Egy fiú, ki évtizedekre eltűnik, majd egyszer csak felbukkan a semmiből, s kénytelen folytatni régi életét.
Egy lány, kit mindenki csupán tárgyként kezelt, s a múltja teszi szörnyeteggé.
Különös, hogy egy lány menyire meg tudja változtatni egy fiú...
— Srácok! Ő itt Hope! — Mutatta be két testvérének a fiú, majd a lány ujjai közé nyomta az egyik kezében tartott bögrét, melyben gőzölgő tea volt. Ezután saját italába kortyolt. — De, ha megbocsájtotok, nekünk dolgunk van! — Ezzel kissé eltolta a lány hátulról, így jelezve, hogy induljon el a lépcső felé.
Fel is baktattak az emeletre, végig haladtak egy folyosón, melynek falát régi festmények díszitették, a korlát felett áttekintve egy óriási képet lehetett észrevenni egy férfiről, kinek egyik szeme előtt egy apró monokli foglalt helyet. Hope őt már jól ismerte, hiszen gyerekkorában oly sokszor felkereste... Sir Reginald Hargreeves volt az.
— Gyere! — Five megragadta a lány karját, majd a tágas irodába vezette, tökéletes rend volt, sehol egy porszem, a könyvek egymás mellett felsorakozva álltak. — Itt vannak apám naplói. — Mutatott a polcon lévő piros füzetekre.
— Jó sok van... — Jegyezte meg Hope, majd találomra lekapott egyet, ám az nem az volt, egy másik név szerepelt rajta. — Vanya Hargreeves. — Olvasta fel a borítón szereplő két szót. — Ő az egyik testvéred, igaz?
— Igen, de azt inkább ne olvasd el! — A fiú jól tudta, hogy a naplókban rengeteg olyan feljegyzés van, mely kompromitáló a családjára nézve, s nem feltétlen őrülne neki, ha ezeket Hope máris megtudná... Még nem, ahhoz még nem ismerte elég jól. — Biztos vagyok benne, hogy rólad is írt. Keressük meg azt, amelyiken a te neved áll, de az is lehet, hogy az öreg csak egy random naplóba írta.
— Oh, oké! — Nyögte ki a lány, majd buzgó keresésbe kezdett. Five a felül lévő füzeteket lapozta át, melyeket Hope nem ért el, míg a lány az alsó polcot vette szemügyre.
• • •
Már jónéhány órája a lapokra vetett betűket olvasgatták, mikor Hope már az ötödik naplót végezte ki, semmi értelme sem volt. A lányról egy szót sem írt, ekkor nyúlt a következőért, ám mikor meglátta a rajta szereplő nevet, szíve kihagyott egyet.
Five Hargreeves, ez állt a borítón, pontosan tudta, hogy a fiú nem lenne túl boldog, ha bele lapozna, viszont a kísértés túl nagy volt, hiszen Five oly titokzatos volt, semmit sem mesélt magáról, így hát megtette... Elkezdte olvasni a dátummal ellátott feljegyzéseket.
2000. február 23.
Number Five teljesen ellehetetleníti magát többi testvérétől, nem képes csapatban dolgozni, s ez mindenki munkáján meglátszik. Sajnálatos módon ez napról napra csak erősebb lesz. Attól tartok, hogyha ez továbbra sem fog megváltozni, kénytelen leszek más módszerekhez folyamodni...
2001. november 22.
Fiam egy mai edzés során összetűzésbe keveredett 2-es számúval. Mindketten vezető egyéniségek, ám módszereik nem egyeznek. Five döntéseiben hemzseg a logika, viszont testvérei ezt nem látják,így sosem hallgatnak rá. Úgy gondolom Five még sokra vihetné az Esernyő Akadémián, ha nem csupán önfejűségére hallgatna...
2002. november 8.
Five a mai napon megtette, mitől óvva intettem. Képességét használva ugrott az időben. Ezentúl magára maradt, többé nem segíthetek tettei rendbehozatalában, csupán remélni tudom, hogy már elég erős volt ehhez, s nem veszett végleg nyoma...
Ez volt az utolsó feljegyzés, mit Hope talált. Rengeteg oldal, s betű szólt a fiú makacsságáról, hogy mennyire képtelen összeférni testvéreivel, a lánynak az olvasásától összeszorult a szíve, bele sem tudott gondolni, hogy mit élhetett át, sejtette, hogy nehéz gyerekkora lehetett, de, hogy ennyire...
— Ahh, semmi értelme! — Dünnyögött mogorván a fiú, Hope gyorsan elrejtette a naplót, hogy ne szerezhessen tudomást róla, hiszen nem volt szabad egy idegen család magánéletében vájkálnia. Five idegesen az íróasztalhoz lépett, majd kihúzta a legfelső fiókot, melyben ott díszelgett egy vörös színű napló a lány nevével. — Úr Isten! — Kiáltott fel, mire Hope azonnal rákapta tekintetét. — Neked tényleg Hope Korinna Smith a teljes neved? Hívhatlak Korinnának? — Kérdezte nevetve, miközben ujjaival szeméből távolította el a feltörekvő könnycseppet.
— Nem! Gyűlölöm a középső nevemet, nem mellesleg pedig senki sem szólít így. — A lány Five mellé araszolt, majd kikapta kezei közül a füzetet. A rengeteg szó csak úgy sorakozott fel egymás után a többszáz oldalon keresztül. Kinyitotta az első oldalon, majd olvasni kezdett...
°☆☆°
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
