Szjg Másképp

Április 19, vasárnap

A tavaszi szünetnek vége két óra múlva. Azelőtti nap, pénteken ugyebár a költészet napja miatt (ami mondjuk április 11, de ez most előrehozott volt) verseket olvastam fel a büfében, vagy az udvaron. Díjjazták. Pf. A buli feltétele az volt, hogy valami virágos/ elég feltűnő göncben érkezzünk meg. Tök jól éreztem magam, Virággal csomót táncoltam és ugrálgattunk (úgy néztünk ki, mint kettő idióta, ezt Kinga mondta) de végül Kinga is csatlakozott egy számra, amiért "annyit könyörögtünk". Hozzátenném, csak egyszer kérdeztük meg tőle. Szóval, onnantól úgy néztünk ki, mint három idióta , akik ugrálnak. Aznap volt a Jalapeno utolsó fellépése.. Viki rövid szoknyában és egy elég menő felsőbe volt, nyakkendővel és bakanccsal. Na, aztán ott voltam én, szoknya+ Virágtól elkért borzalmas virágos felső. Mindegy, mert mivel Viki nem SzJG-s, így a fellépés után lelépett. Vagyis Mádáy ráparancsolt. Másnapra pedig belázasodtam (utólag rájöttem, nem volt a legjobb választás a szoknya) szóval a szünetem ennyiből állt: Virág, Virág & Ricsi, Arnold, Kinga aztán Ricsi. Mivel Vladár kiadta, hogy meg kell csinálni a Naprendszert makettben, így elégge megszívtuk.. pl a Szaturnusz úgy néz ki, mintha valaki lehányta volna, de mindegy. Irodalomból megírtam egy 10 oldalas novellát (minimum 10 kellett), és a suliújságos ajánlóimat Virág segítségével megírtam. És őszintén? Ennyi volt a szünetem, betegen. Egy élmény volt. Egy dolgot kihagytam!! Anyu kért időpontot a fodrászhoz, így mellig érő hajam lett sok-sok szőke melírral. Vááá. Na, igen. Arnold pedig átjött és beszélgettünk erről - arról, majd jött Kinga, aki nemes egyszerűséggel kirakta a szobámból Arnoldot, mondván "máshol próbáljon meg pedálozni az eszelős tekintetével". Hm. És Kinga közölte, hogy megy karatéra. Ez eddig rendben is van, mondtam is, hogy jól teszi. És galád módon magával vitt engem is!!! Karatéra!! Engem! Engem karatéra! És első alkalomra (nem, a többi embert nem hatotta meg, hogy életembe először jöttem karatéra) pofánrúgtak. Ezért sárga-barna a szemöldököm mellett a fejem, és lila-kék foltos az arcom egyik fele. Annyira nem feltünő. Ó, vagyis de. Nagyon is az. Ja, illetve megtanította Kinga hogyan kell bokszolni. Köszönöm. Remek. És mit is kezdjek ezzel??? Üssek le valakit??

A tavaszi szünet 5/5 - hála a többieknek is, ugyanis ők msn-en vártak. Na meg Kingának, Virágnak és Ricsinek, illetve Arnoldnak. De csillagot nem kap, mert valaki hiányzott belőle. Cortez.
A hajam 5/3: hűű, meglepően jól áll. Csak jó lenne, ha normálisan ki tudnám fésűlni vizesen. Azt hiszem, kikészült a hajam a festékektől.
Vacsi 5/5: rendelt gyros. Sok időbe telt, mire anyut meggyőztem, de sikerült!!! Apuval örültünk. Nagyon. Annyira, hogy bekapcsoltam a Muzsika Tv-t, amit utána anyu hallgatni akart. Nos, megbántam ezt a tettemet. De az már lényegtelen. Majd kiheverem. Ugye? Remélem.

Április 20, hétfő

Reggel üzit kaptam Ricsitől, hogy sikerült megvennie a "járműt". Hát, ez remek. De mi az a jármű?? Most komolyan. Autó? Kétlem. Busz? Nem hiszem. Hajó? Minek kéne neki hajó? Tutaj? Ez hülyébb tipp, mint a hajó. Á, fogalmam sincs. Vaagy. Vagy repülő? Jaj, de hülye vagyok. Minden bizonnyal repülő. Jó, inkább nem tippelgetek.
