Egyszer volt... (Befejezett)

A rémálmok visszatérnek

Louis

Ha egyedül vagy, és csak rajtad áll, mivel töltöd ki a délelőttödet, könnyen előfordulhat, hogy észre sem veszed, és majdnem dél van, mire kimászol az ágyból. Amikor már sokadszor csináltam ezt, és rájöttem, hogy a reggeliket is kihagyom, eldöntöttem, hogy ébresztőt állítok be. Nem volt könnyű rászánni magam, hogy fel is keljek, amikor csörög, mert sokszor előfordult, hogy a fél éjszakát átszeretkeztük Harryvel, de azon a reggelen kifejezetten örültem az ébresztésnek.

Miután Harry hazaindult, visszaaludtam, de bár ne tettem volna. Már beleringattam magam a gondolatba, hogy végleg megszabadultam a rémálmaimtól, de úgy tűnt, nagyot tévedtem. Izzadtságban fürödve, a levegőért küzdve riadok fel a telefonom hangjára. Az álomból nem sok maradt meg, de arra tisztán emlékszem, hogy futottam az erdőben valaki vagy valami elől. Amikor bemászok a zuhany alá, a kezeim még mindig remegnek a rémálom utóhatásaként. A homlokomat a csempének döntöm, és próbálok ellazulni a víz alatt. A szívverésem lassan visszatér a normális ütemre, és amint lemosom magam, sokkal jobban érzem magam. Kényelmes ruhába bújok, aztán kocsiba ülök.

Hannah meghívott a pubjukba reggelizni, és ki vagyok én, hogy nemet mondjak a friss húsos pitéjére? Igaz, hogy közben mindig eszembe jut Harry, és az, hogy mennyire nem helyesli az állatok elpusztítását, de arról is biztosított, hogy nem akar megváltoztatni, és próbálja elfogadni, hogy ez nálunk teljesen természetes. Tény, hogy sokkal kevesebb húst fogyasztottam, amióta ismerem, de ha elmentem kajálni valahová, nem mindig tudtam ellenállni a kísértésnek. Amikor belépek a pubba, Liam álmos fejével találom szemben magam, ahogy a pult mögött poharakat törölget. Két idősebb férfi a sarokban fogyasztja a tojásrántottáját, és egy négy tagú család is ül az egyik nagyobb asztalnál.

- Mi a helyzet, Liam? Hosszú éjszaka? - kérdezem tőle, ahogy leülök a pulthoz. Én is nagyon fáradt vagyok, de igyekszem tudomást sem venni róla. Délután újra találkozom Harryvel, és biztos vagyok benne, hogy amint meglátom, elfelejtem, hogy milyen keveset aludtam.

- Faye tegnap visszautazott a családjához. Hiányzik, pedig csak pár napról van szó – feleli Liam, és szívesen csipkelődnék volna vele emiatt, ha nem tudnám pontosan, mit érez. Így csak elhúzom a számat, de azonnal felderülök, amikor Liam elém tol egy tányért a meleg húsos pitékkel.

- Köszönöm, farkaséhes vagyok. De hol van Hannah? - kérdezem, amikor beleharapok a reggelimbe.

- Nem érezte jól magát reggel. Fájt a feje, ezért lepihent – feleli Liam, és látom az arcán, hogy aggódik. - Nem tudom, mi lehet a baj. Szerencsére ritkán betegeskedik.

- Biztos az időjárás okozza. Én is szörnyen aludtam, pedig még nem vagyok öreg – lapogatom meg a barátom kezét.

- Bízzunk benne, hogy csak ennyi – bólint Liam. - A szokásos tea megfelel?

- Tökéletes lesz – mosolyodom el.

Hamar befejezem a reggelit, és közben megbeszéljük, hogy amint megjön a váltás, Liam feljön velem a házhoz bepótolni az elmaradt tetoválást. Mielőtt elindulunk, még felszalad Hannához, hogy megnézze, minden rendben van-e vele. Úgy tűnik, az alvás és a gyógyszer jót tett neki, mert megkéri Liamet, hogy vigyen neki valamit enni, és emiatt már sokkal jobb a kedvünk, miközben az erdei házban, a nappaliban ülünk. Éppen végzek a minta felskiccelésével, amikor megszólal a mobilom. Bocsánatkérően nézek Liamre, de ő csak int, hogy vegyem fel nyugodtan.

- Mikor tervezel visszajönni? - tér Zayn azonnal a tárgyra, amint fogadom a hívását.

- Köszi, jól, és te? – horkanok fel.