Házasság 🔞 (Taekook) BEFEJEZETT

Tizenegyedik fejezet: Jeon falka

Taehyung szemszög: 

Három nap. Ennyi ideje vagyok házas, de igazi borzalom az egész. Kook és én is kerüljük egymást, így nem igazán találkozunk. Szinte észre sem veszem, hogy mikor ér haza, mert külön szobába költözött azután, hogy az éjszaka közepén direkt lerúgtam az ágyról, és a takaróját is mindig elvettem. Szeretem zaklatni, de úgy, hogy különment, már nem tudom ezzel idegesíteni. Talán ha Yoongival töltenék egy estét? Hm, ki kellesz próbálnom. 

Menta hajú barátom hátára ráugorva kapaszkodok meg úgy, mint egy kismajom. 
- Menjünk Yoongi a Jeon falkába! - emelem egyik kezem a levegőbe, várva arra, hogy elinduljon a lovam. 
- Sose fogsz felnőni, mi, kölyök? - érdeklődik Yoongi kuncogva. Válasz nélkül hagyom, hiszen mint a ketten tudjuk, hogy képes vagyok nagyon gyerekesen viselkedni. Yoongi combom alá nyúlva indul el velem.

Az előszobában pont összefutunk Jiminnel, akit sikerült megismernem az elmúlt napokban. Elég kedves személyiség, bár jó lenne, ha lenne egy kis önbizalma az alfákkal szemben. Nem kellene meghunyázkodnia senki előtt pusztán a társadalmi elvárások miatt. 
- Jiminie, gyere velünk! - szólok a meglepett fiúnak. Fejem lehajtva érem el, hogy ne verjem be azt az ajtófélfába. 

A kertben végül lemászok testőrömről, hogy két kísérőm között haladhassak. Egy apró kavicsot szedek fel a földről, ugyanis szív alakja eléggé megtetszik. Egyből zsebrerakom az apró kis tárgyat. 
- Jimin, te tudsz főzni? - szólalok meg, arra gondolva, hogy nem ártana megtanulnom pár fogást. Ha lesz egy gyerekem, akkor nem hagyhatok mindig mindent a szolgálókra. 
- Nem igazán - nevet fel a béta. Igaz is. A Jeon falka eléggé régi módszereken alapul. A konyhai munka és a gyereknevelés egyaránt az omegák feladata. Baromság. - Miért? 
- Meg akartam tanulni - vonok vállat elkeseredve. 

A Park családban mindenki ért valamennyire az ennivalók összedobásához. Jay alfa létére istenien főz és süt. Soha senki főztje még nem ízlett annyira, mint az övé. Talán Őt kellene megkérnem erre? Áhh, nem. Most biztosan el van foglalva azzal, hogy megfelelő körülményeket teremtsen a születendő babájának. 
- Hoseok biztos örömmel megtanít - jelenti ki Chim, mire gondolkozóba esek.

Igaz is. Hoseok a Jeon falkában nevelkedett omega, aki biztos egy igazi konyhatündér lehet. Már meg is van kit fogok megkérni. Mondjuk, magamat ismerve biztosan feladom egy nap alatt, de reménykedni szabad. Beérünk a Jeonok falujába, mely meglepő módon élettel telinek tűnik. Valahogy sokkal zordabbnak képzeltem. Egy elég hosszú piactér utcájába lépek, ahol hamar megpillantom Daeunt, miközben zöldségeket vásárol. 

Mellé lépve köszönök rá, amit Ő mosolyogva viszonoz. 
- Taehyung! De jó itt látni téged! - szólal meg, majd magához ölel. Eléggé meglepődök tettére, de nem lököm el magamtól. Nem is emlékszem arra, hogy mikor öleltek meg utoljára a szüleim. Ha lesz egyszer gyerekem, akkor biztos, hogy el fogom halmozni a szeretetemmel. 
- Kook apjával akarok beszélni - vallom be, amikor elenged. 
- Áhh, Ő az irodájában van - mutat az utca végén lévő magasabb épületre. - Második emelet, bal oldalon az utolsó ajtó. 
- Köszönöm - biccentek, majd testőrömre nézek. - Ti kísérjétek haza Daeun asszonyt, ne kelljen nő létére cipekednie. Tíz perc, és itt vagyok! - intek csapatomnak. 

Lassú, kimért léptekkel, s felszegett fejjel sétálok végig az utcán, mit sem törődve az engem pásztázó tekintetekkel. Az épületbe beérve elég nagy csend fogad, s senkit nem látok a földszinten. Hamar megpillantom a lépcsőházat, ahol felcaplatok a kívánt szintre. Az utasítások szerint balra fordulok, s meg sem állok a folyosó végéig. Kezem a kilincsre teszem, de nem nyomom le azt, mert valami megakadályoz ebben.