Egyszer volt... (Befejezett)

Üzletelni az ördöggel

Louis

Ahhoz képest, hogy Harry eleinte alig mozdult ki valahová egyedül, hatalmas volt a változás, amikor két hete elkezdett dolgozni a nagynénémnél. Jót tett neki a változás. Láttam rajta, hogy nem bírja a bezártságot, amikor majdnem egész nap a lakásban vagy a kis kertben ült, mert a ritka alkalmakkor, amikor egyedül kimerészkedett az emberek közé, attól tartott, hogy lebukik. Szinte már mániákusan igyekezett beilleszkedni a társadalomba, és összetörte a szívem, amikor láttam, hogy mennyire erősen próbálkozik. Tudtam, hogy miattam teszi, és egyszerre imádtam, meg sajnáltam is ezért. De amióta a nagynénémnél, Debbynél dolgozik, csupa pozitív változást látok rajta. Sokkal többet mosolyog, nyugodtabban alszik éjszakánként, és nem kell annyira visszafognia magát, ha mi ketten ágyba bújunk. Igaz, a nappalim lassan egy dzsungelre hajaz, és a kis kertet hamarosan egy miniatűr erdőnek nevezhetjük, de én imádom. Talán lassan a mókusok is megjelennek az ágak között.

Délutánonként általában elmegyek Harryért, és együtt indulunk haza, de most az utolsó vendégem lemondta az időpontot betegség miatt, ezért arra készülök, hogy elindulok a boltba bevásárolni, és főzök kettőnknek valami finom vacsorát. Éppen az ajtót zárom, amikor Zayn jelenik meg nagy hévvel a semmiből.

- Carl most ráér. Menjünk! - adja ki az utasítást, de mikor legyökerezek a kis stúdió előtt, és várom a magyarázatot, végre lelassít és vesz egy mély levegőt.

- Carl, az exem bátyja. Most meg tudnád beszélni vele Harry papírjait.

Egy hete volt egy hosszú beszélgetésem Zaynnel, miközben a festékeket szelektáltuk, és összeállítottunk egy rendelést. Meséltem neki arról, hogy Harrynek nincsenek papírjai, mert amióta az eszét tudja, az erdőben élt egy faházban, elzárva a civilizációtól. Nem hinném, hogy láttam már ennyire elcsodálkozni Zaynt, és még csak a gondosan átszűrt információkat közöltem vele, hogy mégis legyen fogalma, Harry miért nézett olyan furcsán, amikor átmentünk hozzá videojátékozni. Ezzel sok kellemetlen pillanatot megspóroltam Harrynek, de Zayn azóta is ezen a témán van fennakadva, és életcéljává vált papírokat szerezni Harrynek, hogy bátrabban utazgathassunk a városba. Igaza van, tudom jól, hogy szükségünk lesz az iratokra, ha Harry sokáig velem marad. És remélem, hogy így lesz.

- Haza akartam menni vacsorát főzni – panaszkodom Zaynnek, miközben a kocsi felé indulunk. - Mi lenne, ha inkább holnap találkoznánk vele? Déltől van egy kis szabadidőm...

- Carl nagyon elfoglalt ember – csóválja a fejét Zayn azonnal tiltakozóan. - Akkor kell mennünk, amikor ráér. Megtisztelve érezhetjük magunkat, hogy szakít ránk egy kicsit a szabadidejéből.

Összehúzott szemöldökkel állok meg a kocsim mellett. Valamiért nagyon nem szimpatikus nekem ez a férfi.

- Valami maffiavezérrel szerveztél nekem találkozót? - kérdezem gyanakodva.

- Papírokat hamisít. Szerinted egy középkorú, unalmas családapáról van szó? - mutat rá Zayn. Igaza van, mert én hülye, még át sem gondoltam ezt az egészet. Tényleg egy bűnözővel készülök üzletelni?

- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet – vallom be. Közben persze ott ül a kisördög a vállamon, és azt suttogja, hogy nem lehetek ennyire gyáva. Harry megérdemli, hogy teljes jogú emberként élhessen a világunkban, még akkor is, ha ezért magával, a sátánnal kell egyezkednem.

- Hamis papírokat szerezni valakinek kurvára nem jó ötlet – lök meg Zayn csipkelődve. - De mi baj lehet? Odaadod neki az e hónapi kereseted, és Harry szabad, mint a madár.

- Nagyon remélem, hogy úgy lesz, ahogy mondod – dünnyögöm magamban, miközben mindketten beszállunk a kocsimba. - Rendben, mondd az utat.

- Akkor le kéne lőjelek – nevet Zayn, de én nem vagyok ennyire mókás kedvemben. - Na jó, a legjobb haverommal azért kivételt tehetek.