Egyszer volt... (Befejezett)

Gyilkosság

Harry

Késő estig ébren voltam, és most is annyira korán van, hogy még anyu sem ébredt fel, de én képtelen vagyok nyugodtan feküdni. Ahogy a folyamatosan önálló életre kelő agyamat is alig tudom visszafogni. Megállás nélkül jár, és már sokadszor teszi fel nekem a kérdést, hogy biztos vagyok-e abban, amit akarok. Louis-t akarom. Nagyon szeretnék vele egyesülni, de amikor erre gondolok, azonnal, pirosan vibráló betűkkel kúszik a szemem elé a veszély felirat. Őszinte volt velem. Elmondta, hogy mással is érzett már így, mint most velem. Mással is hitte már, hogy örökké fog tartani, most mégis velem van. Minden korábbi pusztító szerelme elmúlt egy idő után, ő pedig tovább állt. Vagy éppen a másik fél, de a lényeget tekintve ez teljesen mindegy. Félek, mert ha most is csak a pillanat szüli nála azt a csodálatos rajongást és törődést, abba attól félek, hogy belehalnék. Azt mondta, szeret, és én is szeretem őt. Biztos vagyok benne, hogy így van. Ez csak az lehet. Már legutóbb is ezt gondoltam, bár még soha nem voltam szerelmes senkibe, ezért nem tudhatom pontosan mit kellene éreznem, de azt hiszem, és egyre erősebben hiszem, hogy ez az.

- Ilyen korán? - hallom meg a hátam mögül Aurora lágy hangját. Fürödni jöttem, és a tóban áztatom magam egy nagyobb kőnek dőlve, de még nem értem a végére. Még csak meg se mosakodtam. Addig jutottam, hogy bemásztam a hajnali, szinte már túlságosan is hideg vízbe. Elmosolyodom, amikor már meg is látom őt a parton ledobálni a ruháit. - Ilyenkor senki sincs még itt, ezért szoktam ebben az időben jönni. Szeretek nagyokat úszni, amikor még minden csendes és nyugodt.

- Nem foglak zavarni - felelem gyorsan, de elneveti magát, és belépve mellém, lehel egy gyors puszit az arcomra, mielőtt elmerül a vízben. Gyönyörű, hosszú haja szinte úszik a tó nyugodt felszínén, ő pedig meleg, szeretettel teli szemekkel néz rám.

- Tudod, hogy sosem zavarsz engem - válaszolja végül, de továbbra sem mozdul. - Valami baj van, édes? Nagyon gondterheltnek tűnsz. Vagy még mindig nem tudsz aludni? Mondtam, hogy szólj, és segítek!

- Nem aludtam jól, mert... - kezdenék bele, de nem tudom, mi történik. Valami megállít. Bízom Aurorában. Tudom, hogy nem is hibázhatok ezzel, valamiért mégis úgy érzem, nem szabad Niallön kívül több embert beavatnom bármibe is. Talán azt se kellene elmondanom neki, ami majdnem kicsúszott a számon, de... Nem hiszem, hogy abból bajom lehet. - Szeretek valakit. A dolog viszont egyáltalán nem egyszerű.

- Szerelmes vagy? - nyel egy nagyot, és az ujjai a víz tükrével játszanak. - Elmondod, hogy kibe?

- Nem, azt... nem mondhatom el - rázom meg a fejem, és miután egy mély sóhajt is elengedek, az arca együttérzővé válik. Mintha tudná. Tudja, hogy valaki olyanba, akibe talán nem szabadna.

- Valaki, aki már házas? - kérdezi, és meglep, hogy egyből erre gondolt, és nem kötötte össze a furcsa viselkedésem azzal, hogy folyton odakint lófrálok. Nem felelek semmit, mert nem akarok hazudni neki, de az igazat sem mondhatom meg, ezért inkább csak hallgatok. - Sajnálom, hogy nehéz helyzetbe kerültél. A legjobbat érdemelnéd.

- Van kedved versenyt úszni? - mosolyodom el, mert nagyon szeretném oldani is ezt a feszült légkört, ami kialakult köztünk, és egy kicsit visszaidézni körénk a régi kapcsolatunk érzését. Szerencsére ez tökéletesen sikerül, és már csak arra eszmélünk, amikor többen megérkeznek a tóhoz, így mi is újra kihúzódunk a part közelébe.

- Ott jön Niall - mutat Aurora az ösvény irányába, ahol valóban szőke barátom közeledik Violet kezét szorongatva. - Olyan szépek együtt.

- Igen - bólintok, de már fordulok is Niallék felé, hogy köszönjek nekik. Gyorsan bemásznak ők is a vízbe, ami így már lassan dugig tele van korán kelő tündérekkel, de az egész valahogy kellemesen kényelmes. Rég élveztem ennyire a társaságukat, és régen voltunk mi négyen is így együtt. Persze tudom, hogy ez igazából az én hibám. Ha nem járnék ki annyit, és nem lennék ennyire más, mint a többiek, akkor talán Aurorába szeretek bele. Akkor talán már az esküvőnkön is túllehetnénk, és mint házaspárok állnánk most itt a vízben, mind a négyen. Nem tudom, Aurora hogy nem kelt még el, hiszen elképesztően gyönyörű, fiatal, és még tehetséges is, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan sorra kerül.