Szjg Másképp

Február 24⛸

Beléptünk a terembe, mind a ketten levakarhatatlan mosollyal a fejünkön. A legtöbben értetlenül és csodálkozva nézett rám, más pedig szikrákat szórt a szeméből (Kinga), na meg olyan is aki megvetően nézett rám. Arnold. Nagyon régóta nem beszéltem Arnolddal, és bevallom, hogy hiányzik a barátságunk. Virággal nem tudok ugyan úgy a könyvekről beszélgetni, és Cortezzel sem.
Biztosan zavarja, hogy mostanában kifordultam önmagamból. Komolyan, ez történt. Befestettem a hajam, egyre többször járok haspólókban, még több szabályt szegek, és egyre kevesebbet olvasok plusz tanulok.. Úr isten. Mi lett velem? Mit tettem magammal? Hol van a régi Reni?
-Virág.. - suttogtam mosolyogva, felvéve a "minden rendben van" arckifejezést.
-Igen?
-Renáta, már megint olyan fejet vágsz. Mi bajod van? - sétált oda Kinga.
-Gyertek - ragadtam őket karon, és elvonszoltam őket a lánymosdóba.

-Szóval.. Baj van. Ki fordultam önmagamból! Kérem vissza a régi énem! - sírtam el magam amint beértünk a mosdóba, és lecsúsztam a hideg köre.
-Renáta. Mikor tavaly szeptemberben elkezdtük a sulit, akkor voltak veled gondok - vonta fel a szemöldökét.-Viszont nem annyi. Például, akkor még természetes szőke voltál, natúr fejjel, viszont tehettél volna fel legalább szájfényt, és korrektort! Mert te sem vagy természetes szépség. Aztán, összebarátkoztál ezzel a  gyerekkel, berúgtál, egy kissé lejárattad magad, de jó.. tudod mit? nincs vele gond. Élvezd az életet! Csak visszafogottan.. aztán összejöttél Cortezzel, és teljesen megváltoztál. És meglepően jó irányba. De mikor a legtöbbet Neményivel voltál, akkor le sem lehetett vakarni a könyvekről, a nyomi ruháidról.. vedd már észre, hogy nem a te érdekeid nézi, hanem a sajátját!! Akkora egy szerencsétlen vagy! Újra nyomi akarsz lenni? Mondjuk, egy stílus váltással (én is azt csinálom a legjobb barimmal🤪❤️) és egy hajfestéssel elintézhető. Nagyjából - biccentett. -A tanulmányaidat te magad is fejleszteni tudod, mivel eddig is boldogultál vele egyedül, plusz nem tartalak annyira sötétnek.
-Hű. Hát.. kösz - tártam szét a kezem. Igazából teljesen megalázott, de Kinga ilyen. Baromi sokat segített most, hiába volt bántó.
-Figyuuu.. szerintem vicces és szép vagy! Lehet az öltözködéseden változtatni - nyújtotta ki a nyelvét Virág, én pedig felnevettem.
-Oké. Mi lenne, ha eljönnétek hozzám és pénteken, szombaton nálam alszotok? - kérdeztem könnyes szemekkel.
-Nos, nagyon sok dolgom van, meg kell írnom a cikket, és a blogommal is foglalkoznom kellene, plusz tartanom kell a szín ötös átlagom.. de rendben - forgatta meg a szemét Kinga, majd Virágra néztem, aki bólogatott. Mindkettőjüket szorosan magamhoz öleltem, ám csak 3 másodpercig tartott, mivel Kinga ellökött, de.. nem felejtem azt a 3 másodpercet!
-Szóval. Jövőhét hétfőn egy új Reni fog bejönni suliba? - kérdeztem könnyes szemekkel.
-Igen! Átalakítunk mi úgy - mosolygott Virág.
-Menjünk már tesire - forgatta meg a szemét újra Kinga.

Az öltözőben kétségbeesetten vettem tudomásul, hogy a tornazsákom eltűnt, illetve azt is, hogy nem szóltam Korponaynak. Ajajj. Ha egyszer elkezdi a tesiórát, akkor annak 40 perc után lesz csak vége, és félbeszakítani nem lehet. Nos, ezt úgy hívják, hogy szívás.
-Újabban annyira népszerű lettél, hogy átöltöznöd sem kell? Lúzer - puffogott Edina, majd gúnyos nevetésbe kezdett a többi a-s lánnyal. Igazából.. nem érdekel mit gondol rólam. Ignoráltam.
És ez fájt neki.

-Renáta, hol a felszerelésed? - vonta fel a szemöldökét.
-Tanárnő, fogalmam sincs! Elnézést - válaszoltam lehajtott fejjel. Na persze, a fiúk meg villás "reggelit" tartanak a lelátón.