Egy fekete hosszúujjú garbót vettem fel szürke, térdénél koptatott farmerral és ennyi. Ja, meg feltűrtem a nadrágom. Hát, érdekes. Úgy festettem, mint egy nyomi. Na, mindegy, miután ezen túltettem magam összefogtam a hajam és raktam fel szempillaspirált, majd miután ez is megvolt, lesiettem a lépcsőn, és felvettem a kockás Conversem. Farmerkabátot vettem fel, és a tükörbe nézve furán méregettem magam. Aha, valami hiányzik. Jaaa, basszus. Táska! Szóval visszaszaladtam érte a nappaliba, majd kis hezitálás után felkaptam azt az üveg nutellát is. Miért ne? Hívogatott. Könyörgött, hogy egyem meg.
Anyu ma várható hatalmas zivatar miatt korábban be ment dolgozni, tehát szokásosan apu eldobott a suliig.
-Csoki! - üdvözölt minket Zsolti, mikor odaértem a sulihoz. Cortez is ott volt. Deszkás cipőben, farmerban, és széldzsekiben. A haja kesze-kuszán állt, de elképesztően jól. Hű. Miért kell nekem a leghelyesebb fiúba beleszeretni? Köszönésként pedig biccentett. Annyiraa bőbeszédű! Ezt is szeretem benne. Hogy szinte be nem áll a szája. Haha.
-Sziasztok!
-Szia, Reni. Ma nagyon csinos vagy - bólintott Dave, mire unottan az égre néztem.
-Tessék - nyomtam a kezébe a nyelvtan házit.
-Tényleg csinos vagy - bólintott, mire elnevettem magam.
-Köszönöm.
Nos, sajnos a legtöbb tizedikes fiú egy labdát is dögösnek lát, de azért jól esett.
-Nem írod le? - néztem fel Cortezre.
-Ráér - felelte.
-Na, Ricsiék is jönnek - bökött Zsolti a dombra, mire elképedve bámultam. Egy motor!!! Ez miért nem jutott eszembe? Ehelyett tutajra gondoltam, meg ilyen hülyeségekre. Ah. Akkora hülye vagyok.
-Mivel megy ez? Elemmel? - kérdezte Dave, mire elröhögtük magunkat.
-Válogasd meg a szavaid, ha akarsz vele menni - szólt Ricsi vigyorogva, Dave pedig egyből korrigált. Zsolti és Cortez is jól szemügyre vették a járműt.
-Mi az az izé? - néztem furán a szemöldökére.
-Piercing - vigyorgott.
-Aha - nézegettem. -Mádáy?
-Áá. Nem lesz baj vele - legyintett bazsalyogva.
-Renáta, hogy lehetsz ennyire gusztustalan? - ért oda Kinga, mire mindenki rámnézett. Nutellát ettem.
-Most meg mi van? - vontam vállat értetlenül.
-Anyám - sóhajtott.
-Mennyit eszik? - érdeklődött Zsolti.
-Mit tudom én.
-Ja, jó. Nem érdekel, de szoktak ilyet kérdezni - vont vállat, és összevihogtak. A szünetről beszélgettünk, Zsolti gyúrt és Dave-vel sorozat/film maratont tartottak, Ricsi és Virág együtt voltak, meg ugye nálam, Virág apukájánál. Kinga edzett, jótékonykodott, illetve tanult, plázába volt, Olivérrel találkozott...
-Ren?
-Kinga beiratott karatéra!! - jelentettem ki felháborodottan.
-Rent? Karatére?
-Na, ugye! Aljas! Ez nem volt tisztességes!
-Renáta, inkább azzal a barna és lila folttal foglalkozz a fejeden - nézett rám lesajnálóan, mire a többiek újra vihogásban törtek ki. -Jót fog tenni neked az edzés. Egy sulikört nem bírsz lefutni.
-De nekem ez így pont jó -vontam vállat. -Szúr tőle az oldalam, ráadásul a vádlim is görcsöl tőle.
Na, mindegy, Kinga rámhagyta a dolgot.
-Na, én olyat hallottam! - kiáltotta el magát Ricsi hirtelen.
