Házasság 🔞 (Taekook) BEFEJEZETT

Tizenhetedik fejezet: Haza? Mégsem!

Taehyung szemszög:

Yoongi és a kis szöszi kíséretében kelek át az erdőn, hogy visszatérhessek a Kim falkához. Nem fogok együttélni Kookkal, legalábbis pár napra mindeképp szükségem van. Ha Ő nem tud egyből dönteni, akkor a családjával együtt lemondhat a falkámról. Ő akarta a Kimek tulajdonát, akkor meg viseljen el engem is. Nem uralkodhat az én embereim felett úgy, hogy közben csal, és egyáltalán nem tisztel. Egyenértékűek vagyunk. Lehet, hogy omegának születtem, de ugyan olyan élő ember vagyok.

Ugyan úgy levegőt veszek, mint ők. Ugyan olyan adottságaim vannak, mellesleg rangban még felette is állok. Lehet, hogy nem tudok harcolni, és gyenge vagyok, de ez mit számít? Ha pusztán alfák lennének ezen a világon, akkor elég nagy népességcsökkenés alakulna ki. Két alfa nem igazán tud boldog és békés párkapcsolatot teremteni. Egy alfa teherbe eshet, de a szülés közben nagy eséllyel meghalhatnak. Mi omegák képesek vagyunk kihordani a gyereket, és még az alfánkat is le tudjuk nyugtatni. Nekünk is megvan a saját kiváltságunk. 

A mai társadalomban az a legnagyobb probléma, hogy nem kezelik egyenrangúnak a farkasokat. Egy alfa miért alázhatja meg a bétákat és omegákat? Nekünk miért kellene eltűrnünk azt, hogy ordítoznak velünk, és csupán egy szülőgép vagyunk a számukra? Miért kéne hagynom magam, ha valaki rosszul bánik velem? Ugyan úgy dobban a szívem, mint az alfáknak. 

A Park falkában lenne jó élni. Ilyen szempontból az a legjobb hely, amit ismerek. Az omegákat teljesen egyenrangúnak kezelik, főleg azután, hogy az egyik örökös összejött Jungwonnal. Én is egy hozzájuk hasonló falkát akarok kialakítani és elérni. Kár, hogy ebben egyáltalán nem működik velem együtt sem apa, sem a Jeon család. 

Ágreccsenés üti meg fülem, így a sötét miatt ijedten ragadom meg Yoongi alkarját. Szöszi is rátapad az alfára, aki némi védelmet biztosíthat nekünk. 
- Ezt az alma illatot bárhol felismerném - hallok meg egy idegen hangot -, főleg, hogy a jelölés miatt kissé keveredik a fahéjjal. Adjátok át nekünk az omegát, ha nem akartok küzdelmet!

A lombok közzül több alfa is előbukkan, így én magam is védelmem alá vonom a szöszit. Nincs az az isten, hogy csak úgy a rosszakarók karjába nyomjam. 
- Nem adom át Őt az ellenségnek! - dacoskodom. Erre átváltoznak farkas alakba, amit Yoongi is követ. Csessze meg! Nem akarom, hogy baja essen a legjobb barátomnak! 
- El kell engedned! - szólal meg a szöszi szinte sírva. Érzem rajta a jól kivehető félelmet, de nem tudom megnyugtatni. 

Képtelen vagyok megvédeni Őt és Yoongit is. Francért kellett útra kellnem ma este! Annyira rohadt hülye vagyok! Gondolatban próbálok Jungkookért kiáltani, bár tudom, hogy sosem jelölt meg, és így gondolataim sem hallja. Bár kissé bízok abban, hogy a baba miatt kialakult közöttünk némi kötelék. Magammal kellett volna hoznom még némi kíséretet, bár nem számítottam támadásra. 

Múltkor egyedül tettem meg az utat egészen a Park falkáig, és senkivel sem találkoztam akkor. Suga bármennyire is erős, hamar a földre kerül, s eszméletét veszti. Mi a franc?! Szöszi karját megragadva kezdenék rohanni, de valaki karomra fogva ránt hátra úgy, hogy elessek. Szúrásnyomot érzek meg felkaromban.