha. Mikor tervezel hazajönni?
- Hát.
- Ne "hát"-ozzál nekem, válaszolj! - szólt rám.
- Jó, na, ne idegeskedj - nyugtattam. - Nem tudom, vannak- e még jelentkezők arra, hogy befogadjanak egy csövest. Szóval szerintem holnap.
- Nem érdekel, ma hazajössz.
- Miért? - kérdeztem vissza letörten.
- Mi az, hogy miért? Még megkérdezed? Amikor pénteken elküldtelek kikapcsolódni, hogy helyretedd az agyad, nem erre gondoltam kislányom!
- És mégis mit vársz, elküldesz pszichiátriára, és sírva megyek haza hálálkodni illetve könyörögni, hogy még küldj vissza pár napra, mert olyan jó volt? Szerinted nekem jól esett? Szerinted nekem ez így olyan tökéletes? Mert ezzel csak rosszabbá tetted a helyzetet, és igazán sajnálom, ne haragudj rám amiért még mindig amiatt stresszelek, hogy te elküldtél oda. Nem is tudod, mit éltem át, fogalmad sincs róla. De jól van, legyen.
- Túldramatizálod. Akkor holnap gyere, miután lenyugodtál - felelte hanyagul.
- Elárulnád, hogy mi a bajod? Mert eddig tök rendben ment minden, boldognak tűntél, aztán hirtelen olyan lettél, mint régen. Mert tudod, hogy velem bármit megbeszélhetsz, de ha nem élsz vele, sajnálom.
- Nincsen semmi. Csak jót akartam neked.
- Nem igazán jött össze.
- Mindegy - válaszolt pár másodperc csend után. - Holnap megbeszéljük.
- Rendben.
Kinyomta, én pedig ránéztem Cortezre.
- Tudom mit akarsz, de nem akarok hazamenni - előztem meg, mire elhúzta a száját. Visszafeküdtem mellé, és néztem a plafont. Most ez hogy lesz megoldva? Nem tudom. De szükségem van egy ölelésre. Ismét rá emeltem a tekintetem, mire magához ölelt. Na, ki sem kell mondanom. Simogatott, hogy jobban érezzem magam, de hát, nem nagyon segített. Majd megint csörögni kezdtem. Ez már Kinga volt, videóhívásban.
- Olyan hírem van, amitől talán jobban fogod érezni magad a szánalmas és unalmas életedb... - akadt meg, mikor meglátta, hogy Corteznél vagyok. - Sziasztok - helyesbített, mire Cortez elröhögte magát, én meg kínosan elmosolyodtam.
- Na, halljam - biccentettem.
- Csak annyit akartam, hogy - állt le a pillanatra. - Fú, várj, mert dudáltak. Biztos megjött a pizzám. Majd leírom, szevasz - szakította meg a hívást.
- Hát oksi - tettem le magam mellé. Ez fura volt. Biztos valamit Cortezről akart. Vagy valami lányos titok.
- Holnap jössz suliba? - érdeklődtem álmosan.
- Nem. Szóval ne kelts fel - kérte, mire elmosolyodtam.
- Jó. Megpróbálom.
Egy újabb film indult el, de már nem igazán emlékszem rá, mivel elaludtam miközben egymást öleltük. Istenem, akkora hülye vagyok. Engem ez az ember csak tönkretesz. És meg sem beszéltük. Azt sem tudom, hogy mi van. Egy biztos. Több vagyunk, mint barátok, de kevesebb, mint szeretők. Mert nem vagyunk kapcsolatban. És fogalmam sincs semmiről. De holnap reggel Kinga helyreteszi az agyam, mert eljön elém. <3

____________________________
Mai nap: 5/1 - no comment. Nem tudom mit kéne írnom. Megölnek az érzéseim.