Szjg Másképp

Február 19., szerda

Csengetés előtt egy perccel hangosan, vihogva jöttek be a többiek, és érdeklődve pillantgattak rám.
-Minek van rajtad szemüv.. - kezdett bele Dave, de közbeszakítottam.
-Mert miért ne - feleltem, és itt le is zártam a témát.
Gazdag becsapta az ajtót, mire mindenki elcsendesedett, és kezdődött az óra.
-Reni, vedd le azt a szemüveget - szólt rám Gazdag.
-Nem szeretném.. - motyogtam, mire a többiek felröhögtek.
-Mit mondtál? - érdeklődött.
-Á, semmit. Muszáj?
-Igen, vagy különben Mádáynál kezded a napot - vicsorgott, majd az ajtóhoz sétált. -Melyiket szeretnéd?
Hm. Mádáynak kiborulok, drámaiasan, az idő alatt eltűnik a sírás nyoma.. vagy. Vagy el sem megyek. Csupán kimegyek a mosdóba.
-Elnézést, kimehetek a mosdóba? - kérdeztem könyörgően.
-Nem. Majd ha levetted.
-Istenem! - mondtam dühösen, majd ledobtam a padra. -Így már mehetek?
-Nem.
-Mi? Miért?
-Mert azt mondtam. Tűnés a táblához! - üvöltötte el magát.
-De... előtte elmehetek a mosdóba? - valahogy éreztem, hogy megint elfogom sírni magam. És a mai napon nem is utoljára sírtam el magam.
-Nem mész, mit nem értesz? - kiabált.
-Legyenszíves - kértem könnyes szemmel.
-Gyere csak - jött oda, majd felrángatott a székről, és kivezetett a teremből. -Egy hangot sem akarok hallani!
-Elmész pszichológushoz? - érdeklődött halkan a folyosón.
-Dehogy megyek. Igazából.. csak telefonálni szeretnék egyet. És minden rendben lesz. - feleltem.
-Menj be a telefonodért. A mosdóban telefonálhatsz, utána gyere vissza! - csóválta meg a fejét, majd mindketten bementünk az ajtón. Cortez Ricsivel röhögött, még csak felém sem nézett, mikor bejöttem. Remek. Kivettem a telefonomat, majd elraktam a farzsebembe. Ám persze, Zsoltinak ki kellett vennie a zsebemből, mikor másztam ki. Istenem.
-Add vissza.
-Nemnem - vigyorgott, és csinált magáról egy képet.
-Mondom add vissza, kösz - rántottam ki a kezéből.
-Ren, te sírsz? - kérdezte Ricsi, mire mindenki elhallgatott, és felém fordult.
-Dehogy - röhögtem fel, mire felvonta a szemöldökét. Ricsinek előbb feltűnt, mint Corteznek.
Kimentem a teremből, és a mosdóba siettem. Azonnal tárcsáztam, és ő pedig azonnal felvette.
-Minden oké? Nem órád van? - kérdezte.
-Nem, semmi sincs rendben - tartottam vissza a sírást.
-Mi a baj? Hol vagy? Elmenjek érted?
-Nem kell, csak... - suttogtam, majd éreztem, ahogy egy könnycsepp folyik le az arcomon. -Nézd meg amit írtam.
-Nézem - szólt idegesen, majd (gondolom) olvasni kezdte az üzenetem. -De én megmondtam, hogy az egy.. - jó, nem beszélt túl szépen Vikiről, de amit mondott, az igaz volt. -Cortez meg. Nem tudom. Nem lehet, hogy valamivel elbasztad a kedvét?
Patrik és a magyar nyelv. Hm.
-Nem, nem, és nem! Tudom, hogy semmi rosszat nem tettem!
-Akkor lehet hogy nem te. Kérdezd meg tőle. Vagy valami.
-De ha akarja, elmondja! Ha szeretne, elmondaná! És ha szeretne.. valamilyen szinten.. egy kicsit is. Akkor utánam jött volna. És reggel szerintem arra célzott, hogy nem kiváncsi a táncomra.
-Na, hugesz - kezdte. Azt hittem, valami bölcset fog mondani. -Hát ez aztán el van cseszve.
-Mi?
-Hát ez. - felelte, mire sóhajtottam.
-Mi lesz, ha szakítunk? - kérdeztem. Spoiler: Miért volt igazam?
-Nem tudom. De itt leszek neked - mondta kedvesen, én pedig elmosolyodtam.
-Köszönöm - mondtam. -Abbahagyom a gyerekeskedést, és bemegyek matekra.
-Menj, és siess majd haza - rakta le.
Megtámaszkodtam a csap szélén, és amit láttam.. rideg, kedvtelen tekintet. Ebből gyorsan varázsoltam egy boldog arckifejezést, majd kimentem a mosdóból. Éppen akkor jött Arnold.
-Te? - kérdezte meglepődve.
-Hát, nincs semmi. Mosdóban voltam. Te?
-Akkor miért folynak a könnyeid? - mosolyodott el szomorúan.
-Ah, nem tudom, ez az egész bonyolult - rántottam meg a vállam. -Mizu?
-Nem történt velem semmi érdekes, amíg nem beszéltünk. Sajnálom, ami veled történt, de örülök, hogy jobban vagy - bólintott, mire elmosolyodtam, és megöleltem.
-Köszönöm - hálálkodtam, majd elengedtem. -Nem látszik, hogy sírtam?
-Nem - felelte, majd betette a kezét a kabátzsebébe.
-Rendben, mehetünk.
-Helló emberek - mentem be a terembe, majd gyorsan korrigáltam "jó napot"-ra. -Mizu?
-Renáta, üljél le! - szólt rám Gazdag.
-Most? - kérdeztem vissza, mire mindenki felröhögött.
-Azonnal! -üvöltötte el magát, mire vállat vontam, majd a helyemre sétáltam.
-Neményi, örülök, hogy sikerült ide érned.  Megtennéd, hogy leülsz?
-Leülnék, viszont valaki leöntötte a székem.. kávéval. Talán.
-Ezt nem hiszem el! - vágta le magát a székre, majd kicsengettek.

