Szjg Másképp

Március 5🍽

Pfú, életemben nem voltam ennél rosszabbul.
Néha komolyan nem értem, hogy lehet ennyit enni?

-Hm? - kérdeztem rekedtes és kómás hangon, amikor a telefonom csörgése zavarta meg a szép álmomat.
-Reggel hét van már - mondta Cortez, én pedig felültem az ágyamba.
-Úristen! - pattantam ki az ágyamból. -Megvársz?
-Persze - felelte, én pedig gyorsan leszaladtam a kapuhoz.
-Szia - mondtam, mire rámnézett.
-Te aztán jól elaludtál - biccentett, a külsőm miatt. Igazából fogalmam sincs, nem néztem még tükörbe.
-Haha, köszi - motyogtam, majd gyorsabb tempóban indultam a szobám felé.
-Reni, hogy te mindig hisztis vagy - nevetett fel. Becsuktam a szobaajtóm, majd tükörbe néztem, és hátradőltem, az ágyamra.
-Te jó ég. Mint akit megrázott az árom, ne is nézz rám - legyintettem döbbenten. A hajam égnek állt körülbelül, karikásak voltak a szemeim, a tekintetem pedig baromi fáradt. A pizsim.. Cortez pólója. És egy rövidgatya. Remek.
-Kit érdekel? - vont vállat, majd fölém hajolt.
-Téged? - kérdeztem kétségbeesetten. Hogy így szakítson velem, pont ilyen állapotban?
-Engem pont nem - vigyorodott el, én pedig magamhoz húzva megcsókóltam.
Hosszan és szenvedélyesen csókólt meg. Ez már egy betegség, hogy valakit ennyire lehet szeretni. Csak fogalmam sincs, ezzel ő is így van? Olyan önértékelési zavarom van, mióta együtt vagyok vele, olyat még világ nem látott, de komolyan. Lassan kezd szociális fóbiám lenni. Oké, ez viccesen hangzik, meg minden, de tényleg így érzek. Tele vagyok kételyekkel. Nagyon szeretem, ez tény és való. De egész biztos, hogy én illek hozzá? Nem vagyok topmodell, bőrhibámból is van egy pár. Nincs jó alakom, ahogy minden lánynak a suliból, és gyönyörű arcom sincs. Ezt úgy mondtam, mintha széppel is lehetne jelezni, pedig, nem. Tökmindegy.
-Mi az? - suttogta felvont szemöldökkel, miután elvált tőlem. Uh, túlságosan elkalandoztam.
-Jaa, semmi, csak gondolkoztam..
-Min? Valamit elég rosszul csinálhatok akkor - húzta el a száját.
-Semmin. Dehogy. Neem.
-A semmin szoktál gondolkozni?
-Hát öö. Nem - ez egyre kínosabb, az biztos. Illetve az is, hogy amióta együtt vagyunk, elrejtettem ezeket a gondolatokat, na meg.. sajnos túl jól ismer.
-Mi a baj?
-Semmii - feleltem. Tudtam, hogy nem hiszi el.
-Aha. Látom - biccentett, majd felállt.
-Cortez! - szóltam elkeseredetten, mire rámnézett. -Komolyan, csak fáradt vagyok.
-Minden nap? Szerinted hülye vagyok, és nem vettem észre?
-Dehogyis. Csak...
-Minden nap látlak, látom az arcod, és minden órába vagy húszszor nézek a szemedbe, de gondoltam majd elmondod - biccentett ideges mosollyal.
-Jó, tudni akarod? - tártam szét a karom. -Én is minden nap látom ahogy kinevetnek, rólam beszélnek, és olyan megvetően néznek rám, mintha egy 60-as ebefóliás valakivel lennék együtt!
-Kit érdekel, mit gondolnak mások?
-Te könnyen beszélsz, neked van Cortez fan klubbod, utánad mindig is futni fognak! Engem meg utálni.
-Mintha neked nem lenne - bólintott.
-Miért, van? Nem tudtam róla.
-Igen, van. De ez egy privát csoport, csak egy ember a tagja - magyarázta, mire értetlenül néztem rá. -Én vagyok, Reni. Ez nem elég? Vagy mit akarsz?
-Tudod mit? - kérdeztem, ő pedig biccentett, amolyan "ki vele" módon. Átkaroltam a nyakát és megcsókóltam, amit viszonzott. Nagyon is. -Ezt.
-Úgy nézek ki, mint egy 60-as ebefóliás? - suttogta a nyakamba, mire felnevettem.
-Nem - vigyorogtam.

