II. Chapter 33 (18+)

581 39 3
                                    

~Hope szemszöge~

Már jócskán hajnal volt, a Hold, s a csillagok magasan jártak, ám mégsem bírtam pihenni, ahhoz most túl sok minden kavargott a fejemben, így feloldottam mobiltelefonomat, s az Instagramot megnyitva nézegettem, hogy mások, hogy élik az életüket, melyből én oly keveset tapasztalhattam meg.

Szemeimbe sós könnycseppek gyűltek, ám ekkor egy kilincs kattanásának zaja ütötte meg a fülemet, s Fiveot pillantottam meg beljebb lépni a szobámba. Gyorsan feltápászkodtam az ágyból, majd feszülten figyeltem a tőlem pár méterre ácsorgó fiút, de ő nem szólt semmit, csupán vállával az ajtófélfának dőlt, s kifejezéstelen arccal méregetett.

Néha oly nehéz volt megfejteni, hogy éppen mire gondolhat. Ekkor lassan elindult felém, majd mikor elért, vállaimnál megragadott, s az ágyra lökött. Fölém hajolt, majd mohón nyakamat kezdte csókjaival behinteni.

Pontosan tudtam mit akar, ám képtelen voltam ellökni magamtól, én is akartam... érezni akartam a közelségét, azt, hogy bennem van.

Hangosan felnyögtem, ezzel próbáltam biztatni, hogy nem hagyja abba, ami látszólag sikerült is, lábát átemelte rajtam, majd teljes testsúlyával csípőmre ült, így már mozdulni sem tudtam.

Bár nem láttam, mégis biztosra vettem, hogy mosolyog. Biztos sokat töprenghetett, mielőtt ide jött volna és szerintem nem is bánta meg... legalábbis remélem.

Hirtelen elemelte puha ajkait a bőrömtől, majd óvatosan megszabadított felsőmtől, s melltartómtól is, melyeket rögtön a padlóra hajított, becsuktam szemeimet, s így vártam, hogy teljesen meztelenre vetkőztessen.

Leszállt a csípőmről, majd egy gyors mozdulattal lekapta rólam szürke nadrágomat, ujjait végig vezette a bugyim csipkés vonalán, ezúttal semmilyen beleegyezésre nem várva hamar letépte rólam a parányi ruhadarabot.

Nyelvét hasam legaljához helyezte, majd végig nyalta, egészen addig, míg el nem érkezett a melleimhez, s most ezeket kényeztette forró csókjaival. A pohár után nyúlt, mi az éjjeliszekrényen volt, s kivette belőle az egyik jégkockát, majd intim részemhez érintette.

— Five! — Sikítottam, mire szabad kezét a számra helyezte, ezzel elhallgattatva, miközben a jégkockát finoman mozgatta legérzékenyebb pontomon. Égető érzés volt, mégis élveztem, amit csinált.

Éreztem, ahogyan azt olvadt vízcseppek végig folynak szeméremajkaimon, majd az ágyra cseppennek. Mikor a jégkocka teljesen elolvadt, egy határozott mozdulattal levettem Fiveról a pólóját, s eldobtam, majd a nadrágja sliccét lehúzva ugyanezt megismételtem, ezzel a ruhadarabbal is, így már csak egyetlen boxerben ücsörgött az ágyamban, pillanatok alatt ettől is megszabadítottam.

Nadrágja zsebéből egy piros csomagot húzott elő, tartalmát helyezte volna is fel a már kemény férfiasságára, ha én ki nem kapom kezei közül, s be nem fejezem, amit elkezdett.

Halkan felsóhajtott, lábaimat átemeltem rajta, így már az ölében ültem. Megnyugtató érzés volt ismét magamban tudni, lassan elkezdtem mozgatni csípőmet, míg Five kezeit fenekemnél pihentette.

Alig telt el néhány perc, de már kezdtem fáradni, mit látszólag a fiú is észrevett, mivel hátamra fordított az ágyban, így már ő volt felül.

Gyorsan mozgott bennem, s éreztem, ahogyan az orgazmus kapujában megremegnek a lábaim, s a karom libabőrössé válik, megfeszítettem izmaim, ekkor hangosan felnyögtem, majd vadul levegő után kapkodtam.

— Hope. — Suttogta a fülembe, jó volt hallani, hogy egész végig rám gondolt. Ekkor kihúzta belőlem férfiasságát, csupán lihegni tudtam, de Five nem hagyott pihenni, széthúzta lábaimat, majd nyelvével intim részemmel kezdett el játszadozni, s ezt addig folytatta, míg lábaim ismételten meg nem remegtek. — Fincsi vagy! — Jelentette ki.

Míg én fejemet hátra hajtva vesztem el a gyönyörben, amit a fiú okozott, ő addig a szemeteshez sétált, s az elhasznált óvszert belehajította. Gyorsan magára vette ruháit, majd szó nélkül távozott a szobámból. Ahogy jött, úgy el is ment.

Szinte nem is ő lenne, ha nem lepett volna le csak úgy szex után. Utáltam, ha valaki csupán kihasználja a testem, de még jobban utáltam magamat, amiért ezt hagytam.

• • •

Pizsamámat előkutatva magamra kaptam, a teraszra siettem egy doboz cigaretta, s az öngyújtóm társaságában.

Meggyújtottam a csikket, majd egy mélyet szívtam belőle, figyeltem, ahogyan a füst elveszik a város éjszakai sötétségében, közben azon töprengtem, hogy hogyan lehettem olyan hülye, hogy engedtem a csábításnak.

Ekkor hangos kopogást hallottam, így az ajtóhoz siettem, miután elnyomtam a cigarettacsikket, majd kinyitottam az ajtót. Egy férfi állt velem szemben.

Piros egyenruhát viselt, szinte biztosra vettem, hogy a Bizottság egyik embere. Egy kék nappát nyomott a kezembe, s már távozott is. Kinyitottam, egy név és egy időpont állt rajta.

— Két nap múlva találkozzatok Carmichaellel! — Halvány sejtelmem sem volt arról, hogy ki az a Carmichael, reménykedtem, hogy Five ismeri, a mappát az ebédlőasztalra hajítottam, majd kimerülten az ágyba dőltem, s másodpercek alatt rabul ejtett az álmok mesés világa, ahol nem kellett azon töprengenem; vajon mit rontottam el?

°☆☆°



















°☆☆°

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Egy tönkretett gyermeki lélek (TUA fanfiction) /Befejezett/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora