Házasság 🔞 (Taekook) BEFEJEZETT

Tizenkettedik fejezet: Titok

Taehyung szemszög:

Fülelni kezdek az előbb hallott nyögés miatt. Nagyon remélem, hogy csak az agyam káprázik, és ez nem az, amire gondolok. 
- Nagyon jó vagy, babyhhh! - nyög Jungkook apja, így innen már tudom, hogy ez az erős, kéjjel teli kávéillat tőle származik. 
- Erősebenhhh apucih! - hallom meg az az írritáló női hangot is, akitől ez az undorító méz illet származik. 

Most komolyan? Jennie csalja Kookot Kook apjával? Komolyan léteznek ilyen undorítóan mocskos emberek? Istenem! Szegény Daeun és Jungkook! Most esküszöm sajnálom egy kicsit a férjemet. Viszont ha így állunk, akkor nem tudom eltűntetni innen azt a szukát. Maga a falkavezér nem hagyná. A fenébe is! Hogy a faszomba tűntessem így el ezt a rohadékot?! 

Az ajtóba belerúgok, hogy felhívjam magamra a figyelmet, de eszemben sincs itt megvárni, míg felhúznak magukra egy nadrágot, és kijönnek megnézni mi folyik itt. Futva rohanok ki az épületből, s most hálát adok az égnek, hogy ma bevettem az utolsó szem szagelnyomómat. Nem akarok sok bogyót szedni, mert félek a meddőségtől, így most le kell állnom egy kicsit. 

Hamar kiérek az utcára, ahol beolvadhatok az emberek tömegébe. Egyből kiszúrom a menta hajzuhatagot, így odafutok hozzá. A kimchis bódét észrevéve kerülöm ki a sort, s nézek rá nagy szemekkel a boltosra.
- Egy csípős adagot kérek, ti srácok mit akartok? - nézek rá két kísérőmre. - A boltos állja, mondjátok nyugodtan. 
- Egy szóval sem mondtam ilyet, mocskos omega! - szólal meg a büfés pult mögött álló béta. 

Mocskos? Én?! Az én fenekemről még egy baba is ehetne! Hogy merészel így bánni velem?!
- Add meg a tiszteletet, öregember! - emelem meg a hangom, miközben próbálom a lehető leglenézőbb hangsúlyomat megütni. - Tudod te ki vagyok én, ha?! Egy szavamba kerül és a mögöttem álló alfa leharapja a fejedet! - harciaskodok, nem zavartatva magam a körénk gyűlt tömeg láttán. Az ismeretlen béta megkerüli a pultot, majd elém áll. 
- Nekem aztán ne merjél jelenetet rendezni az én boltom előtt! - pofozna fel, de Yoongi könnyedén kapja el a karját.

Suga pillanatok alatt teríti le a földre az ismeretlent, majd lábát a béta fejére nyomja.
- Ki engedte meg neked, hogy így beszélj a Kim falka örökösével? - szólal meg rideg hangján testőröm. Eddig nem sok embert hagyott életben azok közzül, akik belém kötöttek, bár egy idegen falkában nem kellene gyilkolnia. - Háborút akarsz, nyomorék? Azt akarod, hogy a Kim falka a családodra küldje az alfáit, hogy végezzenek veletek?! 
- Hagyd csak, Yoongs - fogom meg alkarját, ezzel jelezve, hogy jól vagyok. - A Jeon falkában nem ismerik a tisztelet fogalmát, így most az egyszer megkegyelmezek. Legközelebb viszont nem fog érdekelni semmi, és az ilyen mocskok vérét ontatom ki. Menjünk - fordítok hátat, majd fogom meg ChimChim kezét is, s húzom magam után. 

Félúton járhatunk hazafelé, amikor is vérszagot érzek meg. Egyből megtorpanok, Yoongi pedig védelmezően húz háta mögé. Jimin értetlenkedve figyel minket. A bétáknak nem olyan kifinomult a szaglása, mint nekünk, így nem csoda, hogy nem érzi ezt az illatot. 
- Nézzük meg honnan jön - suttogok Sugának, aki megrázza a fejét. 
- Nem! Nem viszlek olyan helyre, ahol esetleg harc van! - ellenkezik, mire fújtatok egyet. 

Felsóhajtva keltem azt a látszatot, hogy belenyugodok a helyzetbe, de erről szó sincs. Yoongi mellett elfutva követem ezt a kellemetlen aromát, mígnem egy vérrel teli területre érek. Egy csatatér, mely tele van földön fekvő emberekkel. Mindegyikük alfának néz ki, kivéve egy.

A gyenge testű, magából alma illatot árasztó szőke hajú omegához rohanok, aki rémes állapotban van. Drágának tűnő ruhája cafatokban van, a vér pedig több sebből is erősen szivárog. A fejét durva sérülés érhette, mert ömlik belőle a vér. Kezemmel kitapintom pulzusát, s megnyugodva tapasztalom, hogy még lélegzik. 

Magam mögé tekintek Yoongira, aki  támadóállásban figyeli a környezetet. Jimin ellenőrzi az összes alfa pulzusát, de mindnél azt mondja, hogy halott. 
- Ez az omega még él! Haza kell vinnünk, Yoongi! El kell látnia Jinnek! - nézek rá könyörgően, ugyanis tudom, hogy ebbe nem fog belemenni egykönnyen. 
- Dehogy visszük! - rázza meg fejét Suga. - Én is sajnálom, de túl kockázatos. Már a ruházatából is lerí, hogy jó családból származik. Talán valamelyik falka örököse. Nem akarunk háborút robbantani, Tae! Illetve meg van jelölve! Az alfája biztos keresnii fogja, és ki lesz akadva, ha megtudja, hogy nálad van! - érvel Suga.
- Mindez nem számít, Yoongi! - emelem meg hangomat. - Ez a fiú alig egy évvel lehet fiatalabb nálam! Gondolj arra, hogy én is bármikor erre a sorsra juthatnék, és jó lenne, ha valaki orvoshoz visz! Nem évekről van szó, csak míg felépül, hogy hazakísérhessük az alfájához. Kérlek, Yoongi! Nem hagyhatjuk itt, hogy meghaljon!