Házasság 🔞 (Taekook) BEFEJEZETT

Harminckettedik fejezet: Támadás

Taehyung szemszög:

Békésen ücsörgök ideiglenes házam kertjében, miközben egy rózsát szimatolok. Ez a kert tele van különböző növényekkel. Kár, hogy hóvirág nincs. Imádom azt a virágot, mely engem is képvisel. Szereznem kellene hóvirágmagokat, vagy mikből is kelnek ki a növények. A közeli Hwang falkában még teremnie kell.

Szinte teljesen egyedül vagyok a birtokon. Jay és Jungwon sétálni vitték a kislányukat, aki egy gyönyörű tünemény. Sunoo és Jake pedig elment Jinnel vásárolni. Egyedül Yeonjun van még itthon, de ő is alszik. Unatkozok. Nincs senki, aki szórakoztathatna. Elég nyűgös vagyok az utóbbi időben, így még Yoongi is próbál kerülni. Azt hiszem, nem kezeli jól a hangulatingadozásaimat. Ezt viszont nem csodálom. Tényleg kiálhatatlan tudok lenni, ha rám jön a hisztizhetnék.

Neszt hallok a közeli erdőből, így érdeklődve tekintek arra. Hamar megérzem a levegőben terjengő tömény kávéillatot, s csak ez után bukkan fel a hatalmas, fekete farkas. Szóval hazaértek az egységeink. Viszont mit is akar itt a Jeon falkavezér? A saját területén kellene lennie, nem pedig a Kim és a Park falka között elhelyezkedő faháznál. 
- Hát te? - szólalok meg, miközben felállok. 

Jungkook apukája emberi alakba változik, jobb kezét pedig nadrágjába rejti. Most meg miért viselkedik ilyen furcsán? 
- Jungkook elvál tőled - szólal meg, mire megszeppenek. Válni? Mi? Miért? Mit csináltam! Még csak feltételei sem voltak a házasságkötésnél! Nem válhat el csak úgy! - Távollétünk alatt mindenféle omega ágyába befeküdt, párat meg még meg is jelölt. Ezek miatt pedig megszegte az egyezségeteket. 
- Ez esetben majd én eldöntöm, hogy válok-e - sóhajtok fel. 

Valamiért nem lepnek meg a hallott szavak, de fájnak. A szívem mélyén hittem abban, hogy kezd megjavulni, és megpróbálunk békésen egymás mellett élni.
- Nem lehetsz a családom része, Taehyung! - jelenti ki ridegen. Hát, nem mintha ennek a rohadéknak a családtagja akarnék lenni. 
- Pedig nekem úgy rémlik, hogy maga beszélte rá apámat a házasságra - pimaszkodok. Ennek az idiótának beverték a fejét, vagy mi? Már nem kell neki a falkám? 
- Akkor még nem tudtam, hogy egy rohadék vagy, aki a családom életére tör! - kiált rám, mire összerezzenek.

Már rég nem próbált uralkodni rajtam egy alfa sem, így kezdek erőtlenné válni a kávé szagától, melyben erős dominancia van. Az idősebb Jeon felkarjaimra fogv lök a mögöttem lévő hintaágyra, elterítve azon. Meglepetten sikítok fel, félve attól, hogy mire is készül ez az állat. 
- Megölted a gyerekemet, te átkozott! - vág pofán, mire fejem oldalra bicsaklik. Megérzem véremet a számnál, mely miatt szinte felfordul a gyomrom.
- Tae?! - hallom meg Yeonjun ijedt hangját.

Felnézve látom, hogy riadtan bámul minket egy ablakból, majd eltűnik onnan. A falkavezér meglepődik, így ezt kihasználva rúgom meg teljes erőből. Hátratántorodik egy métert, de nem hagyva magát ránt elő egy szikét.
- Kiszedem belőled azt a rohadt kis fattyút! - ordítja, mire egyből eltakarom hasamat. A Jeon felém iramodik, karját pedig előrelendíti, a  vér pedig szétfröccseny, még az én arcomra is kerül a piros nedűből.

Riadtan tekintek le az elém ugró alfára, ki kellemes pisztáciaillatát felerősítve próbál megnyugtatni. 
- D-daniel! - sírok fel, amint meglátom lapockájába mélyen fúródó éles tárgyat. 
- Semmi baj, Taehyung - szólal meg rettentően halkan és gyengén. Teste feladja a szolgálatot, így rám bicsaklik. Most mit kellene tennem?! Kezemmel sebéhez kapva próbálom leszorítani bőrét, már amennyire tudom. A kést hülye leszek kihúzni belőle, mert attól csak több vért veszítene. - Gyönyörű terhes omega vagy, és nem hagyhat-tam, hogy... a gyerekednek baja le-gyen - jelenti ki nehézkesen, mire csak még jobban zokogni kezdek. 
- Add a karod! - jön hozzánk a Jeon falkavezér. Egyik kezem magához húzza, miközben a fölöttem fekvő elveszíti az eszméletét. Moccanni sem bírok, a fenébe már! - Megjelöllek, hogy belehalj egy alfa hiányába! - közli Jeon, miközben megvillantja hosszú szemfogait.