Házasság 🔞 (Taekook) BEFEJEZETT

Harmincnyolcadik fejezet: Ölelés vagy csók?

Taehyung szemszög:

Végre sikerül mindenkit hazaküldenem. Na jó, nem mondtam ki konkrétan, hogy takarodjanak az otthonukba. Hobinál elég volt csak utalnom a dologra, mire felfogta, hogy szívesen lennék végre egyedül. Yeonjun viszont már egy másik eset. Nála aztán mindennel próbálkozhattam. Mondtam már, hogy le akarok pihenni, fáj a hasam, sétálni kéne vinnem Minjit, de egyik sem használt. 

Végül Daniel mentett ki a helyzetből, aki felajánlotta az omegának, hogy hazakíséri, ha már úgyis szomszédos falkákban laknak. Jiminnek szólok, hogy ő, és a házban lévő összes alkalmazott menjen haza, mert ma már nincs szükségem rájuk. Amint kiürül a lakás, bevonoluk hálószobámba, ahol megállok az ajtóban.

Egy meleg mosoly kerül arcomra, amikor megpillantom az ágyban fekvő Jungkookot. Férjem mellkasán gyermekem alszik, arckifejezése pedig nagyon nyugodtnak tűnik. Kook felnéz rám, s maga mellé biccent az ágyra. 
- Elküldtem mindenkit - jelentem ki büszkén, majd mellé sétálok. Az ágy másik részéről elhúzom a takarót, párnámat pedig kicserélem egy babapárnára. - Jól viselkedett? - érdeklődök, miközben óvatosan kézbe veszem Minjit, majd a felszabadított helyre fektetem. 

Kook elégedetlenkedve néz rám, mire felkuncogok. Komolyan nem vehetem ki az öléből a lányunkat? 
- Nem akarom, hogy elkényeztesd - kuncogok fel, miközben ő feljebb tornázza magát. Én két lába közé kuckózok, hátamat pedig mellkasának döntöm. Mélyen szívom be Kook kellemes rózsaillatát. Lehet, hogy a rózsa egy gyakori aroma, de ez kifejezetten különlegesnek hat számomra. 
- Apaként az a feladatom, hogy elkényeztessem a hercegnőnket - jelenti ki Jungkook. 

Két karját megfogom, s derekam köré fonom. Azt hiszem, most egy kis törődésre vágyok. Na meg ki akarom engesztelniaz elmúlt három napért. Nem volt szép tőlem, hogy eltiltottam a saját gyermekétől. Eléggé önző módon viselkedtem. 
- Tudom, hogy eredetileg Őt és engem is meg akartál ölni - hozok fel egy elég kényes témát. Érzem, hogy férjem megdermed mögöttem, így főleg nem tudja letagadni a dolgokat. - Mindig sejtettem, Jennie viszont el is mondta, amikor távol voltatok. Miért nem bántottál minket? Még ha Minjit nem is, engem eltehettél volna láb alól. Minjivel tiéd a Kim falka, hiába van már Sunoo. Sunoo lemondott, mivel nem tudna távol lenni Ni-Kitől. 

Jungkook fejét nyakhajlatomhoz vezeti, ahol mélyen szívja be a levegőt. Ujjaival cirógatni kezdi oldalam, ami rettentően jól esik. Jennie nem tudja, hogy mit hagyott ki, amikor Kook apját választotta. Ő már sosem láthatja Jungkook ezen oldalát. 
- Miért kellett volna megtennem? Őszintén, szebbé teszed a napjaim. Lehet, hogy néha kiakasztassz, de általában szórakoztat ez a nem megszokott omega stílus. Én csak meg akarok próbálni egy békés családi életet élni. Minjinek mind a ketten kellünk. Hatalom? Nem igazán izgat már. Béke van, miért akarnék minél több területet? A Kim falka a te tulajdonod, és én pusztán csak támogatni foglak. Saját döntésekkel rendelkezel, önálló omega és falkavezér vagy. Csak próbáljunk meg egy párként élni, rendben? Legyünk Minji számára példamutató szülők.

 Jungkook szavait hallva megfordulok ölelésében. Kissé elpirulok csillogó íriszeit és nyuszis mosolyát látva. Hát, ha én nem viselkedek omegaként, akkor bevallhatom, hogy mellettem Jungkook sem viselkedik alfaként. Igaza lenne Danielnek? Jungkook a szíve mélyén gyengéd, és szeretetre vágyik. Nem egy alfás jellem, én pedig nem vagyok omegás. Azt hiszem, tényleg jó párt alkotnánk mi ketten. Mindkettőnknek tetszik a másik nem megszokott énje. Lehet, hogy igaz társak vagyunk, de az is, hogy nem. Minjiért? Magunkért is, nem? 
- Rendben, férjecském! - mosolygok, majd összeillesztem ajkainkat, hogy egy csókban forrjunk össze.