-Milyet? - csillogot Kinga szeme. Na, igen. Ha valami hírről van szó, vagy bármi, amiről Kinga valószínűleg nem tud, akkor az egyből felcsigázza.
-Valaki év végen elmegy a suliból - jelentette ki. Ó-ó. A titok, amit csak én tudok.
-Iiij, és mi van, ha én vagyok az? Nem akarok elmenni - szomorkodott Virág, mire hitetlenül felnevettem.
-Emó, nem fogsz - nyugtatta Ricsi.-Ren?
-Hm? - vontam fel a szemöldököm.
-Ugye nem te?
-Mi? - ráztam meg a fejem, majd megvontam a vállam és másra akartam terelni a gyanút, mondjuk nehezen ment, mert mindenki engem nézett.
-Nem fogsz hiányozni - vetette oda Kinga. -Végre lehetek évfolyammásodik.
-Kinga!! - ráztam meg a fejem hitetlenül. -Amúgy meg, ne is akard tagadni. Tudom, hogy hiányoznék.
-Minden bizonnyal - mondta unottan.
Cortez (a jármű mellett állt) mélyen belenézett a szemembe, amit pár másodpercig tudtam tartani. Csak aztán kénytelen voltam elkapni a fejem. Gombóc keletkezett a torkomba és kissé nyomasztott ez az egész, amit szerintem ő is észrevett.
-Lehet, hogy Zsák - töprengett Dave. -Vagy Zsidák!
-Faggassuk ki - tanácsolta Ricsi. És tényleg kifaggaták, hogy mit tervez a jövőre nézve, meg ilyesmi. Őrültek.
-Az ott a Neményi? - kérdezte Zsolti értetlenül.
-Mi? - kaptam oda a fejem. Valóban, Arnold volt ott.
-Neményi! Mit csinálsz te itt? - kérdezte tőle Ricsi.
-Még háromnegyed sincs - ráztam meg a fejem mosolyogva.
-Igazán? - pillantott le az órájára. -Nahát - vont vállat és elindult haza. Azt hiszem. A többiek hitetlenül elröhögték magukat., én meg döbbenten bámultam magam elé. Arnold hihetetlen arc.
-Sziasztok - sétált oda Karcsi, Dave és Zsolti meg egyből piszkálni kezdték.
-Hagyjátok már! - ráztam meg a fejem. Szegény Karcsi, őszintén sajnálom. Valahogy mindig ő az áldozat.
-Elrontod a bulit - motyogta Zsolti.
-Hogy lehet ezt enni reggelire? - puffogott Kinga, még mindig azon fennakadva, hogy nutellát reggeliztem. Most komolyan. Mi a baj ezzel?
-Még mindig ezen vagy fennakadva??? - tártam szét a karom felháborodottan.
-Én mindig pirítost és narancslevet reggelizek - húzta ki magát.
-Azt hittem, kockacukrot, mint a lovak - csodálkozott Zsolti, mire Kinga motyogott valamit arról, hogy szörnyen gyerekes. -Én mondjuk tükörtojást ettem salátával.
-Én gofrit - mondta Dave.
-Én tegnapi popcornt ettem - vonta meg a vállát Cortez, mire furán néztem rá.
-Juuj, én izét. Fúú, mi is a neve - gondolkozott Virág. -Tudjátok! A cukor, ami pattog!
-Pattogós cukor? - kérdeztem, mire vadul bólogatni kezdett.
-Én valami édeset.
-Renáta, tudja mindenki, hogy szeretsz kora reggel cukormérgezést kapni - legyintett rám Kinga.
-Én tegnapi pizzát ettem - közölte Ricsi.
-Fúj. Az csak melegen jó - jegyeztem meg.
-Neked nem mindegy? Mindent megeszel, csak ne anyád csinálja - legyintett, mire a többiek felröhögtek.
-Na, azért, ez nem teljesen igaz! - kezdtem el tiltakozni. Feleslegesen. Miután megbeszéltük ki mit evett reggelire, bementünk a suliba.
