Egy fiú, ki évtizedekre eltűnik, majd egyszer csak felbukkan a semmiből, s kénytelen folytatni régi életét.
Egy lány, kit mindenki csupán tárgyként kezelt, s a múltja teszi szörnyeteggé.
Különös, hogy egy lány menyire meg tudja változtatni egy fiú...
Az elmúlt hónapokban rengetek dolog történt, s ez a másfél év teljesen megváltoztatta a két fiatal életét. Az Intézőnek, s a Bizottságnak azóta színéről sem hallottak, szinte teljesen elfelejtkeztek Alyssáról, s arról, ami velük történt, csupán folytatták tovább hétköznapjaikat... ám ezúttal egymás nélkül.
Pontosan ők maguk sem tudták volna elmagyarázni, hogy miért szakítottak, mégis megtörtént, s azóta nem is beszéltek egymással. Bár mindkettőjüknek elég nehéz volt, s meg is viselte őket, ezt látták a legjobb döntésnek... külön.
Egy szokásos szombati este Hope a sztriptíz clubba igyekezett, hol dolgozott. Kilépve az utcákra hajába kapott a hűs, őszi szellő, ám ez zavarta legkevésbé.
Rossz előérzete volt, mintha már sejtette volna, hogy aznap éjszaka a múlta ismét utoléri őt, bármennyire is próbálja elnyomni magában vagy elmenekülni, az már élete részévé vált, s képtelen szabadulni tőle.
Tekintetét az égre emelte, ám semmi, sem csillagok, sem a Hold nem ragyogott, csupán a sötétség, mely titkokat hordozott magával, s mely oly sok gonosz tettet fedett el.
Megrázta fejét, ezzel kizökkentve magát az elmélkedésből, majd elindult a szokásos útvonalán, melyet minden este megtett.
Mindvégig maga után pillantott meggyőződésképpen, hogy senki sem követte, s így is volt, csupán egy-két ember bóklászott az utcákon, ám néhány perc után eltűntek a lány nyomából.
Nem volt miért aggódnia, viszont ő mégis megtette, paranoiája teljesen uralma alá kerítette. Fekete pulóverének csukáját fejére húzta, megigazította hátán lévő hátizsákját, majd gyorsabb tempóban halad előre.
Átvágott egy szűk sikátoron, s egy utolsó pillantást maga mögé vetve tekintetében egy homályos női alak tűnt fel, ki lassú léptekkel közeledett felé, ám Hope nem várta meg míg utoléri.
A clubba érve a lány egy másodperc erejéig elgondolkodott azon, hogy talán szólnia kellene Fivenak, viszont ezt az ötletét gyorsan elvetette, nem akarta zavarni, hiszen kicsit sem volt biztos abban, amit az előbb látott.
Gyorsan átvette táncosruháját, majd a színpadra sietett, a zene végeztével azonban ismét felidézni vélt valakit a közönség sorai közt. Az ismerős fehér, rövid haj, fekete szoknya, arcát vékony fátyol fedte el, s kezében egy kék színű koktélt tartott, ám amint észrevette, hogy Hope őt figyeli italába kortyolt, majd vigyorogva kisétált a helyiségből.
A lány csak dermedten figyelte a nő hűlt helyét, öltözőjébe szaladt, s mobiltelefonja után nyúlt, csupán egy dolog tudta most megnyugtatni, Five... Remegő ujjakkal feloldotta a kijelzőt, majd Five nevére nyomott a névjegyzékben, viszont a fiú nem vette fel.
Hope egy hangos sípszót hallott, mely azt jelezte, hogy hangpostára kapcsolt. Nem volt más választása, üzenetet hagyott... nem bírt volna most egyedül maradni...