-3 sulikör, indulás! Renáta, neked 5 - biccentett, mire elkerekedtek a szemeim.
-Micsoda? Egyet sem tudok lefutni! - szóltam ijedten, mire mosolyogva vállat vont. Mivel mindenki futni kezdett, így nekem is muszáj volt. Az elsőt nagy nehezen lefutottam, aztán amikor Korponay nem figyelt filmbe illően átugrottam a lelátó korlátját, aztán.. egy hatalmasat borultam. A lábam beakadt, a fejem pedig bevertem a székbe.
-Áááá!! - kiáltottam a zuhanásom közben, aztán kissé elsötétült minden.
-Reni! Hé, Reni, jól vagy? - hajolt felém Cortez.
-Hogy mi? - nyitottam ki a szemem. -Ne szóljatok Korponaynak.
-Ja, hogy az. Nem terveztük - közölte Ricsi.
-Kösz - nyöszörögtem.
-Add a kezed - szólt Cortez, majd segített felülni. Egyébként még jó, hogy csak a fal tetején van korlát ami elválasztja a termet a lelátotól, nem pedig sima korlát, amin átlát Korponay.
-Mégis mi volt a terv? - kérdezte Zsolti értetlenül, miközben folyamatosan nevetett.
-Ó, hát, igazából nem akartam futni, gondoltam gyorsan beugrok, elbújok, és megvárom amíg előbújik, és azt mondom, hogy kész vagyok.
-Mi a neved? - kérdezte az egyik a-s fiú.
-Rentai Renáta, miért?
-Jó terv, Rentai Renáta. Csak a kivitelezéssel volt gond - vont vállat mosolyogva, én pedig elnevettem magam.
-Hát, látod.. ööm.
-Mi csak Papucsnak hívjuk - biccentett Ricsi, én pedig vigyorogva nekidőltem Cortez mellkasának.
Még mindig a földön ültem, majd felegyenesedtem, és körülnéztem (át írtam az öltözékét, mert amúgy leggingset akartam írni alapból de nem jutott eszembe a neve xd).
-Hm, minden tiszta. Na, megyek, mert végeztek - intettem, Cortez pedig nyomott egy rövid csókot. Van egy olyan érzésem, hogy direkt volt.
Ezúttal sérülés nélkül másztam át a korláton ráadásul segítséggel, szóval csak akkor estem volna el, ha tényleg baromi szerencsétlen vagyok.
Nos, igen. Gondoltam én.

Úgy történt, hogy Cortez segített felülni a korlátra, de nekem még meg kellett fordulnom, hogy le tudjak ugrani. Azonban... elvesztettem az egyensúlyom. Mostmár valamivel hangosabb volt az érkezésem, és sajnos későn kaptak utánam. Na mindegy.
Egy újabbat kiáltottam az esésem közben, és ezúttal mindenki hátrafordult, még Korponay is kijött a kis szertárból.
-Rentai Renáta, soha nem találkoztam nálad szerencsétlenebb emberrel, ezt szerintem mondhatom mindenki nevében - biccentett... Papucs? Asszem.
-Hah. Kösz.
-De legalább most nem ájult el! - jelentette ki Zsolti, mire mindenki röhögni kezdett. Igen, én is.
-Láttuk, Renáta. Mindenki látta - jött oda Kinga, ugyanis tudta mit akarok majd tőle kérdezni.
-Ó. Mindenki?
-Hát, Korponay nem, de mondjuk ide tart - húzta el a száját, majd vállat vont.
-Reni? Minden rendben? - kérdezte Korponay, én pedig Cortez segítségével felültem.
-Persze. Minden mehet tovább, csak elestem futás közben.. - közöltem, a többiek pedig visszatartott nevetéssel néztek rám.
-Rendben, akkor most erősítés, mehet! 100 haspréssel kezditek - közölte, én pedig visszadőltem.
-Itt jó? - szenvedtem, Korponay pedig rámnézett.
-Hol máshol?
Logikus.
Elkezdtük mindannyian, én pedig a másodiknál "feladom" státuszban voltam.
-Tanárnő, fáj mindenem!
-Menj el az orvosiba. - biccentett.
-Mi? Nem szeretnék.. elég ha leülhetek - próbálkoztam reménykedve, ő pedig sóhajtott egyet.
-Akkor ülj le - legyintett, mire felcsillant a szemem.
-Köszönöm - vigyorogtam, majd a lelátó felé vettem az irányt.
-Heló, újra! - mondtam, majd mosolyogva leültem Cortez mellé.
-Te? - nézett fel a telefonjából Dave.
-Én? - kérdeztem vissza. -Amúgy, azt mondtam, hogy fáj mindenem. Bár a fejem tényleg fáj és szédülök, de nem lényeges - vontam vállat.
-Nem lényeges? - vonta fel a szemöldökét Cortez. -Gyere.
-Mi? Hova? - kérdeztem, ő pedig megfogta a kezem, és maga után kezdett húzni.
Hát, az orvosiba. Naná.
-Jó napot - köszöntem zavartan.
-Szia, Reni - mosolygott rám az "orvosis". -Megint mi történt?
Nos, nem előszőr járok itt.
-Öö, hát megpróbáltam átugrani a korlátot, tudja, olyan filmbe illően.. na, aztán bevertem a fejem a székbe zuhanásom közben, mert beakadt a lábam - húztam el a szám.
-Meglepő - biccentett.

2000% hogy uj konyveket/ konyvet fogok kezdeni a napokban🤪💗