-Antai-Kelemen, vedd ki a fülhallgatót a füledből, Nagy Zsolt, eng... PÓSA RICHÁRD! - üvöltötte el magát, mire mindenki lefagyott. Hűha, ekkora üvöltést még életembe nem hallottam. Ricsi röhögve összepacsizott Cortezzel, majd Mádáy irodájába indult. Ezért Dave fejét se tudta leüvölteni, sem pedig egy miniszoknyás végzőst.
Óra előtt mindenki vadul másolta a fizika házim, én pedig az üvöltő zene mellett olvastam. (A rockerek valami borzasztó hörgést hallgattak, pech, hogy elég hangosan. Mivel Andris már bőven kigyógyult az agyrázkodásból, így már megint a régi önmaga. Csak mégnagyobb állat.)
-Halkítsátok már le! Szétmegy a fejem - kiáltottam oda nekik, de hiába. Tomboltak.-Robi!! Andris!
Hát, próbálkozhattam, de hiába.
-Halkítsátok le - szólt oda Cortez, mire egyből odapattantak, és lejjebb vették a hangerőt. Nem is emelte meg a hangját.
-Most ez komoly? - tártam szét a karom és értetlenül fordultam hátra Cortezhez.
-Ezek szerint - röhögte el magát.
-Ez kissé igazságtalan.
-Ez van - tárta szét a karját, én meg hitetlenül megcsóváltam a fejem.
-Cortez.
-Mi az?
-Ugye megírtad az irodalmat?
-Persze - mosolyodott el lesajnálóan. Aha. Szóval nem. Ismerem ezt a mosolyt.
Kardos belépett a terembe, majd lecsapta a naplót az asztalra.
-A beadandókat - biccentett.
-Tanár bácsi, hogy telt a szünet? - érdeklődött Zsolti angyali mosollyal.
-Nagy Zsolt, megtisztelnél, ha nem ennél tonhalat az órámon - mondta, majd megrázta a fejét. Mi felröhögtünk, mert elég vicces volt.
-Tedd már el! Büdösebb, mint te! - fordult hátra Kinga idegesen.
-Most te tényleg azt mondtad, hogy büdös vagyok? - akadt ki Zsolti. -Nem belőlem árad a lószag!
-Elég!! - üvöltötte el magát Kardos, majd ránkparancsolt, hogy olvassuk a szöveggyűjteményt és hogy valaki szedje össze a dogákat.
Kinga felpattant és beszedte a beadandókat, majd kivitte a tanári asztalhoz.
Az óra közben pedig kinyílt az ajtó és Arnold lépett be rajta. Már azt hittük, Ricsi.
-Neményi.. - legyintett rá Kardos.
-Na, megjöttem - rontott be Ricsi, ragtapasszal a fején, majd biccentett Kardos felé.-Jó reggelt.
-Mit kaptál? - kérdezte Kinga.
-Ezt - mutatott a sebtapaszra.
-Most komolyan? - csattant fel Kinga, majd a házirendről kezdett el indulatosan magyarázni, meg nem igaz, hogy csak egy sebtapaszt kap, blablabla. Dave előszedte a kütyüket, és azokkal volt elfoglalva, Zsolti elővett egy kalóriatáblázatot vagy mit és hangosan számolgatott, Cortez Ricsivel beszélgetett, a rockerek pedig benyomták a tévét, és valami hörgős zenét indítottak el. Mindezt óra közben. Na, igen, csak aztán Kardos üvöltözni kezdett, és még egy beadandót kér a jövőhétre. Remek.
Ránkcsengettek, úgyhogy mindenki pakolni kezdett. Én elmentem a büfébe és vettem egy nagy tábla csokit (a nutellához.. szerintem cukorbeteg leszek), Virág pedig nyalókát, ami kékre színezte a nyelvét és a fogait. Na, meg persze leadtak egy kész rendelést a többiek, szóval azokat is cipeltük. Én pedig enni kezdtem a csokit csokival.
-Renáta, hogy lehetsz ennyire undorító??? - nézett rám hitetlenül Kinga. -Csokit csokival?
-Most miért? - kérdeztem értetlenül. Inkább előszedtem a könyvem, és én is olvastam, miközben Cortez zenét hallgatott, azt hiszem aludni próbált, Zsolti fekvőtámaszozott, Dave számolta neki, a rockerek szokásosan tomboltak, aztán úgy döntöttek pontozzák a lányokat egytől tízig. Remek elfoglaltság. Gábor és Zsák nevetgéltek, Virág és Ricsi Family Guyt nézett, Arnold pedig olvasott. Izgi.
Ja, egyébként mikor Andris és Robi hozzám ért, akkor gondolkoztak, végül rátértek a tizenegyedikes lányokra. Nem is mondtak semmit. Na, ennek a miértje érdekelt.
-Most mi van?
-Á, nem fontos - legyintett Robi vihogva.
Hát jó. Nekem mindegy.
Ebédszünetben leültem a pad támlájára Virággal, Karcsival és Arnolddal.
-Menj nyugodtan Ricsiékhez - mosolyogtam rá kedvesen Virágra.
-De ajj már. Miért nem lehetünk mindannyian együtt?
-Mert én szeretek itt ülni, ők meg ott vannak. És.. - akadtam meg.
-És én nem szimpatizálok velük - egészítette ki Arnold. Tehetetlenül bólintottam, és vállat vontam.
-Aaajj - keseredett el Virág. -Mindegy, nem megyek.
-Csáó - köszönt Levi lazán.
-Szia - mosolyogtam rá kedvesen.
-Mizu?
Arnold elképedve meredt rá.
-Semmi. Na, és veled? - érdeklődtem, majd az edzésről kezdett beszélni. Nos, Levi külsője tényleg lenyűgöző (szőke haj, kék szem, dús ajkak, és ki van gyúrva), a belseje még inkább. Egyszerűen csodálatos. Mikor vele beszélek, akkor néha megesik az, hogy úgy érzem pusztulnak az agysejteim.
—Úú, izéé. Nézzétek ezt a kutyuuust - sikongatott Virág vidáman. Egy kutya, aki a bögrében ül. Bocsánat, mégegy.
—Nagyon aranyos - bólintottam, ő pedig tovább nézegette a képet a mobilján.
—Virág, komolyan, neked meddig terjed az agyad? - kérdezte Arnold, majd lapozott egyet a könyvében.
—Ezt most nem értem - forgatta a fejét közte és köztünk. Mivel csengettek, így csak legyintettem egyet, majd siettünk angolra, a nyelvi előadóba.
Mr. O'Realy lapokkal a kezében jött órára, ami csak egyet jelenthet. Dolgozat. Ajaj.
-Mr. O'Realy! Hávárjú? - szólt oda Zsolti kedvesen. Csak hogy erre elég hosszas, angol választ kapott. Egy szót nem értettem belőle. És ezzel mindenki így volt. Viszont a tanár úr válaszra várt.
-Yes - bólogatott Zsolti.
-Yes? - kérdezett vissza döbbenten.
-Akkor no - helyesbített, és még mindig értetlenül nézett rá. -Jó, mittomén, akkor maybe. Cortez? Neményi?
Cortez zenét hallgatott, Arnold viszont közölte, hogy nem tolmács, és olvas. Hát rendben. Sosem tudjuk meg mit mondott.
Órák után Arnolddal kimentem a suli elé, amikor Dave ért vissza egy "veszélyes" sulikör után a járművel.
-Jól van, szállj le róla. Elhiszem, hogy veszélyes vagy - röhögte ki Ricsi, Dave pedig közben azt bizonygatta, hogy "látta a fényt az alagút végén".
-Hússzal mentél, a napot láttad maximum - vihogott Zsolti.
-Szörnyen gyerekesek - jegyezte meg Arnold unottan. Csak azért jött ki, mert én is.
-Én rohantam rajzra. Cortez, te jössz? - kérdezte Virág.
-Mindjárt. Megyek egy kört - ült fel a robogóra, és a lábára támasztotta a bukósisakot.
-Oki, akkor majd bent találkozunk - sietett be.
-Menjünk mi is - ragadta meg a kezem Arnold, és befelé indultunk. Még egyszer visszanéztem, és Cortezre néztem, aki felvont szemöldökkel figyelt. Kicsit menő volt. Khm. Kicsit.
-Reni? - kérdezte.
-Igen? -kérdeztem vissza döbbenten.
-Jössz velem?
-Nem - vágta rá  Arnold helyettem.
-Neményi, majd szólok, ha hozzád beszélek - intette le, és újra rámnézett.
