Házasság 🔞 (Taekook) BEFEJEZETT

Negyvenedik fejezet: Házasság eltörlése

Taehyung szemszög:

Jungkook mellől kikászálódva sétálok le a konyhába, hogy egyek valami finomat. Jungkook és én az elmúlt napokban minden percet együtt töltöttünk. Meglepően jó a társasága, és talán már kevesebbet idegesítem. Valójában tetszik, hogy bármire rá tudom venni anélkül, hogy fenyegetnem kellene. Talán máshogy kellett volna találkoznunk. Biztos vagyok abban, hogy ha nem egy kényszer miatt kerülünk össze, akkor minden máshogy alakul.

Mostanában néha elmerengek a "mi lett volna ha" kérdésen. Lehet, hogy az erdőben találkoztunk volna, miközben épp Sunghoonékhoz szökök át. Lehet, hogy első látásra beleszeretek, mert tagadhatatlanul vonzza a tekintetem. Ha nem egy kötelességként tekintettem volna rá, akkor kedvelhettem volna már az elején. Lehet, hogy őrült módjára akartam volna szétszedni Őt és Jenniet, vagy elcsábítani omega bájommal. Talán sose lettünk volna egymással ellenségesek, s már a legelején kedveltük volna egymást. 

Mégis, ezeken kár rágódni. Képtelenség változtatni azon, ami már megtörtént. Lehet, hogy sok fejfájást okozott az alfa, de nem tudok ezzel mit kezdeni. Most már csak próbálok lányunkra, Minjire összpontosítani. Minji igazi tünemény, s nagyon jó baba. Nem egy hisztis gyerek, de ha mégis rákezd a sírásra, akkor elég Kooknak ölbe vennie. Elég apás, így kezdek féltékeny lenni. Én szültem meg, hozzám kéne ragaszkodnia. Bár, Kook sokáig nem lehetett mellette, így megértem a közöttük lévő szoros köteléket. 

Kinyitom a hűtőszekrény ajtaját, ahol megpillantom Kook banános tejét. Mosolyogva veszem ki a kis flakont, s csavarom le tetejét. Belekortyolok a hűs italba. Nutellát és befőttes uborkát szedek még össze, s mai reggelimmel megindulok a nappaliba. Mindent leteszek a dohányzóasztalra, de én magam még nem ülök le. A szekrényről elveszem a fehér, díszes kis dossziét, s ezzel együtt helyezkedek el az egyik kanapén. 

Nehézkesen, de kibontom a befőttet, majd lecsavarom a nutellás üveg tetejét is. Egyik kezemmel kihalászok egy uborkát. Lusta vagyok kimenni villáért. A zöldséget jó alaposan belemártom az édességbe, Kook pedig pont ekkor érkezik meg Minjivel a kezében. Gyermekem egy cumisüvegből iszik, ami egyáltalán nem meglepő. Már hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy Kook elkészíti a tápszerét. 
- Jó reggelt, drágám - szólal meg Kook pont akkor, amikor beleharapok reggelimbe. Hümmögve próbálom tudtára adni, hogy viszont kívánom, mire ő lágyan felnevet. - Hé, a banános tejem! - pillantja meg féltve őrzött üvegét az asztalon. 

Vállat vonva veszem kézbe az italt, majd kortyolog belőle. Ez tényleg finom, bár nem feltétlenül a legjobb párosítás. Mindegy, egy kis gyomorrontásba nem halok bele. 
- Elloptam - jelentem ki, mire Kook leül velem szemben. Elmosolyodok Minjin, mert hatalmas szemekkel pislog apjára, miközben apró kezeivel körbeöleli Kookie ujjait. 
- Te vagy az egyetlen, akinek hagyom, hogy igyon belőle - sóhajt párom, mire kicsit meglepődök. Nem gondoltam volna, hogy ennyire engedékeny lesz. - Jinnel meg kéne vizsgáltatnod magad. Egyre jobban érzem a kellemes babaillatot rajtad - magyarázza, mire bólintok. 

Tegnap este pont beszéltünk erről. Megint összeeszek mindent, de nincsenek rosszulléteim. Ugyanakkor Kook érzi a kissé kesernyés illatot a hasamnál, így mind a ketten arra gyanakodunk, hogy talán lesz egy újabb babánk. 
- Ma áthívom - nyugtatom meg, miközben magam elé húzom a fehér papírtartót. Ezt kinyitva találom szembe magam a házasságunkat bizonyító papírral. Mindkettőnk aláírása megtalálható a lap alján, illetve a személyes feltételeim. 

Érzem magamon Kookie tekintetét, de direkt nem nézek fel rá. Kézbe veszem a papírt, majd egy határozott mozdulattal kettétépem. Újra és újra letépek egy-egy darabot, míg végül apró papírfecnikké nem válik az egész. 
- T-tae! - szólal meg kissé ijedt hangon az alfa. Ártatlan tekintettel nézek fel rá. Nem érti a helyzetet, bár nem is csodálom. Én sem érteném a helyébe. Végülis, megcsalt, még ha eddig nem is tettem semmit ez ügyben. Jogos az elválás oka. 

