Házasság 🔞 (Taekook) BEFEJEZETT

Harminchatodik fejezet: Minji

Jungkook szemszög:

Nincs is rosszabb annál, mint amikor nem tudod, hogy mi baja a körülötted lévőknek. Három nap telt el Minji születése óta, de én még egyszer sem foghattam meg. Yoongi egyszerűen nem enged a közelébe, ez pedig kezd egyre jobban idegesíteni. Ő az én gyerekem! Mi jogon tilt el tőle?! 

Lehet, hogy ott hagytam a születése után, de fel kellett dolgoznom a történteket. Túl hirtelen változott meg az életem. Mintha csak tegnap lett volna, hogy Jennie jelentett számomra mindent. Túlságosan is imádtam méz illatát, és képes volt elkábítani. Szerettem, és azt hittem, hogy ő az igaz társam. Neki viszont csak a hatalom volt a cél. Mindegy volt, hogy apámnak, vagy nekem szül utódot, a lényeg, hogy védve lett volna.

Undorító az a szuka, de már soha többé nem lesz gondom rá. Gyermekem születése után első dolgom volt elvinni Jenniet a Wang falkához. Nem számított a zokogása. Nem hatott meg a könyörgése. Amint megláttam lányomat, átfutott az agyamon, hogy Jennie bármikor bánthatná. Annak a nőnek nyílt célja Taehyung életének a megkeserítése. Illetve arról sem feledkezhetek meg, hogy ő maga ajánlotta fel régen, hogy öljük meg a gyereket. Így hát jobbnak láttam elküldeni őt a falkától.

Ám mire hazaértem, minden megváltozott. Taehyung egy szót sem szólt hozzám, sőt, gyermekemet sem adta át nekem. Hiába faggadtam, nem mondta el mi baja, így inkább kerültem tegnap. Ma viszont nem terveztem némaságba burkolózni, de ez a reggeli látvány nagyon nem esik jól. Miért van itt Daniel, és miért Ő fogja az én gyerekemet?!

Esetleg nem akar minden alfa idetömörülni?! Miért kell mindenkinek hamarabb a babámhoz érnie?! Minji az én gyerekem, és nagyon nem tetszik, hogy más gondozza! 
- Jajj, de ízlik valakinek a tápszer! - beszél gyerekhangon, miközben a cumisüveget tartja lányomnak. Nagyon nem tetszik ez nekem. 
- Túl jó apa lennél - néz Tae az alfára, mire elfintorodok. Még, hogy jó apa! Ahhoz először gyereket kellene csinálnia! Na meg egy saját omega sem ártana!

Hobi ajkát rágcsálva ül le mellém. Na és Ő mikor került a házamba? Komolyan, manapság kész átjáróház lett ez a hely. Látom rajta, hogy mondani akar valamit, de nem meri. Mondjuk, a múltheti beszélgetésünk után sejtem, hogy mit is szeretne pontosan. 
- Le akarsz mondani róla? - utalok Yoongira. Legjobb barátom ajkait egy fáradt sóhaj hagyja el.
- Nem tudom mit tegyek. Még csak ki se tudnám elégíteni az allergiám miatt - magyarázza, miközben fejét az asztalra hajtja. 

Mondanom kellene valamit, de még csak ötletem sincsen. Ezt már egyszer átbeszéltük, de Hope egyáltalán nem hajlandó dönteni. Tanácstalan, és bármit ajánlok, az nem felel meg neki.
- Egy kapcsolatban nem ez a legfontosabb - hallok meg egy újabb hangot, mire meglepetten nézek a rózsaszín hajú omegára. Most már Yeonjun is itt van. Még valaki esetleg? - Figyelj, ez is csak egy akadály. Ha igazán szereted, akkor nem hagyod, hogy bármi is közzétek álljon. Nem tudod leszopni? Ott a kezed meg a feneked! Az allergia nem egy olyan dolog, amit ne lehetne együtt megoldani. 
- Ezt most rád hagyom - állok fel, miközben az újonnan érkezett vállára simítom a kezem. 

Yeonjun omegaként jobban megérti Hoseok helyzetét. Bízok abban, hogy jó hatással lesz barátomra. Közelebb sétálok a nappaliban pihenő hármashoz. Daniel kezéből szó nélkül veszem át gyermekemet. Minji apró kezei közé szorítja pólómat, miközben nagy szemekkel néz rám. Arcára boldog mosoly kerül, amit nem bírok megállni viszonzás nélkül. 
- Gyere apával aludni, Minji! - szólalok meg lágy hangon, miközben elindulok a gyerekszoba felé. Faszomat sem érdekli már, ha Tae Danielnek bókolgat. Minji akkor is az én hercegnőm marad.