Egy fiú, ki évtizedekre eltűnik, majd egyszer csak felbukkan a semmiből, s kénytelen folytatni régi életét.
Egy lány, kit mindenki csupán tárgyként kezelt, s a múltja teszi szörnyeteggé.
Különös, hogy egy lány menyire meg tudja változtatni egy fiú...
Ekkor egy hangos lövés dördült el újra, ám ez nem a könyvtárból jött, nem is végzett a Bizottság embereivel. Ez most más volt, az utcáról hallatszott, melyet hangos sikoltozás, s az összegyűlt tömeg zsivaja követett.
„Ó, Istenem!" „Az elnök!" „Ne!" — Szűrődött be az épületbe a kiáltások rengetege, mire a Hargreeves testvérek egyenesen az ablakhoz siettek, s kitekintve csupán a nagy felfordulást pillantották meg.
Pontosan tudták, hogy mi is történt; Az elnök meghalt. Bár nem sejtették, hogy ki végzett a férfival, mégis most ez volt a legkisebb gondjuk.
Pár perccel később az utcát beborították a kék-piros fények, melyeket egy mentőautó árasztott magából, s egyből abba a kórházba szállították az elnök testét, melyben a tervek szerint Hope várakozott.
Ám a lány már nem volt ott, percekkel a lövés előtt elhagyta az épületet, s a felvonulásra sietett, hol ő volt ki végül meghúzta a ravaszt, majd a végzetes lövést leadta.
S erről nem tudhat senki sem, sem a történelem, sem pedig Five. A tettéért majd egy másik embert végeznek ki, mire ő már egy másik évszázadban fog járni, távol a bűntudatától.
Hope visszasietett a korházban, melyben tartózkodnia kellett volna, majd mintha mi sem történt volna, s ismét elhagyta az épületet. A terv sikeres volt.
— Pont időben! — Szólt oda neki az egyik öltönyös férfi, ki a kórház előtt várakozott a lányra, majd a karját megragadva maga után kezdte húzni a mentőautó felé, melyben Fiveék már hosszú percek óta ücsörögtek. — Mi tartott eddig?
— Volt egy kis dolgom! — Felelte, s kezét kiszabadítva a szorításból sietett az autóhoz. — Csak juttasson ki Texasból! — Fordult vissza a férfi irányába, mire az csak egyet bólintott.
Kinyitva az ajtót Hope szemei egyenesen Fivera terelődtek -nem foglalkozva a többi Hargreevesszel- rohant a fiúhoz, majd kezeit átfonta hasa körül, s fejét a mellkasába fúrta.
Five fellélegzett, a lány jól volt, igaz, haja kissé rendezetlenül állt, a levegőt hevesen kapkodta, de jól volt, s a fiúnak csupán ez számított, derekánál fogva húzta közelebb magához Hopeot, s arcát a lány tincseibe temette.
Egy könnycsepp folyt végig arcán, mely Hope vállán landolt, tudta, hogy ennek még nincs vége addig, míg az Intéző Carmichael vagy a bizottság bármelyik tagja él, nem lehet vége, s ők talán ettől már nem szabadulhatnak.
— Khmm... — Köszörülte meg a torkát Klaus, mire a Hargreeves testvérek, s Hope tekintetüket a férfire emelték. — Én azt hittem szakítottatok, akkor megint miért keveredtetek együtt bajba? — Húzott ajkaira egy huncut mosolyt, mire Five csupán szemeit megforgatva ült le.
— Minthogyha azt mondtátok, hogy mindketten befejeztétek! — Állt fel Luther, szemeiben csalódottság, s düh tükröződött. — Miért csináltátok ezt megint, még egy élet, ami a ti lelketeken szárad! — Bökött a két fiatal felé mutatóujjával.
— Hogy miért? — Akadt ki Hope, bár többnyire nyugodt szemelyiség volt, mégis volt egy határ, melyet átlépve már nem bírta magát türtőztetni. — Te... tudod mennyire kegyetlenek? — Emelete meg a hangját, szemei könnybe lábadtak, mégsem fejezte be. — Visszamentek a születésetek előtti pillanatokba. Luther... másodpercekkel a születésetek előtt. Egy pisztolyt tartottak az egyik anya fejéhez, az egyetlen anyához, aki ikrekkel volt várandós. Vele... — Mutatott Fivera — és veled. Azért tettük, hogy megmentsünk... hogy megmentselek titeket!
— Arra tettem fel az életemet, hogy megvédjek másokat. — Sóhajtott a szőke férfi. — És ezt Five is nagyon jól tudja. Szóval, amit tettetek, azt csakis magatok miatt tettétek! Senki élete sem ér többet másokénál!
Az autó nyikorogva elindult a kihat utcán, majd hirtelen egy vakító kék fény, mely mindent ellepett, s pillanatokkal később 2023-ban találták magukat.
Semmi sem változott a hétköznapi emberek számára, csupán annak az alig fél tucatnyi embernek lett minden teljesen más, kik részt vettek az elnök elleni merényletbe.
• • •
— Ne is foglalkozz Lutherrel! Ő semmit sem ért! — Suttogta a lány fülébe, majd hüvelykujjával megtörölte a könnyáztatta nedves arcát.
Hope fejét a fiú vállára hajtotta, s csupán csendben várta, hogy a mentőautó a Bizottság főépülete elé gördüljön.
Five szemét lehunyva próbált elrejtőzni bátyja szúrós, s megvető tekintete elől, ám ez nem sikerül, végig érezte a férfi ítélkező pillantásait bőrén.
°☆☆°
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