— Five... Tudom, hogy egy éve nem beszéltünk, de... de msot fontos lenne találkoznunk! Kérlek, hívj fel, ha ezt megkapod! Azt hiszem visszatért. — Hangján lehetett hallani a feltörekvő sírást, torkában érezte a gombócot, rettegett. Leült az egyik sarokba, majd lábait felhúzva karjait átkulcsolta rajtuk, fejét lehajtotta, majd érezte, ahogy forró könnycseppjei feltörnek.
• • •
Five éppen szobájában ücsörgött, fejét mélyen párnájába temette, s azon töprengett, vajon mit kellene most tennie? Mostanában semmi sem volt képes lekötni figyelmét, órákat rágódott ezen, míg el nem fáradt, szemeit lehunyta, ekkor mobiltelefonja megrezdült, mire egy ideges dünnyögés hagyta el ajkait.
Gyorsan feloldotta a készüléket, s mérgesen a kijelzőre pillantott, megnézve, hogy kinek hiányozhat ilyen későn, ám amint meglátta Hope nevét a szíve egy ütemre kihagyott. Titkon minden éjszaka a lány üzeneteire várt, melyeket soha sem kapott meg.
Megnyitotta a hangpostát, majd a névre kattintott, észrevette Hope hangjából kiszűrődő félelmet, s az aggódást. Végig hallgatva az alig egy perces üzenetet eleget téve a lány kérésének, kocsijába ült, majd egyenesen a clubhoz hajtott, hol tudomása szerint Hope ma este dolgozott.
Már jól ismerte ezt a helyet, hiszen régebben gyakran végignézte Hope fellépéseit, majd a műsor után az öltözőben zárt ajtó mögött elszórakoztatták egymást...
Odaérve gondolkodás nélkül a lány öltözőjének ajtaja elé teleportált ,s kezét kopogásra emelte, ám végül úgy döntött, hogy ezt nem teszi meg. Ujjait a kilincsre helyezte, majd lenyomta, s benyitott, ekkor vette észre a földön kuporgó lányt, ki oly keservesen zokogott.
A fiú szíve teljesen összeszorult, sosem szerette összetörve látni. Lassan közelebb sétált, s leguggolt mellé, sorosa karjai közé zárta, melytől Hope kissé összerezzent, hiszen szemeit mindvégig lehunyva tartotta, de amint érezte, hogy ki van mellette, azonnal Five nyakába borult, s itt folytatta tovább a sírást.
— Sssh! — A fiú finoman Hope hajába tűrt. — Gyere hazaviszlek! — Ezzel már emelte is fel a földről a lány törékeny testét, s így most már ölében tartotta azt a személyt, ki talán a legfontosabb volt számara.
— Ne! — Hope hevesen megrázta fejét, könnyeit eltávolította arcáról, majd folytatta. — Nem akarok egyedül maradni! — Tekintetét mélyen Five zöld íriszébe fúrta.
— Veled maradok! — Szabadkozott tovább, majd meg sem várva Hope válaszát, kisétál vele az autójáig, s óvatosan betette. Egyenesen a lány házához mentek. — Megérkeztünk! — Kinyitotta Hope előtt az ajtót, s egészen a lakásáig kísérte.
— Itt maradsz éjszakára? — Kérdezte remegő hangon, majd ijedten Fivera pillantott, ki csupán bólogatni kezdett, ezzel jelezve, hogy igen. Besétáltak, majd Hope egyenesen a halószobájához sietett, levette aznapi táncosruháját, s pizsamába öltözött. — Five! — Szólt ki a fiúnak, ki a nappaliban ücsörgött, ám amanit meghallotta nevét feltápászkodott, majd a lány szobájához lépdelt.
Hope megragadta Five csuklóját, s maga után húzva az ágyhoz vezette. Lefeküdt, majd nem sokkal később a fiú is követte, egyikük sem szólalt meg.
Five csupán szorosan magához ölelte a lányt, majd egy mosolyt húzott ajkaira, fejét Hope fejére hajtotta, s engedve a kísértésnek, lehunyta szemeit.
°☆☆°
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
