Egy fiú, ki évtizedekre eltűnik, majd egyszer csak felbukkan a semmiből, s kénytelen folytatni régi életét.
Egy lány, kit mindenki csupán tárgyként kezelt, s a múltja teszi szörnyeteggé.
Különös, hogy egy lány menyire meg tudja változtatni egy fiú...
1963. Dallas, egy mentőautó suhant végig a város forgalmas, már-már zsúfolt utcáin, benne a Bizottság jól képzett embereivel, kik egy ártatlan emberi életet igyekeztek kioltani... ismét.
Hopenak ezekben a percekben végig futott a gondolataiban, hogy annyi, de annyi emberrel végzett már, de vajon milyen lehet megtapasztalni az halált, mikor már nem kapkodja hevesen a levegőt, szíve már nem ver, s tekintete előtt egy világ válik feketévé.
• • •
— Közeledünk a könyvtárhoz! — Rántotta ki elmélkedéséből egy mély férfi hang, mely a vezető ülése felől jött. Az utolsó svéd volt az, bár Hope őt nem ismerhette, Five mégsem feledhette közös múltjukat.
— Kapcsold le a lámpát és lassíts! — Adta parancsba a fiú. — Figyelem emberek! Ebben a pillanatban az idősénem befészkelte magát a könyvtár harmadik emeletére , ahol Free Jazz-t hallgat és tiszta LSD-t cseppent a szemébe. Megpróbálhatjuk lebeszélni, de mint azt tudjátok, nem igazán vagyok az a meggyőzhető figura. Esélyes, hogy lövöldözéssé fajulnak a dolgok, de senki, ismétlem senki sem sebesítheti meg halálosan az idősebb énemet... nehogy megszűnjek létezni. Vörös csapat! — Pillantott az autóban ülő piros egyenruhás férfiakra. — Ismeritek a dörgést. Nyírassatok ki magatokat! Kék csapat! — Ezúttal a másik oldalon ülő öltönyös férfiakra tekintett. — Megkaptátok a parancsot. Tartsátok magatokat a tervhez, és minden áron kerüljétek a feltűnést! Hope, te a korházba fogsz beépülni, ahová majd az elnököt fogják szállítani. — Ezzel kezei közé nyomott egy nővér szoknyát, s a korház épületének alaprajzát.
— Remek! — Dünnyögte a lány, majd egy szemforgatás közepette elhagyta a mentőautót, s a pár sarokra lévő kórházhoz igyekezett. Meglátva az épület fehér falait, rajta hatalmas kék betűkkel az intézmény neve; Parkland Memorical Kórház.
Mély levegőt vett, majd magára húzva a térdig érő szoknyát, egy magabiztosnak tűnő mosolyt festett ajkára, s besétált a korházba minden feltűnést elkerülve.
• • •
— Vörös csapat, rajta! — Adta ki az újabb utasítást Five. — Állítsatok fel egy zavarótornyot és káoszcsillapítót... nem akarjuk felkelteni a figyelmet, ha a golyók elkezdenek repkedni. Kék, találkozunk a megbeszélt helyen, és várjatok a kiiktatásra! Megértettétek?
— A feladatot végre kell hajtani! — Kiáltottak fel ismét a mentőautóban lévők egyszerre, majd kiszállva a járműből egyenesen a könyvtárba siettek, hol az idősebb Five mit sem sejtve ücsörgött a polcok közt elbújva.
Felérve az idős férfi azonnal kiszúrta a Bizottság embereit, hiszen ő profi volt, s képtelenség lett volna átverni. Ekkor eldördült az első lövés, mely az egyik piros egyenruhás férfi koponyájában landolt, s holtan esett össze, még ereiből ömlött a vörös vér, majd még egy golyó, s még egy , mígnem csupán alig maradtak.
— Hagyd abba az öldöklést és hallgass végig! — Kiáltotta át a helyiségen Five az öreg énjének, ám a férfi megállás nélkül lőtt támadóira. — Miért vagy olyan csökönyös? — S ismét egy lövés, ám ez már az idős Fiveot találta el, melytől a földre esett. — Mit csináltok? — Rivallt a pirosruhás férfiakra. — Ez nem része a tervnek. Még a végén megöltök.
— Inkább ti, mint mi! — Kacagott fel az egyik. — Carmichael megváltoztatta a tervet, és már megszereztük amit kellett, ők Hopeot akarják, nem téged!
Ekkor a Fivenak eszébe jutott a lány, kit teljesen egyedül küldött a kórházba, s ha rá vadásznak, képtelenség, hogy meg tudja magát védeni annyi emberrel szemben.
Pisztolyáért nyúlt, hogy végezhessen a Bizottság megmaradt embereivel, ám ekkor Luther lépett be, s hatalmas ökleivel a falhoz szorította a két vörösruhás férfit.
— Remek! — Forgatta meg szemeit a fiú. — Megkérdezhetem, hogy miként találtatok rám és kerültetek ide? — Tápászkodott fel a földről, majd egyenesen bátyja elé lépett, aki mögött Klaus ácsorgott, s zavartan tekintett végig a vérben úszó padlón.
— Hope szólt pár napja, hogy mire készültök. — Bámúlt a férfi öccsére. — Apropó Hope, ő hol van? — Közelebb sétálva Fivehoz, megragadta pulóverét, s a magasba emelte.
— Most egyikőtök sem találkozhat vele! — Felelte a fiú, miközben lábaival hevesen kapálózva próbálta elérni a talajt. — Később mindent elmondunk, de most dolgunk van!
°☆☆°
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