-Öö. Kezdődik az olvasókör - hebegtem, mire az idősebb diákok egyszerre kezdtek el húúzni és nevetni. Na, hát most sem lettem népszerű.
-Oké - vont vállat röhögve.
-Jó - nyögtem ki hirtelen.
-Reni, ne menj! Veszélyes! Azt sem tudod, hogy tud- e vezetni - szólt utánam Arnold meglepetten.
-Ezt még én is elvezetném! - feleltem, és kivettem Ricsi kezéből a sisakot, amit nekem nyújtott oda.-Csak egy sulikör!
-Reni! - kiáltott rám újra, én pedig felültem Cortez mögé.
-Mindjárt jövök - ígértem meg. Átöleltem Cortez derekát, amitől a pillangóim életre keltek és hevesen csapkodni kezdtek.
Fogalmam sincs, hogy miért mentem vele. Tudtam, hogy brutálisan nagy hülyeséget csinálok. Kardos várt, Arnold megharagudott rám, és.. és szülői volt. Huppsz. Ráadásul Cortez elkanyarodott az utcán, és a hegynek felfelé indultunk.
-Hova megyünk? - érdeklődtem hangosan, de választ nyilván nem kaptam rá.
Minden második pillanatban arra gondoltam, hogy ez helytelen, és nem kéne, de nem érdekelt. Ki nem akar motorozni úgy, hogy tudja, hogy az tilos, hogy lekési az olvasókört, ráadásul Cortezzel.. és ha lenyúl olvasóról és rajzra sem megy akkor valamit mondani akar. Gondolom. Nos, nekem meg bíznom kellett benne. Bíztam. Majdnem negyed óraig tartott mire felértünk valami helyre. Na, már biztos nem érek be olvasóra. Uppszi.
-Jó, elkezdődött már az olvasó és szülői van.. - hebegtem, hogy azért mégiscsak. Na. Nem lehet csak úgy lenyúlni olvasó helyett.
-Ma mindenki azt találgatta, ki megy el év végén - mondta, ügyet sem vetve arról hogy mit én másról kezdtem el beszélni.
-Igen - motyogtam.
-És nem szólaltál meg egyszer sem..
-Nem.
-Miért nem? - lépett közelebb, és próbált a szemembe nézni, csak én félrenéztem.
-Hűű. Mi ez a hely? Nagyon szép - bólogattam. Valami kilátó. Szerintem képekről sem láttam még.
-Szóval?
-Szóval mi? - kérdeztem vissza. -De tényleg, hol vagyunk? Megmutatnám anyuéknak.
-Tehát nem fogsz róla beszélni - biccentett.
-Nem - ismertem be.
-Értem - sóhajtott. -Lehet, hogy te?
Na, erre okosan kell felelnem. Mit mondjak? Ha azt mondom, hogy nem, akkor rájön, hogy Arnold. Túl kell járnom az eszén.
-Lehet, hogy én, de lehet, hogy nem. Ki tudja - tűnödtem el.
-Lehet, hogy te - ismételte meg kínosan mosolyogva.
-Cortez, többet nem mondhatok. Így is baj, hogy kiderült ez az egész.
-És az a valaki, jól átgondolta?
-Igen - vágtam rá gondolkozás nélkül. Merthogy én Arnoldra gondoltam.
-Oké - húzta el a száját. Ő lehet nem Arnoldra gondolt. -Visszaviszlek a sulihoz, még beérsz az olvasóra.
-Várj már! Egyszer vagyok itt, hadd nézek körül - mondtam, és a pad felé vettem az irányt, aminek felültem a tetejére. Pár pillanat múlva Cortez is mellettem teremt.
-Szép ez a hely - bólogattam.
-Aha. Régen sokat jártam ide egyedül, tudod, átgondolni a dolgokat - közölte komolyan.
-Tényleg? - fordítottam felé a fejem.
-Nem - mondta egyszerűen, és elröhögte magát. -Igazából fogalmam sincs, hogy hol vagyunk - tette hozzá, mire hitetlenül elnevettem magam. -Azt hiszem, először járok erre.
-Ezzel nem vagy egyedül - bólintottam. -Azt hittem, ez valami bevált hely..
