Házasság 🔞 (Taekook) BEFEJEZETT

Kilencedik fejezet: Yoongi

Taehyung szemszög:

Korán reggel kipihenten kelek ki Jungkook mellől az ágyból, nem zavartatva magamat. A szobából nyíló fürdőbe meztelenül sétálok át, majd tusolok le, s szedem rendbe magam. Junkook még ha nem is nagyon, de a végén eléggé elvesztette a fejét. Nem arról van szó, hogy nem készített fel eléggé, hanem hogy nem egy vadidegennel akartam elveszíteni az első alkalmamat, aki meg sem várja, hogy megszokjam méretét.

Már most utálom ezt a házasságot, pedig még huszonnégy óra sem telt el a megkötése óta. Először is Jenniet kellesz eltűntetnem valahogy. Nem vagyok hülye, tudom, hogy tartani fogják egymással a kapcsolatot. Ha már annyira azon van a hangsúly, hogy gyereket szüljek a Kim falkának, akkor az a gyerek lesz az egyedüli Jeon örökös is. Nem fogom hagyni, hogy kihasználják a kicsikémet, s csak úgy elvegyék tőle azt, ami megilleti. 

Jungkooknak nem lehet mástól gyereke, ha annyira engem akar. Jennie nem szülhet neki, nem feküdhetnek le, különösen nem láz alatt. Minél hamarabb tekintélyt kell szereznem a Jeon falkába, sőt, az se lenne baj, ha összebarátkoznék újdonsült apósommal. Ha sikerülne a bizalmába férkőznöm, akkor több beleszólást engedne az ügyeibe, én pedig eltanácsolhatnám azt a szukát. 

Omegaként is elég birtokló vagyok. Egy pillanatik sem szeretem Jungkookot, de nem tűröm, hogy máshoz nyúljon amíg a házasság él. Főleg, ha tényleg lesz egy gyerekünk, akinek szeretetben kell felnőnie. Azt hiszem beszélnem kellesz Jinnel, az orvosommal. Rajta kívül senki másnak nem hagynám, hogy megvizsgáljon, vagy megszülesszen. Benne bízok egyedül, így tőle nem tágítok. 

Teljesen elkészülve és felöltözve sétálok le a nappaliba, ahonnan ismerős illatok áradnak. Ezt a menta illatot bárhonnan felismerném. 
- Csak hogy visszaértél! - ugrok rá a kanapén alvó menta hajúra, aki tettemre nyöszörögni és mozgolódni kezd. - Na, ne aludj! - csípek bele oldalába, mire egy kissé mérges tekintet szegődik rám.

Nézése egyáltalán nem rémít meg, sőt, inkább szórakoztat, így elnevetem magamat. Yoongi négy évvel idősebb nálam, de Jake és Sunghoonék mellett Ő az egyetlen barátom. Tiszenkét éves koromban lett a testőröm, ugyanis örökösi státuszom miatt apa ragaszkodott ahhoz, hogy mindig legyen mellettem egy erős alfa. Sokáig Ő és Jake jelentették számomra az egyetlen támaszt. 
- Inkább aludj velem, kölyök - hív azon a becenéven, amit nem túlságosan szeretek, de még az ismerkedésünk elején rám ragadt. 

Suga kezével átkarolja a derekam, miközben ismételten behunyja szemeit. Igaz is, valamikor hajnalban érkezhetett vissza. Biztosan fáradt és kimerült. Állammal támasztom meg fejem Yoongi mellkasán, így nézve le a békésen szendergőre. Ha már mindenképp kényszerházasság kellett, akkor inkább lettem volna az Ő társa. Csak persze apámat nem érdekli senki, ha nincs ranga. Csúf világban élünk. 

A lépcsőn ütemesen koppan valaki talpa, rövidesen pedig felbukkan Jungkook. Értetlenkezve bámul minket egy ideig, majd áramoltatni kezdi domináló illatát. Yoongi emiatt szintén felerősíti aromáját, így egy igazi illatkavalkádba keveredek, melytől kissé reszkedni kezdek. Azt hiszem, nem fognak jól kijönni egymással, mert mind a ketten túlságosan is büszkék. 
- Engedd el az omegámat - szólal meg Jungkook birtoklóan, mire eszembe jut valami. 

Egy kicsit tudatni kellene vele, hogy nem vagyok a szukájához hasonló tárgy. 
- Taehyung az én védelmem alatt áll - szólal meg Yoongi, miközben megvillantja zöld íriszeit. Hoppá, most mérges. - Majd ha nem lesz tele a kert egy másik omega illatával, akkor nem fogok hozzáérni a házastársadhoz. 
- Este nem voltál túl kedves, Kook - jelentem ki gúnyosan vigyorogva, miközben felülök úgy, hogy az alattam fekvő ágyékán legyen a popsim. - Az előjáték jó volt, de utána durvává váltál, így mit szólnál - kezdek bele mondandómba, miközben lágyan mozgatni kezdem csípőmet -, ha Yoongi megmutatná nekem milyen egy gyengéd alfa?