Órák után még gyorsan elmentem büfébe, majd kivettem a kakaós csigám a csomagolásából. Kimentem az ajtón, amikor is szembesültem a ténnyel, hogy Viki itt van. És Cortezzel beszél. Cortez folyamatosan rázza a fejét azt hiszem ellenkezett, bár amikor az történt, hogy... Amikor Viki megfogta a nyakát és közel hajolt hozzá, majd megcsókolta.. na akkor nem nézett ki úgy, mintha ellenkezett volna. Pontosan 6 másodpercig tartott, amikor Viki elvált tőle, majd megfordult, és elsétált. A csokis csigámat kiejtettem a kezemből, majd döbbenten, csalódottan, és összetört szívvel, na meg könnyes szemmel tettem meg azt a 30 lépést, ami elválasztott Corteztől.
-Soha többé ne szólj hozzám, és ne merj a közelembe jönni! - mondtam halkan.
-Reni, várj! Nem úgy volt, ahogy azt te hi...
-Nem érdekel. Szia. Örökké, azt hiszem - vigyorodtam el, majd letöröltem a könnyem, és hazafelé indultam.
-Várj! Kérlek - hallottam a hátam mögött a hangom. Ignoráltam.
Hazáig visszatartottam, de amikor beértem a házba, kitört belőlem a sírás. Ránéztem a telefonomra, és láttam, hogy Cortez küldött már pár üzenetet. El sem olvastam. Nem érdekel.
-Mi a fasz - jött oda Patrik meglepetten.
-Vikivel csókolózott - suttogtam elkeseredetten, majd újra kitört belőlem a sírás.
-Jézus - mondta hitetlenül, majd szorosan megölelt. És azt hiszem, pont ez kellett. Hogy tudjam, számíthatok rá.

hihi 💕
Ne öljetek meg🥺