Szjg Másképp

Január 19., szerda

Tudtam, hogy valamit elrontottam. Vagy valamit elrontott valaki?
Nem tudom, isten miért gyűlöl így, de azért erre pont nem számítottam. Nem lehetett volna valami.. kellemesebb? Vagyis kevésbé fájó. Éreztem, hogy ma este álmatlan éjszakám lesz, és azt is, hogy valószínűleg végig sírom a hetet. Vagy az egész hónapot. Akár többet, mindegy, erre számítottam. Fogalmam sincs mi lesz, mit kezdek magammal.
Láttam, és tudtam, hogy ideges, ugyanis senkit sem gyűlöl nála jobban. Sőt. Kardossal előbb töltene el egy napot, mint vele. Vagy egy évet, csak Arnolddal ne kelljen még 10 percet sem.
Szakadó esőben álltunk mindannyian, de egyikőnket sem érdekelte.
-Beszélek vele.. - közöltem suttogva.
-Szerintem meg ne beszélj vele. - szólalt meg Ricsi.
-Renáta, esküszöm, hogyha...
-Ne most! - kiabáltam le Kingát, mire döbbenten nézett rám. Na, ezt is megéltük. A láthatatlan, félénk kisegér, leordítja a suli diktátorát, avagy egy pszichopatát.
Nem tudtam mit tegyek. Lefagytam, ahogy szinte mindenki körülöttem.
Viszont volt ahhoz bátorságom, hogy odamenjek, és.. megöleltem.
Úgy öleltem, mintha attól félnék, bármikor elveszíthetem. Bár, ez igaz, nálam találna jobbat. És lehet találni is fog?
Csak sírtam, megállás nélkül.
Egy idő után eltolt magától, és felemelte az állam, hogy a szemébe nézzek.
Nem tudtam, mit fog mondani, de reménykedtem, magamba nem tudom hány imát elmondtam, csak hogy ne azt, hogy vége. Belepusztulnék, az biztos.
-Jól vagy? - kérdezte halkan, hogy a többiek ne hallják. Mondjuk sehogy sem hallották volna, mivel Arnoldot szidták, de még mennyire.
-Mostmár igen. - bólintottam, aztán olyat mondtam, amit nem kellett volna. -A legnagyobb boldogságom te vagy - suttogtam, majd azonnal elvörösödtem, és a földet kezdtem el nézni, mintha olyan érdekes lenne.
Újra felemelte az állam, és láttam, hogy mosolyog. Felém hajolt, és megcsókolt, engem pedig elöntött a boldogság. A gyomromban felrepkedtek a lepkék, és forgott velem a világ. Boldog voltam, de még mennyire.

💍

Este hét óra van. Délután hazajöttem Virággal, Ricsivel, és Cortezzel. Suli után próbáltuk elfelejteni a történteket, és bármit megadnék azért, hogy újra ott legyek, délután, a többiekkel,  a suli előtt nevetni, miközben Cortezzel összekulcsolt ujjakkal álltunk egymás mellett.
Felmentem msn-re, egyből rám találtak a többiek. Páran zenéket küldték, hogy hallgassam meg, mert irtó jó (Virág, Zsolti valami számoló dalt küldött, amit óvodásoknak írtak, Andris és Robi valami metál dalt), valaki zaklatott, hogy milyen telefont vegyen, vagy ebből hány gigás legyen, meg különböző Apple cuccokat (Dave), Jacques amőbázni akart, aztán beugrott egy ablak.

Ricsi üzenete: Na, nem kell megverni Neményit?
Reni üzenete: Jajj, dehogy.
Ricsi üzenete: C-vel minden oké?
Reni üzenete: Igen, hála istennek. Belepusztulnék, ha nem.. 🤷🏻‍♀️
Ricsi üzenete: Nem csak te.. más is.
Reni üzenete: ?
Ricsi üzenete: Ren, ha úgy vágod a matekot meg minden tantárgyat mint én a fát nagyanyáméknál.. C. is.
Reni üzenete: Bizonytalan vagyok..
Ricsi üzenete: ?????
Reni üzenete: Ugye nem fog nálam jobbat találni? :(
Ricsi üzenete: Nem fog. Nincs nálad jobb fej lány ;) Tényleg, Ren, én annyira bírlak
Reni üzenete: Igen, megírom az irodalom beadandód
Ricsi üzenete: Kösz, rendes vagy, de csak a matek házit akartam elkérni xD
Reni üzenete:.....

Hát igen, így történt, hogy négy beadandót írok a hétvégén. Na, mindegy.
Krisz üzleti útra ment ma, anyu meg még nincs itthon, mivel a nagy esőzés nem fejeződött be, és tekintve, hogy alapból este hétkor végeztek volna (ma több volt a munka, nem tudom miért),  így este fél nyolckor megcsörrent a telefonom.
-Szia anyu - köszöntem. -Merre vagy?
-Szia Reni. Kinéztél már? - érdeklődött a sajátos módján.
-Még nem, mert?
-Jó, akkor állj fel és menj ki a bejárati ajtón  - mondta, mire feltápászkodtam, és kimentem
-Azta.. - döbbentem meg. -Hol vagyunk mi?
Majdnem elfújt a szél, viccen kívül.
-Na. Egy ideig nem fogok tudni haza menni, és nem akarom hogy egyedül maradj - szólt. -Áthívnál valakit, vagy menj át valamelyikőjükhöz..? Mit bánom én, csak ne legyél egyedül!
-Öö.. rendben, anyu - feleltem, aztán elbúcsúztam.
Most mi tevő legyek? Kit hívjak?
Tárcsáztam a legelső embert aki eszembe jutott, ő pedig a második csengésre fel is vette.
-Szia - köszönt, mire megdobbant a szívem. Szerelmes vagyok.
-Szia - mosolyodtam el.
-Ki vagy? - kérdezte unottan.
-Öö. Tippelj.
-Valamelyik barátnőm? - röhögött fel. Haha.
-Nem valamelyik, hanem az egyetlen - vigyorodtam el.
-Jó, nyertél.
-Át tudsz jönni? Anya azt mondta, egy ideig nem ér haza, és azt mondta ne legyek egyedül, meg.. - magyarázkodtam, amikor elment az áram, én meg ijedségemben sikítottam egyet.
-Mi történt?
-Ja, semmi, csak elment az áram.
-Anyám. Mindjárt ott vagyok - röhögött fel, én meg mosolyogva letettem.
Aztán vártam.

Remelem tetszett ez a resz❤️🥰🧸