Egyszer volt... (Befejezett)

Vihar előtti csend

Louis

Nem tudom, mit kéne Liam-nek mondanom. Nem érzem azt, hogy magyarázattal vagy bocsánatkéréssel tartozom amiatt, hogy kivel randizom, és nem értem, miért kapta fel ennyire emiatt a vizet. Egy darabig bambán bámuljuk egymást, de aztán megunom, és inkább kimegyek, hogy rágyújthassak. Úgy érzem, rám fér. Leülök a lépcsőre, és mire kifújom az első adag füstöt, Liam már ott toporog mellettem.

- Túlreagáltam, oké? - túr bele zavartan az ég felé álló hajába. - Meglepődtem. És nem is kicsit.

- Nincs jogod ítélkezni felettem. És ha homofób vagy, mindkettőnkkel jót teszel, ha most azonnal lelépsz – vágom a fejéhez csöppet sem kíméletesen. Nem fogok a barátságáért könyörögni, ha ezt a helyzetet akkora nagy problémának látja.

- Dehogy! - feleli azonnal, és lehuppan mellém a fenekére. - Én vidéken nőttem fel, és itt ez... szokatlan. Ennyi az egész. De engem nem zavar. Igen, meg kell szoknom a gondolatot, de aztán már semmi problémám nem lesz. Ígérem – néz rám könyörgőn azokkal a nagy, barna bociszemeivel.

- Nem tudtam, oké? - fordulok felé ezúttal már kevésbé ellenségesen. - Egyszer csak megtörtént, és úgy éreztem, semmi beleszólásom a dolgokba. Ha nem ő lenne... ha bárki másról lenne szó, azt hiszem, sosem jöttem volna rá, hogy képes lennék vonzódni egy férfihoz.

Liam lassan bólint, de látom, hogy még mindig nem teljesen elégedett. Egy darabig az erdőt kémleli némán, én pedig türelmesen várok. Van még valami, ami piszkálja a csőrét.

- És ki ő tulajdonképpen?

- Harry – vágom rá azonnal.

- Ezt már tudom – nevet fel Liam. - De hol lakik? Hol találkoztatok?

Zavartan elnyomom a csikket a korláton, és próbálok valami épkézláb mesével előállni. Nehezebb, mint gondoltam. Utálok hazudni, és nem is megy valami jól.

- Harry itt lakik... nem olyan messze – válaszolok sután. - Elárulod, miért jöttél hamarabb? - vetem fel gyorsan, csak hogy elterelhessem a témát.

- Nem azért, hogy megzavarjalak titeket – szögezi le Liam. - Faye-nek az az ötlete támadt, hogy elmehetnénk valahová inni hármasban. Igazából biztos vagyok benne, hogy neki sem lenne ellenvetése, ha szólnál Harrynek is.

- Harry nem nagyon iszik alkoholt – mentem ki azonnal, és ezzel legalább nem hazudok.

- Akkor ez a dupla randi ma sem fog összejönni – kuncog Liam, amin már nekem is nevetnem kell.

Miközben gyorsan elkészülök, visszajátszom magamban a beszélgetésünket, és már nem is vagyok rá mérges. Megértem, hogy kicsit kiakadt a barátja miatt, akit már gyerekkorunk óta ismer, hiszen végig azt gondolta róla, hogy nagy nőcsábász, aztán most hirtelen összejött egy fiúval. A helyzet egy picit hasonlíthat arra, mint amikor pár napja megtudtam, hogy Zayn és Leila egy pár. Az első pillanatban én sem voltam boldog, de azóta sikerült megbarátkoznom a gondolattal. Így, átgondolva, már sokkal jobban megértem Liam viselkedését, és túlteszem magam a megbántottságon. Megbeszéljük, hogy az én kocsimmal megyünk, mert nem akarok nagyon inni, maximum egy sört, és a rövid autóút a városba már jó hangulatban telik. Odafelé felvesszük Faye-t is, és együtt lépünk be a hangulatos kis kocsmába. Persze, ezzel az erővel Liam pubjába is mehettünk volna, de szegény alig várta, hogy elszabaduljon a munkából, ráadásul így az a veszély sem áll fenn, hogy Faye és Hannah véletlenül összefutnak. Liam már befelé menet kikéri nekünk az italokat, míg mi ketten a barátnőjével keresünk egy szabad asztalt az ablak mellett, ami a part melletti sétányra néz.