Szjg Másképp

⭐ Október 15⭐

Nos, mostanában nem írtam annyit. Konkrétan több, mint egy hónapja.. De röviden összefogalom a történteket.
Virággal még közelebb kerültünk egymáshoz, és rendszerint vele beszélem meg a Cortezes dolgokat. Meg úgy mindent. Nagyon sokat hülyéskedünk, meg néha el is járkálunk valahova. Pl. múltkor elmentünk csak úgy, de jöttek velünk a fiúk is. Így lett hát egy ilyen kép is: Én épp oreot tartok a kezemben, Virág pedig ott ül fent, és videót készít. Egy bevásárlókocsiban. Hát, igen. Amúgy nem volt mindegyik nap eseménydús.

Térjünk vissza a jelenbe.
Éppen második szünet van, és azon gondolkozunk, hogy mit csináljunk halloweenkor. Persze jövünk a sulis bálra vagy bulira is, de hogy utána. Vagy azelőtt egy nappal. Mindegy, csak csináljunk valamit.
-Mi lenne... Ha csokit gyűjtenénk? - kérdezte Virág.
-Nem, az tré - vágta rá Ricsi.
-Ahj, az Magyarországon nem is szokás, és amúgy is, unalmas.. Szóval ne - mondtam.
-Mi lenne.. Ha elmennénk pizzázni? - kérdezte Zsolti.
Ebben a pillanatban olyan jutott eszembe, ami tökéletes halloweenre.
-Halljátok! - mondtam, és a többiek fürkészve nézték rám.
-Halljuk - biccentett Cortez.
-Menjünk el egy kisértetjárta.. Házba? Kórházba? Vagy mit tudom én, valami ilyesmi - vontam vállat.
-Ez rohadt jó! - mondta Zsolti.
-Jó ötleted vannak, tényleg - mondta gúnyosan Arnold. Ő csak hallgatózott, mivel mögöttünk ült. Meglepődtem egy picit, és sajnos nem én kérdeztem meg először, hogy mi is a baja.
-Mi a baj, Neményi ? - kérdezte Ricsi. -Te úgyse jössz, nem fogunk meghívni - mondta. Egy picit durva volt.. - Ja, nem is jönnél, csak okoskodnál - tette hozzá. Erre már semmit sem mondott, csak unottan kiment a teremből.

