Egy fiú, ki évtizedekre eltűnik, majd egyszer csak felbukkan a semmiből, s kénytelen folytatni régi életét.
Egy lány, kit mindenki csupán tárgyként kezelt, s a múltja teszi szörnyeteggé.
Különös, hogy egy lány menyire meg tudja változtatni egy fiú...
A zene elhalkult, s a lány ahogy jött, úgy libbent is le színpadról, hátra az öltözőkhöz. Míg a clubban mindenki jól érezte magát -mely nagymértékben a temérdek alkoholos ital elfogyasztásának volt köszönhető- ő addig a kis szobában leült a székére, s egy fáradt sóhaj hagyta el ajkait.
• • •
Persze Five azonnal követte, meg kellett tudnia, hogy a lány csuklóján díszelgő szimbólum pontosan honnan is van, hiszen nem egy hétköznapi minta. S ebben pillanatban úgy érezte, hogy csupán elméje játszadozott vele, paranoiája az elmúlt években egyre jobban kínozta, s talán most is így volt. Nem volt hajlandó hinni szemeinek.
Felállt, majd hátra sietett, ahhoz az ajtóhoz, melyen át pár órája meglátta a készülődő táncosnőt. Ám a helyiség ajtaja zárva volt, rajta egy apró fém kártya, s azon a lány nevével, viszont Five ezt már képtelen volt leolvasni az enyhén homályos látása miatt.
Kezét a kilincsre helyezte, majd kopogás nélkül benyitott, mire a lány teljesen összerezzent. Tett pár lépést hátra felé, a részeg fiú azonban csak figyelte a hiányos öltözetű táncosnőt, szemeivel alaposan végig mérte, s csak most látta meg, hogy világos bőrét némi csillám borítja, mikor jól szemügyre vette, megszólalt.
— Honnan van a tetoválásod? — Hangja kissé rendezetlen volt, majdnem annyira, mint a haja. Karjával megtámaszkodott az ajtófélfában, s másik kezét farmernadrágja zsebébe dugta. Szemöldökét összeráncolva meredt az előtte állóra.
— Csak egy fogadás volt. — A lány kezei remegtek, nem szokta meg, hogy az öltözőjébe részeg férfiak törnek be. Szíve hevesen vert, gyorsabban vette a levegőt, tisztában volt vele, hogy még elfutni sem tud, hiszen az egyetlen kijáratot most Five állta el.
Ugyanakkor mindig tartott magánál egy kést, mivel éjszakánként a város ezen része nem épp a legbiztonságosabb. De mégis, nem akart végezni vele, annyi életet elvett már, s csak nyugodtan újra akarta kezdeni a saját életét.
Talán a táncolás is csupán egy menekülő út volt, ráadásul Five kinézetre nem lehet idősebb nála. A fiú lassú léptekkel kezdett közelíteni felé, melytől ő még jobban megrémült, gondolatai cikáztak, hogy vajon mi fog következni ezután.
Five megragadta a lány csuklóját, s lefogta, hogy még moccanni se tudjon. Letekintett a fekete mintára, s mikor realizálta, hogy nem csak megőrült, s a szimbólum pontosan az, amire gondol, a lány egyből a falhoz szorította, mitől fájdalmasan felnyögött. Five tenyerét a lány ajkaihoz tapasztotta, hogy ne tudjon sikítani, bár a hangos zene miatt valószínűleg senki sem hallotta volna meg.
— Felismerem ezt a jelet! — Mondta miközben még mindig erősen tartotta a lányt, ki most kapálózni próbált, viszont Five magasabb és erősebb is volt nála. — Szóval megegyszer megkérdezem! Honnan van a tetoválásod? — Hangja ezúttal jóval komolyabb volt, s követelőző. Egy utolsó pillantást vetett a mintára, majd elengedte a lány száját, hogy némi levegőhöz juthasson. — Te az Intézőnek dolgoztál?
Az apró szimbólum, mi egy nagyon egyszerű, fekete vonalakból álló skorpiót ábrázolt, azok kapták, kik elárulták valamilyen módon a Bizottságot, viszont Five még azelőtt elmenekült, mielőtt ő is megkaphatta volna a tetoválást.
— De hát honnan… — A lány nem tudta befejezni. Kísérteni a régi emlékek abból az időből, mikor még túl fiatal volt, s magányos, nem választhatta meg, hogy mit tesz meg, vagy épp mit nem tesz meg. Egy forró könnycsepp folyt végig az arcán, mely Five hossz ujjaira cseppent.
— Mi a neved? — A fiú hangja megenyhült, s lazított a szorításán, látva, hogy a lány mennyire meg van rémülve. Viszont egyik kezével még mindig az arcát tartotta, másikat pedig az előtte álló csípőjén pihentette, s mélyen beszívta az erős parfüm illatát.
— Hope. — Felelte a lány remegő hangon, ekkor a fiú elengedte, majd levágódott a székbe, s ismét végig mérte teste minden egyes porcikáját, melytől Hope kissé kellemetlenül érezte magát, hozzászokott már, hogy minden este megbámulják tánc közben, de ahhoz nem, hogy pár lépésnyire lévő smaragdzöld szemek szegeződjenek félig fedetlen testére. Zavarában apró ujjait tördelte.
— Five vagyok! -Szólalt meg kisvártatva a fiú. — Most pedig szépen mindent elmondasz! — Kezeit karba fonta maga előtt, s lábaival a földön dobolt, közben azon töprengve, hogy egy fiatal lány, hogy dolgozhatott egy olyan embernek, mint az Intéző, s vajon ő is bérgyilkos volt-e, de talán, ami a legjobban az az volt, hogy mit követhetett el, ha a Bizottság az árulók jelével bélyegezte meg.
°☆☆°
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
