Szjg Másképp

⭐ Április 9.,péntek ⭐

🖇️

Mikor odaértünk Cortet nagymamája ijedten nézett ránk. Nem csodálom. Teljesen szétáztam, folyt rólam a víz. Cortez annyira nem lett vizes mint én, viszont én vacogtam.
-Mi történt? Minden rendben? - kérdezte.
-Reni kizárta magát, az anyukája pedig csak este jön, én meg nem fogom ott hagyni őt - magyarázta Cortez.
-Reni, van ruhád? - érdeklődött.
-Hát.. nincs.
-Jó, akkor szerzek valamit Corteztől, addig menj és vegyél egy forró fürdőt - nyomott a kezembe egy törölközőt.
-Merre van a fürdő? - kérdeztem Cortezt, mivel a nagymamája már ruhák után keresgélt.
-Gyere - mondta, majd élvezetet a fürdőig.
-Reni, itt van ruha - adta a kezembe a ruhadarabokat Cortez nagymamája.
-Köszönöm szépen - mosolyogtam el, majd bezárkoztam a fürdőszobába. Kaptam egy pólót, ami sima egyszerű, és fekete, egy alsógatyát, ami megfelelő lesz rövidnadrág céljára. Egy bundás zoknit is kaptam, bár kötve hiszem, hogy ez Cortezé lett volna.
-Basszus - motyogtam. A telefonom.. Végülis, nem az én hibám, ha esetleg nem élte volna túl. Bár a táskám alján volt, remélem semmi baja.
Egy bő fél óráig áztatta magam a forró vízben, majd felöltöztem.
Kimentem az ajtón, és szembetaláltam magam Cortezzel.
-Még az alsógatyám is lenyúlta? - vonta fel a szemöldökét, mire felnevettem.
-Hát látod. A vizes ruhát hova tegyem?
-Add ide, kiterítem - mondta. Na, nem. Nem nyúl hozzá a fehérneműmhöz.
-Nem kell, csak mondd hova tegyem.. - pirultam el, mire nemes egyszerűséggel kikapta a kezemből.
-Nagyi, hol vagy? - nézett körbe.
-Itt vagyok.
-Ezt kiteríted? - kérdezte tőle, mire bólintott.
-Menj be, addig én is zuhanyzok.
Bementem a szobájába, és a táskámhoz mentem.
Túlélte. Szerencsére. Körbe néztem a szobájába, és megakadt a szemem a DVD-s polcán. Nekem ennyi könyvem sincs, mint amennyi DVD-je van.
Öt perc múlva Cortez jött be az ajtón, egy rövidnadrágban és egy fekete kapucnis pólóba. Anyám. Anyám. Hűű.
-Nem vagy éhes? Vagy szomjas? - kérdezte.
-Nem, köszönöm.
-Felőlem - vont vállat. Kiment a szobából, mire értetlenül néztem utána. Két perc múlva egy chipes zacskóval és egy tábla milkával, és kólával tért vissza.
-Biztos, hogy nem kérsz? - röhögte el magát.
-Na jó, de - mondtam, és elvettem a mogyorós, karamellás csokit.
-Mit csinálunk estig?
-Nem tudom - vontam vállat. - Úú, ps-ezhetek?
-Te és a ps? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
-Aham.
-Hol játszottál vele? - röhögött fel.
-A legjobb fiú barátomnál.
-Az a Peti vagy ki?
-Hogyne, Peti.
-Akkor GTA jó lesz? - kérdezte, mire bólintottam.

-Neked jogsit ne adjanak - nevetett Cortez, mivel kb. 10 perce játszottam, de a nyolcadik autót törtem ripityára.
-Már megint üldöznek ezek a bánatok - fújtam ki a levegőt az idegességtől.
-Mivel vagy fél várost elgázoltad? - kérdezte. Hát, ebben van valami. De nem is a fél várost!