Csak kivettem egy nadrágot, amit gyorsan felhúztam (igen, Cortez előtt, tök jó, nem voltam zavarban egy kicsit se), Cortez pólója maradt rajtam.
Úgy néztem ki, mint aki épp most pattant ki az ágyból. Egy leggings és hosszú fehér fiú póló.
-Atya ég, mint egy félőrült - mondtam a tükörbe nézve. Fésűlködni kezdtem, ami nem volt túl egyszerű, mert totál elaludtam a hajam, ezért inkább kócós kontyba fogtam.
-Mint aki most mászott ki az ágyából - forgattam meg a szemem, miközben a cipőmet húztam fel.
-Miért, nem igaz? - kérdezte Cortez nevetve, mire helyeslően bólintottam. -Mit csináltál te az éjjel?
-Most ki fogsz nevetni - kezdtem. -De az étlapot és a kajákat nézegettem.
És tényleg kiröhögött, amit nem csodálok.
-Tudod már mit eszel? - biccentett vigyorogva.
-Hogyne. Két személyes mexikói kaja, desszertnek pedig epres sajttorta.
Kiléptünk a hidegbe, és hogy őszinte legyek, a farmerkabátomban nem volt melegem.
-Brr - borzongtam meg, Cortez meg fél karral átölelt.
-Bolond vagy - rázta meg a fejét mosolyogva.
-Pénteken eljössz velem sétálni?
-Hova?
-Meglátod majd - mondtam titokzatosan.
-Felőlem - vont vállat.
-Tényleg nem is érdekel?
-Nem. Majd meglátom.
-Hogy bírod ki, hogy ne érdekeljen? - kérdeztem döbbenten.
-Jól.
-Hű. Hát, én azért kiváncsibb vagyok - szóltam, és megpillantottam a sulit. Még nem késtünk el teljesen.
-Tudom - mosolyodott el, majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Remélem, nem tervezel ma szakítani velem - céloztam az esti vacsorára.
-Miért tenném? - nevetett fel, mire mosolyogva bólintottam. -A gólyatábor után is szóba álltam veled.
-Pfú, ne is mondd - vihogtam. -Ennék egy pizzát.
-Ez kész - mondta hitetlenül, majd hangos röhögésbe kezdtünk.
-Sziasztok! - köszöntem szórakozottan a többieknek.
-Csá barik - üdvözölt minket Ricsi sajátosan. Oké. -Ren, itt a pacskerod? Ahogy látom ma lazába vágtad magad.
-Hülye. Elaludtam, mert éjjel kettőig nézegettem a kajás képeket meg az étlapot - forgattam meg a szemem, majd a többiek - Cortezen kívül, akinek nem új a sztori - először döbbenten néztek rám, aztán baromi hangos nevetésbe kezdtek.
-Te érted ezt? - néztem fel Cortezre. De most tényleg, anya főztjén élek, és jobb biztosra menni.
-Á, nem - mosolygott, majd lehajolt hozzám és adott egy rövid csókot. Mondtam már, hogy ANNYIRA SZERETEM?
-Szinglikre legyetek mán' tekintettel - szólt Zsolti.
-Jó, akkor ezt mondd meg nekik is, ők feltűnőbbek - böktem Virág és Ricsi felé, akik épp egymást ölelgették.
-Na, a francba. Jó, akkor összeszedek valakit a terembe - csettintett.
-Rád fér - biccentettem mosolyogva.
-10/B, a tornaterembe!! - üvöltött ránk Mádáy, mi pedig követtük őt a tornaterembe.
Leültünk a lelátokra, az egész suli ott volt. Én Cortez vállára hajtottam a fejem, aki átölelt. Tehát mi így ücsörögtünk ott, és bármerre néztem, láttam azokat a tekinteteket. Klassz.
-Miért foglalkozol vele? - suttogta, hogy csak én hallhassam.
-Nem tudom - feleltem előre nézve.
-Pf, csak nézz rá. Lehet látássérült lett csak - hallatszott a hang. Na, ezt megkaptam.
-Mindjárt te leszel látássérült - dünnyögtem agresszívan. Huppszi, igazából magamban akartam mondani.
-Mit mondtál? - tápászkodott fel a székéről egy 11.-es lány. Azt hiszem. Ekkor rájöttem, hogy hangosabban mondtam, mint ahogy azt elképzeltem.
-Hallottad. Nem? - kérdezten vissza, reménykedve, hogy ma még élve jutok haza.
A lányt a barátnői megnyugtatták nagyjából, biztos nem azért ült le, mert visszaszóltam. Hihi.
-Ren - veregette meg Ricsi a vállam. -Igazán büszkék vagyunk rád.
-Öhm. Köszi. De miért? - érdeklődtem tudatlanul, amikor Cortez megcsókólt. A többiek meg.. füttyögni kezdtek. Pontosabban Zsolti, Ricsi, Dave. Egy nap, ha lesz rá alkalmam, megverem őket. Mostmár komolyan.
Te. Jó. ÉG. Visszagondolva ennél nagyobbat még nem égtem. Ja, de.
Mindegy.