Így, hogy már a falu vezetője lettem, és az életünket félig a faluban, félig a közös erdei házunkban éljük, egyáltalán nem volt olyan könnyű kitalálnunk, mikor menjünk az utazásra. Louis elkezdett rendszeresen dolgozni, és nekem is van tennivalóm az erdőben bőven. Viszont végre eljött a nap, amikor láthatom az esőerdőt, és szerintem soha életemben nem voltam még ennél izgatottabb. Repülővel jöttünk, ami felrepül a felhők fölé, és még így is órákig tart az út.
- Minden rendben? - fordul felém Louis már sokadjára a gépen, de csak hevesen bólogatok, és újra a hatalmas, fákkal beterített részeket nézem, amik felett elrepülünk. - Hamarosan landolunk, csak néhány perc.
- És utána? - kérdem lelkesen, de nem is nézek Louis felé, azt nézem, ahogy egyre közeledünk a valószínűleg legcsodálatosabb földrész felé a földön. Amire még gondolni is nehéz, ha azt nézzük, mennyire szeretem Tollymore-t. - Ugye máris bemegyünk az erdőbe?
- Nem akarsz, lepihenni egy kicsit a hotelben? - kérdi tőlem, de azonnal rosszallóan fordulok felé, amitől felnevet, és szeretettől túlcsordulva simítja a combomon pihenő kezemre a sajátját. - Persze, hogy egyből bemegyünk az erdőbe, édesem. Nem is merném az ellenkezőjét kérni tőled. Csak pakoljunk le, vegyünk fel valami kényelmes erdőjáró hacukát, és mehetünk is.
- Szuper! - vágom rá egyből, és újra az ablakon kémlelek kifelé. Szinte a sejtjeimben érzem ezt a hatalmas, élettel teli erdőt. A rengeteg életet, ami benne lakozik. Minden annyira zöld, és annyira üde. A fák itt boldogok, idefent is érzem, és ez engem is megtölt erővel. Mintha máris feltöltene az erdő, úgy érzem, mindenre képes vagyok. Hegyeket mozgatni, beszélgetni a holddal és a csillagokkal.
Szerencsére hamar beérünk a szállásunkra, és Louis tényleg csak lepakol, elszalad a mosdóba, és már készen is áll, hogy induljunk.
- Új-Zéland egyik legnagyobb esőerdeje, és egyedül Carl érdeme, hogy ma csak úgy besétálhatunk ide, kettesben, minden kíséret nélkül - kezd bele Louis, amikor elérjük az erdő határát, és a kis bódéban ülő őrnek megmutatva a papírjainkat, egyből int, hogy mehetünk. A szállásunk itt van mindössze tizenöt perc sétára. - Viszont így, hogy nincs velünk idegenvezető, se kísérő...
- Ne aggódj, Lou, nem fogok eltévedni egy erdőben - fűzöm össze az ujjainkat, és már indulunk is egybe beljebb. Louis nem viccelt, tényleg iszonyú meleg van, a levegő borzasztóan párás, és sokat kell innunk, ahogy egyre mélyebbre érünk. - Pálmafák, Lou, látod ezt? - nézek rá mosolyogva, aztán elengedem a kezét, és közelebb sétálok az egyikhez, hogy megérintsem. - Semmire sincs szüksége tőlem. A világon semmire. Sőt... Ő ad nekem energiát, ahogy hozzá érek. A tollymore-i tündérek itt annyira boldogok lennének.
- Élnek tündérek ebben az erdőben is? - kérdezi, miközben elővesz egy energiaszeletet magának, felém pedig egy banánt nyújt. Látom, hogy ő szeretett volna tovább menni, de megtorpan, amikor leülök a hatalmasra nőtt, lédús pálmafa tövébe, és ő is mellém telepszik.
- Élnek, érzem őket - felelem, ahogy kibontom a banánt, és majszolni kezdem. - Biztos vagyok benne, hogy ők is éreznek engem, érezniük kell. Remélem előmerészkednek, és hagyják, hogy lássuk őket. Hogy beszéljünk hozzájuk.
- Elképesztő lenne - ért egyet velem. - Szeretném, hogy ez az utazás életed igazán feledhetetlen élménye legyen, szóval...
- Már most is az, édes, már most is az - hajolok egyből hozzá, és egy apró csókot felejtek az ajkain, mielőtt visszatérünk az uzsonnánkhoz.
Szerintem még soha nem sétáltunk annyit, mint az első napunkon, amikor azon voltunk, hogy felfedezzük a környéket. Louis nevetve borul le a szállásunk kanapéjára, amikor visszaérünk, és arról áradozik, hogy ő teljesen eltévedt, fogalma sem lett volna, merre kellene visszamennie, ha nem vagyok vele. Nem szerethetném őt ennél jobban.
YOU ARE READING
Egyszer volt... (Befejezett)
FanfictionEgyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos, és nem utolsó sorban csodákkal teli erdő Írország peremén. A gyönyörű Tollymore szinte csábítja a turistákat, a lakói pedig nem mindennapiak. Egy nap járt ott egy kisfiú is, akivel biztosan tö...