Szjg Másképp

Január 14., péntek

(C. szemszöge)

Első órán előtt (irodalom) Andris és Robi azzal szórakoztak, hogy minden belépő ember felé egy palackot hajítanak.
-Aúú - kapott a vállához Reni.
-Bocs - legyintett Andris.
-Ésszel - szóltam rájuk, mikor már a másodikat dobták volna.
-Ti barbár állatok! Normálisak vagytok? Na nem mintha nem érdemelte volna meg, de mit csináltok ha szemen találjátok? - üvöltött rájuk Kinga. Anyám, komolyan kezdek félni tőle.
-Antai-Kelemen a táblához, a többiek.. Nagy Zsolt, mit szeretné már kora reggel? - üdvözölt minket Kardos, a maga módján.
-Mondhatom? - kérdezte Zsolti csillogó szemekkel.
-Vajon miért szólítottalak volna fel, ha nem mondhatnád?
-Jó. Szóval. Kiol..
-Miért érdemeltem volna meg? - szakította félbe Reni Zsoltit.
-Várjál Ren..
-Sst, sst nyugi esküszöm, hogy mindjárt folytathatod - legyintett, majd Kinga felé fordult. Felvont szemöldökkel figyelte Renit, a terembe meg feszült csend keletkezett.
-Soroljam? - húzta vigyorra a száját.
-Ne merd..!
-Mit ne merjen? - szólt közbe Ricsi. -Mi van egyáltalán?
-Semmi olyan, aminek lenne köze bárkihez is Renátán kívül! - szólt Kinga. - Foglalkozzatok a saját dolgotokkal!
-Nagyon örülök, hogy beszélgettek, de ha lehet akkor szünetben! - üvöltötte el magát Kardos. -Antai-Kelemen, te meg gyere, mert megbuktatlak!
Feltápászkodtam, majd kimentem a táblához. Mit akar ez tőlem?
-Jókai - életrajz, kezdheted.
-Elég, ha elmondom mikor született és halt meg?
A többiek mind felröhögtek, pedig nem viccnek szántam.
Elmondtam mindent amit tudtam róla (Reni által),és még azt is, hogy csíkos pizsomában halt meg, de nem értékelte Kardos. Legalább a többit igen.
-Ülj le - szólt rám.
-Hányas? - kérdezte Kinga. Persze, ő semmiről sem maradhat le.
-Sosem hittem volna, hogy Antainak egyszer ilyen jegyet fogok adni.. de négyes.
-Te rávetted magad arra, hogy tanulj? - kérdezte Ricsi a tapsvihar közben röhögve.
-Hosszú az út a suliig - vontam vállat, Reni pedig elvörösödött.

Nagyszünetben Neményibe futottam bele, miközben kifelé akartam menni, de az a seggfej nem ment arrébb. (A többiek már az udvaron voltak)
-Azt szeretnéd, hogy én lökjelek ki azon a rohadt ajtón, vagy önállosítod magad? - kérdeztem indulatosan, mire elmosolyodott.
-Gyerünk, üss meg. Mire vársz? - provokált. Ez az idióta tényleg azt hitte, hogy sikerülni fog? - Reni úgyis az én oldalomon állna.
-Szerintem meg, senki oldalán sem - mosolyodtam el gúnyosan. - Vagy várj, lehet, hogy annak az oldalán állna, akit tényleg szeret.
-Azért állna az enyémen, te seggfej.
-Honnan szedted ezt a baromságot? Ember, nézz már magadba, még a kukába sem nyúlnék be érted - röhögtem el magam.
-Te nem, nem is várom el. De más biztosan - kacsintott.
-Ezt gyakoroltad? Majdnem jó volt - vágtam rá.
-Sokkal jobbat érdemel. Mit vagy úgy oda?
-Tudom. Tudom, hogy jobbat. Nálad biztosan - közöltem, mire felszaladt a szemöldöke.
-Szakíts vele.
-Nem fogok. Bár tudnám, milyen érzés, hogy nem lehet a tiéd - vigyorodtam el.
-Tudod te jól.. hányszor választott helyetted engem? Számoljam?
-Számolni se tudsz, te Einsten. Ha ennyire okos lennél, el tudnàd fogadni, hogy ez van.. erről lekéstél.
-Pedig jól tennéd..
-Miért mondod meg, hogy mit tegyek? - nevettem el magam, sokadszorra. Kínomban.
-Cortez, borzasztóan naív vagy. Nyisd ki a szemed!
Manipulálni akar? Nem tudom. De egyre jobban hiszek neki. Jézusom.
-Nyitva van. És ha megtudom, hogy Reni mégegyszer miattad sír, beleverem a fejed az aszfaltba - vigyorogtam rá, majd elsétáltam. Próbáltam.
-Ugye tudod, hogy jobbat érdemel? - kérdezte, én pedig elgondolkodtam.
-Tudom. Tudom...
A szüleim, Neményi, Viki. Mindannyian ez ellen vannak. Nem tudom, mi tévő legyek, ugyanis tényleg jobbat érdemel.
-Nálad jobbat. Sokkal - közölte. Úgy neki tudnék esni, hogy kiviszi a falat. Kevés kellett ahhoz, hogy neki menjek, és ezt ő is észrevette, szóval el is mosolyodott. Ha mégjobban elkezd provokálni, tényleg megverem, de akkor búcsúzhatok a Szent Johannától. De ha én nem teszem meg, ki fogja?
-Mi van, ideges vagy? - kérdezte vigyorogva.
-Jé, észrevetted? Milyen okos vagy - mondtam undokul.
-Gyere, üss meg. Aztán ha kicsapnak - állt meg előttem. -Nyugodt szívvel fogok összejönni Renivel. Végül is, te Amerikában leszel, nem de? Jaj, milyen rossz érzés lehet. Az is, hogyha nem te fogod majd megcsókolni, puszit adni neki.. szánalmas vagy, Ádám.
Ideges voltam, provokált, és már régóta meg kellett volna tennem.. de ha az utolsó cérna is elpattan, nem tudom, mi tévő leszek.
-Veled összejönne? Azt megnézem.
-Nézd csak. Ha veled összejött.. akkor velem is össze fog.
-Felfelé csak csodálkozunk..o
-Na, gyerünk, üss meg. Mi lesz már? - nevetett gúnyosan.
-Neményi, lődd már le magad - szóltam rá. - Nem foglak megütni. Ilyen seggfejek sértsék fel az öklöm? - röhögtem fel, aztán a többiek hangját hallottam. Illetve, nem csak én.
-Később még beszélünk! - szólt utánam.
-Beszélj anyáddal - vágtam rá, aztán bementem a terembe.

[ Következő rész tartalmából:
-Nem akartam elmondani év végéig, de.. mielőtt túl késő lenne.
-Ez.. komoly? - kérdeztem, a könnyeimmel küszködve.
-Ne sírj - mondta, és letörölte a könnycsepet az arcomról.
-Fogunk beszélni?
-Persze, milyen kérdés ez? - mosolyodott el.
Aztán olyan dolgot közölt velem, ami egyszerre sokkolt le, és lepett meg.
-Figyelj.. Őszinte leszek. Rendben?
-Rendben. Hallgatlak - mondtam.]