-Ja, aha. Ide hozom a lányokat olvasó helyett, hogy bevallják, elmennek-e a suliból - felelte, mire elnevettem magam.
-Sejtettem.
-Mikor felfelé jöttünk, végig gondolkoztam, nem is figyeltem.
-Ezt jó tudni, főleg, hogy te vezettél - meredtem rá pislogás nélkül.
Pár percig ültünk még csendben, majd végül visszaindultunk. Sejtettem, mi vár rám.
Ú, bakker, durvább, mint hittem. Ricsiéken kívül anyu, Kardos, Arnold és Viki ácsorgott. Hm. A mesterhármas. Vagy mesternégyes. (Ja, igen, Ricsi mesélte hogy újabban nem érdekli, hogy élek - e egyáltalán, és mostanság megint bandázik a többiekkel. Remek. )
-Renáta, neked teljesen elment az eszed? - lépett felém anyu idegesen. Amúgy miért ér véget a szülői ilyen hamar? Na mindegy.
-Bocsánat, hogy lekéstem a szakkört - pillantottam Kardosra, aki gyilkosan pillantott Cortezre, akihez Viki lépett oda Ricsivel.
-Elmész motorozni egy rutintalan sofőrrel, ahelyett hogy a szakkörre mennél? - kiáltotta el magát.
-Mi lenne, ha otthon... - próbálkoztam, mivel anyu hangos volt. És sokan voltunk. Virágra néztem, aki szomorúan széttárta a karját. Egy darabig nem leszek msn-en, ezt mindketten tudtuk.
-Megjöttek? - lépett ki maga az ördög az ajtón. Bocsánat, Vladár. -Teeee - fordult felém. -Nem elég, hogy az óráimat is tönkreteszed, de még a diákomat is elviszed a szakkörröl?
-Na, azért Antai - Kelement sem kell félteni - dünnyögte Kardos. Találkozott a tekintetem Cortezéval, aki bár komoly arcot vágott, de a szeme körül megjelentek a nevetőráncok, én pedig halványan rámosolyogtam.
-Ellenőrzöket - lépett ki Mádáy.
-Mit kapnak? - kérdezte Dave, aki épp twitterezett.
-Engedély nélkül hagyták el az iskola épületét tanítás alatt. Igazgatói figyelmeztetés - felelte, mire lefehéredtem. Mi? Én? Igazgatóit? Nem elég, hogy karatén, de meg az élet is elver?
-Elnézést, de én mondtam, hogy visszahozom időben Renit, nem tudta, hogy lekési az olvasót - vett védelembe.
-Ez engem nem érdekel - közölte Mádáy.
Szóval megkapta az ellenőrzöm.
Hazafelé anyu olyan szemrehányást adott, amit szerintem még sosem hallottam. És természetesen többes számban mondta. Pedig apu ott sem volt. Majd mikor apu is hazaért, akkor tőle is hallgattam. Notebook, telefon, távirányító. És ennyi. Viszlát, külvilág, én akkor olvasok.
-Ráadásul a tanári kar komolyan gondolkozik, hogy elmehettek e párizsba nyáron..
-PÁRIZS? - kiáltottam fel boldogan. -Milyen Párizs?
-Cserediákprogram, amiben a Szent Johanna testvériskolája vesz részt. Nyáron egy hét Franciaországban, egy pedig Magyarországon.
-Úú - csillant fel a szemem.
-A viselkedéseteken múlik! És nem haladsz jó úton, sőt! - ingatta a fejét dühösen.
Haller említette, hogy jó kapcsolatot kéne ápolni velük, de nem tudtam, hogy ezért. Húú. A Szajna, Louvre, Champ Elysées, Párizs.. te jó ég. Teljesen bezsongtam. A büntetésem ellenére is.

Arnold: 5/1* - ajjaj. ☹︎
Ricsi: 5/5 - Klassz robogó!
Kardos: 5/1 - azt hiszem teljes mértékben gyűlöli Cortezt. Huppsz.
Cortez: 5/5 - érzem az illatát, és.. és szeretem. Brühühü.

túlteljesítettem magam, ha úgy vesszük 3 részt raktam ki egy nap alatt és abból az egyik 3212 szavas 😂