Helyemről felállok, majd az asztalt megkerülve érkezek meg gyermekem apja elé. Minji felkacag engem megpillantva, így meleg szívvel simítok homlokára. Kookie ölébe ülök vele szemben, s kettőnk közzé zárva gyermekünket, vezetem karjaim az alfa nyaka köré.
- Jungkook, tudod, hogy mik voltak a házassági feltételeink. Ha megcsalsz, akkor szakíthatok. Hányszor csaltál meg a szukával, hm? Nagyon sokszor - jelentem ki fájó szívvel. 

Tudom, hogy azóta sok minden változott, de a történteket nem lehet elfelejteni. Megbocsátottam, de ez nem törli el azt, amit tett. Akkor volt Jennievel, amikor az én férjem volt. 
- Valamint ott volt az is, hogy van esélyem arra, hogy az igaz társammal legyek - folytatom, mire Jungkook még inkább összevonja szemöldökét. Tekintete talán egy kicsit párásodik is. - Az egész házasságunk egy kényszerre alapul, Kook. Nem akarok ilyen férj lenni. Nem akarok annak a tudatában élni, hogy mindössze a falkáink miatt köttetett az a papír. Nem vagyok többé a férjed, Jeon Jeongguk.

Kook arcán lefolyik egy apró könnycsepp, amit nem habozok letörölni róla. Arca kipirosodik, s szinte érzem, hogy bármelyik pillanatban sírásban tör ki. Egy alfa, akit megrikat egy omega. 
- Lehet, hogy nem mutattam ki, de fájt amit tettél - jelentem ki, miközben egymásnak döntöm homlokunk. Minji ekkor pólómba kap, s a puha anyagot szorongatja. Még ő sem érti mi történik a szüleivel. - Minden nap hányingerem volt a rajtad lévő méz illattól, de nem szóltam semmit - jelentem ki immár elszorult torokkal. Fájnak ezek az emlékképek. - Utáltam, hogy jobban vágysz egy jött-ment omegára, mint rám. Talán nem mondtam ki, de féltem, hogy elveheted tőlem a gyerekemet, s Jennie neveli majd fel. Utáltam a tudatlanságot, azt, hogy tudtam mire készültök, de nem tehettem semmit, mert apám nem hagyta, hogy kilépjek a házasságból. Azt hiszed, hogy nem próbáltam? Rengetegszer könyörögtem neki, mondtam, hogy megcsalsz, de mind hiába. Mindig elzavart, mondván semmi bizonyítékom. Veled kellett maradnom, miközben senkit nem érdekelt, hogy hányingerem van a rajtad lévő bűztől. 

Kook elsírja magát. Szabad kezét derekamra vezetve húz közelebb magához, ügyelve arra, hogy Minjinek is legyen elég hely.
- Ne haragudj, kicsim! - jelenti ki rekedt hangon, majd puszilgatni kezdi arcom minden szegletét. Könnyezve hagyom, hogy tegyen amit csak akar. Mindketten tudjuk, hogy a múltat nem lehet megváltoztatni, így a sajnálatával sem megyek sokra. 

Az alfa hátára simítok, amikor fejét elrejti nyakhajlatomban. Ujjaimmal apró köröket rajzolok pólón keresztül rá, próbálva ezzel egy kicsit megnyugtatni. 
- Mégis megleptél, amikor elvitted a szukát, hozzám pedig egy ujjal sem értél. Talán mondhatom, hogy bizonyítottál. Tudod, megtaláltam az igaz társamat, így ez is egy ok a házasság eltörlésére. Az igaz, hogy te vagy az igaz társam, de tényleg nem akarok egy olyan házasságban élni, amit egyikünk sem akart. Veled maradok, mert szeretlek, és bármikor hozzád megyek, ha rendesen, komolyan gondolva a dolgot megkéred a kezem. Kezdjük újra, Jungkookie! Legyünk egymás igaz társai, rendben? - érdeklődök miközben hajába túrok. Kook értetlenkedő, ugyanakkor cuki arccal emelkedik fel, mire szívem szerint agyon csókolnám. Hogy lehet ilyen aranyos egy alfa?
- Szeretlek, Tae! - jelenti ki, mire felkuncogok. Mondjon olyat, amit nem tudok. - El foglak venni, és a mi házasságunk lesz a legszebb, a világon! 
- El is várom, alfám! - bújok hozzá. Le fogjuk győzni a saját múltunkat, és boldogok leszünk. Ezentúl senki nem állhat kettőnk közé. 

VÉGE

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki elolvasta ezt az irományomat. Életem leghosszabb műve volt, mivel az első tíz részt kétszer is meg kellett írnom. Személy szerint én elégedett vagyok a végeredménnyel, így remélem, hogy nektek is elnyerte a tetszéseteket. 

Mint mindig, a könyv helyébe most is érkeztem egy újabb taekook könyvvel, amit megtalálhattok a profilomon. Bár annyit elárulok, hogy itt még mindenképpen lesznek kis különkiadások, szóval érdemes ide is visszatérni^^

Köszönök minden kommentet, csillagot és megtekintést, nagyon hálás vagyok érte nektek 💜