Egyszer volt... (Befejezett)

Fenyő illat

Harry

Hallom, ahogy Louis már mozgolódik odafenn. Épp időben, mert elkészültem a reggelivel. Annyira kifárasztotta a tegnap este, hogy már tizenegy is elmúlt, mégis csak most ébredezik, de nem hibáztatom érte, én is csak fél órája másztam ki az ágyból. Alaposan megmozgattuk egymást este, talán még soha nem szerekeztünk ennyire... aktívan. Ennyi energiával, szenvedéllyel és vadsággal. Még most is itt van minden mozzanata a fejemben. Az emlékképek, az érintések forrósága még mindig itt van a fejemben, a testemen. A hangok emléke, most is ostromolja az érzékeimet, és össze is rezzenek, amikor Louis mögém áll, és a hátamhoz simul.

- Jó reggelt! - búgja a nyakamba, és olyan édesen, szerelmesen csókolja végig a vállam fel egészem a fülem mögötti érzékeny pontig, hogy megremegek tőle. - Remélem jól aludtál.

- Talán soha jobban - fordulok meg a karjaiban, és megcsókolom. - Hogy dolgozol az ünnepek alatt?

- Lesz egy munkám holnap délután, de aztán nem dolgozom egészen újévig - mondja, miközben megfogja a két csokis zabkásás tányért, és az asztalhoz viszi. Már odakészítettem a friss gyümölcsöket, így csak kanalakat ragadok, és utána megyek. - Veled szeretnék lenni, és megmutatni, milyen ez az ünnep. Tudom, hogy imádni fogod. Te hogyan dolgozol?

- Még ma délután, és holnap délelőtt, de utána én is szabad vagyok, mert zárva lesz az üzlet - kanalazok bele a reggelimbe.

- Nagyon jó, akkor ma délután el tudok menni, megvenni az ajándékod - örül meg Louis a hírnek, hogy nem leszek itthon.

- Én pedig tudok vásárolni, holnap délután, amikor végzek - vigyorgok rá, és nem tudom. Boldognak tűnik, ami engem is boldoggá tesz.

- Utána, ha már mindketten végeztünk az évre, együtt elmegyünk, veszünk magunknak karácsonyfát, meg sok dekorációt - lelkendezik, és bár én még mindig keveset tudok erről az ünnepről, érzem magamban az izgatott bizsergést, hogy tartsunk már ott. - Azt a wellness hétvégét is alig várom Debbyékkel. Ránk fér egy kis lazulás valahol, ahol kiszolgálnak minket.

- Én is várom - felelem, és a számba dobok három áfonyát, de egyből elfintorodom az ízén. Vagy inkább az íze hiányán. - Tudod, mi hiányzik még nagyon anyáékon kívül? - kérdem, és Louis csak kíváncsian, talán kicsit aggodalmasan is néz rám. - A friss és ízletes erdei gyümölcsök. Amiket a városban lehet venni... nem finomak.

- Tudom - sóhajt fel Louis, de folytatja az evést. - Meg se közelíti azoknak az ízét, amiket te hoztál nekem mindig az erdei randikra.

- Talán... ha egy kicsit jobb lesz az idő - kezdek bele elgondolkodva. - Tavasszal, visszamehetnénk az erdőbe. Csak... látogatóba.

- Visszavágysz? - kérdi Louis halkan, és a kezemre simítja a sajátját.

- Egy kicsit... vagyis... - dadogok, mert nem is tudom, mit mondjak, hogyan magyarázzam el. Boldog vagyok Louis-val, bárhol is vagyunk. Itt is szeretek élni, látom a szépségét is, mégha nem is minden tökéletes, de nagyon hiányzik Tollymore. - Veled mindenhol jó. A lényeg, hogy ott legyél, de igen. Hiányzik kicsit az erdőm.

- Rendben - mosolyodik el, de ez inkább szomorkás mosoly. - Visszamehetünk, persze.

*

Izgatottan kapkodom magamra a nagykabátom, sálam, sapkám, mert Louis-val ma karácsonyfát megyünk venni. A díszeket, amik majd a fára kerülnek fel, és az egyéb dekorációkat a lakás többi részére már megvettük tegnap. Louis szerint kicsit talán túlzásba is vittük, de annyi gyönyörűséggel vannak tele a boltok, hogy képtelenek voltunk otthagyni őket. Ez az utolsó körünk még karácsony előtt, semmi mást nem kell már vennünk. Megvettük az ételeket is, és bár Louis nagyon erősen próbálja tartani magát az én étrendemhez, láttam, milyen vágyakozva nézte a húspultot, ezért én tettem be egy darab... valamit a kosárba. Nem kérdeztem mi az, ő pedig nem mondta el, csak mosolygott, és adott egy szerelmes csókot a hajamba. Tényleg borzasztóan toleráns velem szemben, de ettől ő még szereti azokat az ételeket. Az a darab hús már ott volt, várva a gazdáját, hogy megvegye és megegye. Ha nem Louis, akkor valaki más. Akkor pedig már inkább Louis-t szeretném boldognak és jóllakottnak látni karácsony este. Azt mondta az egy nagyon különleges nap. Azt is tudom, hogy a szülinapját is aznap ünnepli, ezért titokban vettem néhány hozzávalót, amiből majd mogyoró tortát készíthetek neki. Anya receptje szerint csinálom majd meg, és tudom, hogy Louis odáig lesz érte.