Egy fiú, ki évtizedekre eltűnik, majd egyszer csak felbukkan a semmiből, s kénytelen folytatni régi életét.
Egy lány, kit mindenki csupán tárgyként kezelt, s a múltja teszi szörnyeteggé.
Különös, hogy egy lány menyire meg tudja változtatni egy fiú...
Hope még pár percig ámulva hallgatta a fiú rekedtes hangját, majd eszébe jutva, hogy mi is volt eredeti célja, amiért a folyosóra tévedt, visszasuhant Ben szobájába, s mintha ki sem lépett volna a helyiségből, olvasni kezdett.
Órákat töltött Five gyerekkori hibáival, tetteinek tanulmányozásával, úgy érezve, mintha Sir Reginald Hargreeves a fiút még inkább az irányítása alá vette volna, mint testvéreit.
A lány fáradtan hátra dőlt az ágyban, majd szemeit lehunyva, néhány másodperc alatt kebelezte be az álmok misztikus világa.
Reggel egy halk kopogás ütötte meg a fülét, melyre azonnal fel is ébredt. — Bejöhetek? — Hallotta az ajtó túloldaláról. Five volt az, hangja kissé rendezetlen volt, s erőtlen. ’Biztos keveset aludt.’ gondolta magában a lány.
— Persze! Gyere csak! — Fáradtan megdörzsölte szemeit, ezzel rendezve homályos látását. A fiú belépett a helyiségbe, kezében egy fehér bögrét tartott, melyen az akadémia szimbóluma díszelgett.
— Ezt neked hoztam! — Ezzel Hopenak átadta a poharat, melyben fekete kávé gőzölgött. Közelebb sétált az éjjeliszekrényhez, majd felkapta a füzetet, min Five neve volt. — Egész éjszaka ezt olvastad? — Mutatta a lány felé.
— Én csak... — Ekkor esett le Hopenak, hogy elfeledte visszavinni a naplót, melyet kérdés nélkül hozott el, Five felnevetett a lány zavartságán, s megjegyezte magában, hogy aranyos, mikor össze-vissza hadovál.
— Nem baj! — Vágta rá, s sietős léptekkel már el is hagyta a szobát, bezárva maga mögött az ajtót. Egyenesen a konyhába igyekezett, hiszen felébredését követően a lány fekete italát készítette el, majd vitte fel neki, így még reggeli kávéját sem tudta elfogyasztani.
Hope csupán azon töprengett, hogy Five miért rohan el mindig néhány szó után, ez talán egy újabb rejtély volt, mely a fiút övezte. Míg ezen törte a fejét, mobiltelefonja megrezzent, feloldva a készüléket, egy ismeretlen számtól kapott üzenetet.
~Unatkozol?
~Mégis miért?
~Mert lenne egy ajánlatom.
~Mégpedig?
~Ha lejössz az udvarra, megtudod!
~Legyen!
• • •
Ezzel vége szakadt az üzenetváltások sorozata. A lány leszaladt az udvarra, ahol Five ácsorgott zsebre dugott kezekkel, ám amint észrevette Hopeot, ajkát lágy mosolyra húzta.
— Unatkozom! — Szólalt meg kisvártatva a fiú, mikor Hope már mellette állt. — Nem megyünk el valahová? — Kérdezte miközben ujjait fekete fürtjei közé vezette.
— Mármint? Hová? — Nézett értetlenül Fivera, majd fejét megrázta. — Tudod mit? Nem is érdekel. Menjünk!
Ezzel belekarolt a fiúba, ki pár utcával előrébb teleportálta magukat, majd onnan tovább sétálva folytatták. Félórányi gyaloglás után megérkeztek a belvárosban található vidámparkhoz, bár csütörtök délelőtt volt, mégis rengeteg ember vette használatba a különböző játékokat.
Hopenak szinte teljesen leesett az álla, sosem volt még vidámparban, sőt ha jobban belegondol az elmúlt tizenhatévben elfelejtett gyerek lenni.
— Na, csak itt állunk vagy be is megyünk? — Mosolyodott el még jobban Five, látva a lány szemeiben a meglepődöttséget. Megragadta csípöjét, s maga után húzat.
• • •
Egészen sötétedésig maradtak, majd mikor a Nap már lemenőben volt, felültek az óriáskerékre, honnan az aranysárga fénysugarakban úszó városról tökéletes kilátás tárult íriszeik elé.
Hope Five vállára hajtotta a fejét, ő maga sem értette, hogy miért bízik meg a fiúban, életében először érezte magát biztonságba valaki mellett, még akkor is, ha ezt az illetőt csupán néhány napja ismeri.
Mikor a levegő kezdett lehűlni, s mindketten kellőképpen elfáradtak az egésznapos vidámparkozás után, visszaindultak az akadémiára. Five bátyja tanácsát megfogadva, meggyőzte a lányt, hogy még néhány napot az Esernyő Akadémián töltsön.
— Köszönöm a mai napot, Five! — Ezzel a lány egy puszit adott az előtte álldogáló arcára, majd Ben szobájába baktatott, megragadott egy törölközőt, a zuhany alatt ácsorogva, azon töprengett, vajon milyen testet rejthet Five tökéletesen vasalt pulcsija, s farmernadrágja, szerette volna, ha a fiú elrángatja egy félreeső helyre, s megszabadítva ruháitól a magáévá teszi, de nem, nem tette, megrázta a fejét, így visszatérve a valóvilágba, hiszen nem emiatt jött az akadémiára. Levágódott az ágyba, majd folytatta a fiú életéről szóló naplók bújását.
°☆☆°
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