🖇️

Ricsi betársult hozzánk később, és megcsörrent a telefonom.
-Reni, hol vagy? - kérdezte anya. Hangulat ingadozásai vannak, esküszöm. Egyszer nyugodt, kedves, megértő, és engedékeny, máskor meg levegőt is alig merek venni a szigorúsága miatt. Ez van.
-Hát öö... Nem vittem magammal kulcsot, ergo az udvarra sem tudtam bemenni, Cortez pedig arra járt, és mivel teljesen átáztam.. Na. Tudod.
-Aha. Ezt most kétértelműen értsem?
-Nem, szerencsére - röhögtem fel.
-Szóval akkor az időjárás miatt?
-Anyuuu!! Igen! - forgattam meg a szemem, majd felnevettem.
-Ma hazajössz, vagy ott alszol? Mert vettem neked egy nagy doboz fagyit. És igen, felőlem megeheted az egészet - mondta, mire elmosolyodtam.
-Köszönöm.
-Nincs mit. Holnap nem lenne kedved elmenni shoppingolni? Csajos napot tartanánk - vetette fel az ötletet.
-Dehogynem, örömmel! - szóltam boldogan. Kéne egy pár új ruha, mert jön a jó idő.
-Oké. Nem haragudsz meg, ha nem tudok érted elmenni? Hulla fáradt vagyok.
-Nem, dehogyis, pihenj nyugodtan! - mondtam őszintén.
-Rendben. Vigyázz magadra. És a szüzességedre.
Erre a kijelentésére pedig kiakadtam.
-Mi van? Ha hazaértem.. Erről beszéljünk - ráztam meg a fejem kínosan.
-Mindjárt indulok. Jó éjt - köszöntem el.
-Puszi, szia - köszönt el, majd megszakított a hívást.
Elkezdtem összeszedni a cuccaim, majd épp meg akartam keresni Cortez nagymamáját, mire kopogtak az ajtón.
-Igen? - kérdeztem reflexből, majd a szám elé kaptam a kezem, és Cortezre néztem. Mindhármunkból kitört a röhögés, Cortez nagymamája pedig bejött.
-Itt vannak a ruháid, megszáradtak - mosolyodott el, amit viszonoztam.
-Köszönöm.
Kaptam egy értesítést, ami messengerről jött.
Egyből elkapott a röhögőhörcs, amint elolvastam. Miért, arra ki hogy reagálna ha ráírna egy 50 körüli férfi, hogy "szia Reni van baratod válaszolj sanyi vagyok perkátáról" (MEGTÖRTÉNTXDDD)?
-Mi az? - kérdezte Ricsi, és feléjük nyújtottam a telefonomat.
-Jó ég - fejezte ki magát Ricsi.
Cortez röhögött azon, hogy Ricsi mit bütyköl a telefonomon, és mire észbekaptam már késő volt.
-Nee, add vissza - nevettem fel. Vissza adta, és vissza írt neki.

"ja, van, szóval kopj le öreg"

-Komolyan? - kérdeztem.
-Ja, le rendeztem más helyett - könyökölte oldalba Cortezt, mire ő vállon csapta. Mi? Mi az, hogy más helyett?
Ki mentem a szobából, hogy átöltözzek, mire Ricsi utánam szólt, hogy "hova a rákba mész, Ren?"
Átvettem a ruháimat, majd leraktam a mosógépre Cortez ruháit. Menni készültem, és ezt ugyebár észre is vették. Cortez nagyszülei pedig már aludtak.
-Kikísérlek - szólt Cortez, Ricsi pedig nagyon el volt mélyülve a játékba, úgyhogy morgott egy " szia  "-t.
-Szia - mosolyodtam el.
Lementünk a lépcsőn, majd kiléptünk a bejárati ajtón.
-Köszi, mindent - mosolyodtam el hálásan.
-Alap - vont vállat.

🖇️

-Jó reggelt, húsz perced van, hogy elkészülj - nevetett fel anya.
-Mi? Ezt mondhattad volna előbb is - ráztam meg a fejem.
Felvettem egy sima pólót, plusz egy szagatott farmert. A farmerkabátom is felvettem, majd csekkoltam magam a tükörben. Hülye pattanások.
Lementem a lépcsőn, és felvettem a conversem.
-Mi van veled? - sóhajtott anyu.
-Kamaszkor. De azért nem lázadok, nyugi - mosolyodtam el.
-Még. De velem kell meginnod az első pohár alkoholod!
Mi?
-Anya.. Veled ittam. Csak annyira be voltál kábulva, hogy már nem emlékszel - ráztam meg a fejem vigyorogva.
-Micsoda? - nézett rám furán.
-Még tavaly volt, szülinapodkor, és kevertél nekem egy koktélt - röhögtem fel. Mondjuk nem ittam meg.
-Jó, de akkor erre nem emlékszem.
-Na, inkább menjünk - mosolyogtam, és elmentünk a Mammutba.