-De anya vajon el fog engedni? - kérdezte Virág.
-Kinek van nagyon jófej apja? - érdeklődött Ricsi. Ez az! Kell egy felnőtt! Akkor elengednek!
-Hát.. Nekem - tette fel a kezét Zsolti.
-Nekem jófej anyum van. Simán belemenne - bólintottam.
-Probléma megoldva! - csetintett Ricsi elégedetten.
-Na, nézzünk ilyen helyeket.
-Következő órán - jött be Barka, és elkezdte a töri órát. Mi? Következő órán? Oké.
Óra után a csapat (Cortez, Ricsi, Zsolti, Kinga, Virág, én, meg hát Dave is, csak ő gépelt) Dave köré gyűlt, hogy megnézzük, hova menjünk.
Egy jót találtunk.
"A balatonedericsi Fekete-kastélyról úgy tartják, hogy el van átkozva, ugyanis a tulajdonosai sorra öngyilkosok lettek. Egy gyilkosság is történt a falak között."
-Tökéletes lesz - mondta Dave.
-Mennyi idő oda az út? - húztam el a szám.
-Két óra - felelte Cortez.
-Csak úgy mondom - kezdte Kinga. -Mivel túl felelőtlenek vagytok együtt, így én is megyek. A végén még ott ragadtok - forgatta meg a szemét.
-Hát.. oké. Köszi. Vagy mi.
Órák után a suli előtt ácsorogtunk, és beszélgettünk.
-Na, egy hét van őszi szünetig, most mindenki menjen haza, kérdezze meg, és találkozzunk utána a.. - mondta Kinga, de megakadt.
-Csináljunk egy csoportot, és videóhívásban beszélünk - dobta be Cortez az ötletet.
-Hát ezek itt az ötletzsenik - mondta Ricsi, én meg lassan hazaindultam Virággal.
-Úú remélem anya elenged! - mondta izgatottan.
-Hát.. Ki tudja - vontam vállat.
Miután hazaértem anyu még nem volt otthon, de a csoport már kész volt. Virág egyből videóhívást indított, és amikor felvettem, már Kinga is hívásban volt.
-Reni.. - mondta Virág.
-Mi az? - kérdeztem félve.
-Elengedtek! - közölte, és elkezdett ugrálni az ágyon. Pont akkor lépett be Zsolti, Dave és Ricsi. Igazából azt látták, hogy én röhögök, Kinga pedig csak néz ilyen "tejóisten" fejjel, Virág pedig az ágyon ugrál. Értetlenül meredtek a kamerába, amit még is értek. A következő pillanatban Cortez lépett be a csoportos videóchatbe.
-Itt mi folyik? - kérdezte Ricsi.
-Fogalmam sincs - feleltem értetlenül.
-Na szóval.. Engem elengedtek. Titeket? - nézett Virág a kamerába.
-Engem is - felelték a fiúk egyszerre.
-Reni? - kérdezte Zsolti.
-Pont most ért haza anyu, mindjárt jövök - álltam fel.
Lementem a konyhába, ahol anya éppen telefonozott.
-Sziaa anyu, hát tudod hogy imádlak! - köszöntem.
-Mi kéne? - kérdezte. Nos, ezt jól megérezte.
-Tudod, mindjárt halloween.. És a többiekkel arra gondoltunk, hogy elmehetnénk egy kisértetjárta házba, de jönne Zsolti apukája is. Légysziii - könyörögtem.
-Jajj, hogy neked mindig ilyet kell kitalálnod - csóválta a fejét.
-Légyszi - néztem rá boci szemekkel.
-Jó, nem bánom.. De ha rémálmaid lesznek, az nem az én gondom lesz - válaszolta, én pedig elmosolyodtam.
-És figyelj.. Mi lenne, ha jönnél te is? - érdeklődtem, miközben húzogattam a szemöldököm
-Hogy halálra ijesszelek, ha pedig nem is én foglak megijeszteni megnyugtassalak? - kérdezte. Hát, anyával sokszor szivatjuk egymást, de attól függetlenül ha olyan van, olyan aggódó anya.
-Pontosan - bólintottam.
-Jó. Megyek. Mikor?
-Október 30 - válaszoltam.
-Oké. Mivel megyünk? - tette fel a sokadik kérdést.
-Gondolom kocsival, és heten vagyunk, plusz ti ketten felnőttek, Balatonedericsben. Két óra az út - mondtam megelőzve a kérdéseit.
-Alig várom - felelte boldogan.
-Komolyan? - vontam fel a szemöldököm.
-Nem - rázta meg a fejét, és kitört belőlünk a nevetés.
Visszamentem a szobámba, arra a mondatra, hogy "legyen már szünet, tré a suli".
-Itt vagyok - huppantam le a székemre.
-Na? - kérdezte Virág izgatottan.
-Azt mondta, hogy oké. - válaszoltam.
-Ez aaz! - kiáltott fel.
-Amúgy szerintem ők nem is jönnek be velünk - mondtam.
-És ha nagyon meg fogunk ijedni, akkor? - kérdeztem.
-Majd meglátjuk - biccentett Cortez.
Utána estig beszéltünk, és mivel péntek volt, eldöntöttük, hogy holnap elmegyünk pizzázni.
Egyébként így mi hatan (néha heten) összeszoktunk. Vagyis, nem mindig vannak velünk a fiúk, de az esetek 50%-ban vagy ők vannak ott velünk, vagy mi.