Egy fiú, ki évtizedekre eltűnik, majd egyszer csak felbukkan a semmiből, s kénytelen folytatni régi életét.
Egy lány, kit mindenki csupán tárgyként kezelt, s a múltja teszi szörnyeteggé.
Különös, hogy egy lány menyire meg tudja változtatni egy fiú...
Hope egy hamis mosolyt erőltetett ajkaira, s fejével a terem felé biccentett, ezzel jelezve, hogy ideje lenne bemenniük. Leültek a legutolsó sorba, így a jelenlévők előtt, még mindig észrevétlenek maradhattak.
— És itt vissza kell térnünk a 02-64-XOB küldetéshez! — Hallatszott Carmichael mély hanga a pódiumról egy kivetítő tábla elől. — És a célpontunk, akit bizonyára mindannyian ismertek. Az Amerikai Egyesült Államok harmincötödik elnöke; John Fitzgerald Kennedy. Mint általában a korrekció okai szigorúan titkosak.
— A feladatot végre kell hajtani! — Kiáltottak fel egyszerre a székek sorai közül a piros egyenruhás férfiak, ám Five és Hope csupán némán meredtek maguk elé, emésztve a halfejű férfi szavait.
— És a legfélelmetesebb akadály a küldetés során... — Kezdett újból bele újból Carmichael. — A renegát Five ügynök. Egy elképesztően veszélyes alany, aki teljes fizikai fejlesztésen esett át, a sikerrátája száz százalékos... És még kiszámíthatatlanabb, mióta a C. I. A. igazságszérumával és csúcshalugénekkel kísérletezett.
— Mekkora egy seggfej! — Súgta Hope a mellette ülő fülébe szem forgatva, mire a fiú csupán halkan felkacagott, majd kezét a lány combjára helyezte.
Ujjait Hope szoknyája alá vezette s végig simított a csipkével borított ruhadarabon, majd lassan lehúzta a lányról a fehérneműjét, s egyik ujját belé helyezte, mire Hope halkan felnyögött, bár ezt a helyiségben senkisem hallhatta meg, ugyanis Carmichael mély hangja minden zajt elnyomott.
Five egy elégedett vigyort húzott ajkaira, s még gyorsabban mozgatta ujjait, közben mindvégig a lány arcát figyelte, ki szemeit lehunyta, s egyik kezét szája elé tapasztva élvezte, amit a fiú tesz vele, majd Five hirtelen kihúzta ujját.
— Folytassam? — Duruzsolta a lány fülébe, mire Hope heves bólogatásba kezdett, s a fiú két ujjával ismét belé hatolt, majd látva, hogy Hope lábai megremegnek, a levegő után kapkod, ki húzta.
Vigyorogva pillantott a lányra, ki szemeit még mindig lehunyva tartotta, majd fejét a fiú vállára döntötte.
— A küldetésre egy nappal az elnök érkezése után kerül sor a dallasi Dealey plázában Texasban. — Magyarázta tovább Carmichael, miközben a terv részleteit a táblára is felvázolta. — A jelenlegi stratégia egy totális rajtaütést javasol Five ellen, aki a könyvtárban fog várakozni. Az a terv, hogy végezzen a lövészekkel, megakadályozva ezzel Kennedy kiiktatását. Az elnököt minden áron korrigálni kell! A fényeket, kérem! — Ekkor a lámpa felkapcsolódott, s az eddig sötétben úszó előadóterem most világossá vált. — Hadd mutassam be a küldetés csapatvezetőjét! Five!
— Uraim! — A fiú felállt helyéről, mire minden szempár rászegeződött, s a piros egyenruhás férfiak ösztönből fegyverük után kaptak, melyeket egyenesen Fivera szegeztek. Ezen a fiú csupán felkacagott, hiszen tudta, hogy őt képtelen lenne megölni bármelyik bizottsági ügynök. — Ne áltassák magukat! Csak azért élnek még, mert úgy döntöttem segítek.
~24 évvel korábban~
— Ez nem... Hogy is mondta? Egy általánosiskolai vetélkedő, Monsieur Hargreeves... Nekünk azt mondták, hogy a gyerekek kimagasló intelligenciával rendelkeznek... de a jelek szerint nem ez a helyzet. — Hangzott egy mély férfi hang az akadémia végtelen folyosóiról — Ez szégyen Önre nézve.
— Nagyon is tisztában vagyok vele, Uraim! - Felete Reginald, majd az alig nyolc éves fiúcskára pillantott, ki iskolai egyenruhája, s fekete maszka mögé rejtőzött. — Akarsz valamit mondani a védelmedben, Five?
— Ahelyett, hogy a nagyra becsült vendégeinket egy fenhélyázó bemutatóval untatnánk az időáthelyező képességemről vagy egy disszertációval a kronosz szféra hibáiról... Inkább valami sokkal érdekesebb és kevésbé sértő mellett döntöttem. — Mosolyodott el büszkén a fiú. — Íme a Naprendszerünk pontos másolata. — Mutatott egy dobozra, melyben vékony fonalakon különböző méretű bolygók lógtak.
— Kiábrándítóan egyértelmű, Five, ráadásul ezt „pontosnak" nevezni nagy önteltségre vall... — Vette szemügyre a makettet Reginald. — Mivel úgy fest; kihagytál egy fontos részletet. A Föld bolygó kimaradt.
— Biztos vagy benne? Meglehetősen kicsi, szóval nehéz észrevenni! A Naptól számítva a harmadik az. — Five szemei összeszűkültek, s így figyelte az apját.
— Tudom hol van a Föld, te idióta! — Suttogta a fiú füleibe. — Nézd meg te magad! — A férfi hátrébb lépett, hogy Five is megtekinthesse.
— Azta... Milyen érdekes! — Nevette el magát.
— Ezt szándékosan csináltad! - Morogta Reginald a bajsza alatt. — Azt akarom, hogy ezt vidd a szemétégetőbe, Five! És semmisítsd meg! — Szólt rá fiára, miközben a két vendégével igyekeztek kifelé a helyiségből.
— Értve!
°☆☆°
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
