Egyszer volt... (Befejezett)

Menny és Pokol

Louis

Hiába fekszem le aludni minden nap időben, nem tudom magam rendesen kipihenni, mert az éjszakáim nyugtalanok. Van, hogy nem tudok elaludni, mert ezerféle gondolat jár a fejemben. Van, hogy éjjel ébredek fel, és már csak arra várok, hogy végre reggel legyen, és kimászhassak az ágyból. Van, hogy alszom, de nyugtalanul, és úgy ébredek, mint a mosott szar. Nem is tudom, melyik zavart jobban. Hogy szembeszegülök a törvénnyel? Hogy hazudok Harrynek? Valószínűleg a második. Az utóbbi néhány hétben elhanyagoltam őt. Talán túlzás ezt mondani, de az biztos, hogy sokkal többet szeretnék vele foglalkozni. Például úgy, mint az erdőben, amikor azt éreztem, hogy enyém a világ, és vele együtt a világ legcsodálatosabb pasija. Tudom, hogy Harrynek borzasztóan hiányzik a természet közelsége, a sok fa, a növények, az állatok, mint ahogy a barátai és az édesanyja is. De azt sosem gondoltam volna, hogy nekem is ennyire honvágyam lesz, pedig csak a nyarat töltöttem el ott. Azóta teljesen más ember lettem, ez nem vitás. Az igazság az... hogy azt hittem, sikerült jobbá is válnom Harry mellett, de ezt sajnos meg kell cáfolnom. Csak egy kevésen múlt, hogy a múltkor nem öltem meg egy embert, vagy nem maradtam ott én magam.

Talán ennek az eredménye ez az egész Penny-s dolog is. Nem figyeltem rá, és ő kicsit elveszett az emberek között. A gonosz, számító, lelketlen emberek világában. Nem lenne szabad haragudnom rá, de ahogy ott támaszkodik a kezeivel a konyhapulton, teljesen meztelenül, a mozdulataim mégis kicsit durvábbak, és a csókjainkban is többször használom a fogaimat, mint ezelőtt. Ellököm Harryt magamtól, közben persze tövig benne vagyok, és ő felszisszen, amikor az egész háta a hideg márványpulthoz ér. Persze a következő pillanatban már hajolok is utána, mert máris hiányoznak a csókok. Megint olyan heves vagyok, hogy a fogaink összekoccannak, de Harry csak elmosolyodik, érzem az ajkaimon. Pedig arra vágyom, hogy haragudjon rám. Még mindig frusztrált vagyok amiatt, ami Carl és köztem történt. Még mindig utálom, hogy piszkos ügyleteket folytatok a tudta nélkül. Még mindig meg akarom fojtani Pennyt, pedig szegény lányt nem is ismerem, és az indíttatásáról is csak találgatok. És a legrosszabb az, hogy ezt az egészet rajta vezetem le, és már képtelen vagyok megállni. Harry a derekam köré szorítja a hosszú lábait, a sarka a fenekembe mélyed, és ahogy lenézek rá, észreveszem, hogy csukott szemmel kényezteti a szerszámát, miközben minden durva mozdulatomra összerezzen vagy felnyög. A tetoválásai egyre élesebben rajzolódnak ki, és már tudom, hogy lassan teljesen elveszti a kapcsolatát a külvilággal. Istenem, én csak... folyton vele akarok lenni. Benne akarok lenni, mert ez túl jó, hiába túl sok. Talán még az új barátaival is képtelen leszek rajta osztozkodni. Közel akarok lenni hozzá, nézni őt, ahogy kicsit kinyitja végre a zölden világító szemeit, aztán teljesen elolvad alattam, és egy védtelen, remegő, de nagyon szexi masszává válik, amikor eléri a csúcsot. Az élvezetéből az én hasamra is jut, és amikor elindul egy sűrű csepp lefelé a bőrömön, egy kicsit kihúzódom, aztán a farkamra kenem, mintha csak síkosító lenne. Harry elégedetlenül nyöszörög, miközben kezd visszatérni, és nem tetszik neki, hogy nem vagyok teljesen benne, ezért azonnal előre mozdulok. Ki kell támasztania magát a füle mellé nyújtott karjaival a lecsempézett falon, nehogy a feje koppanjon oda.

Ezután már csak a saját gyönyörömet hajszolom, amihez sokat hozzátesz a látvány, ami elém tárul. Harry ajkai vérvörösek, a szeme izzik, ahogy a bőrén a tetoválások is. Az egyik lábát felhúzom a vállamra, a másik élettelenül csüng le a pultról, és miközben egyre gyorsabban mozgok, lenézek kettőnk közé. A szerszáma még mindig kemény, és ha elég hajlékony lennék, lehajolnék, hogy megkóstoljam őt. Tudom, hogy először próbálna elhúzódni, de végül úgy is legyőzötten hagyná, hogy azt tegyek vele, amit akarok, érzékenység ide vagy oda. Aztán másodszor is a csúcsra juttatnám, mert tudom, hogy képes rá, és imádom teljesen szétszedni, hogy aztán újra összerakhassam. Egy pillanatra teljesen megszakad a kapcsolatom a külvilággal, az utolsó kép, amire emlékszem, hogy a farkam ki-be jár benne, és aztán a saját elkínzott, szinte fájdalmas nyögésem, miközben mindent megteszek, hogy minél mélyebben élvezzek el benne. Ha nem gyógyulna olyan gyorsan, biztos, hogy a fogaimmal megjelöltem volna a nyakán, hogy Penny is pontosan lássa, kihez tartozik Harry. Végül az izzadt testére borulok, és csak azért is gyengéden végigharapdálom a nyakát.