Egy fiú, ki évtizedekre eltűnik, majd egyszer csak felbukkan a semmiből, s kénytelen folytatni régi életét.
Egy lány, kit mindenki csupán tárgyként kezelt, s a múltja teszi szörnyeteggé.
Különös, hogy egy lány menyire meg tudja változtatni egy fiú...
A Nap fénysugarai átszűrődtek a fehér színű függönyökön, majd egyenesen az arcomat vették célpontul, hevesen tűztek szemhéjamra, melytől szinte azonnal fel is ébredtem.
Nem gondoltam a történtekre, sem Kennedy megölésére, csupán voltam, már-már boldogan. Tudtam, hogy ma semmi dolgom, így azt csinálok, amit akarok, mégsem jutott eszembe más, csak Five...
Ahogy sötét fürtjei smaragdzöld szemébe lógtak, mentolos illatára, s arra, ahogyan próbálja erősnek mutatni magát, én mégis tudtam, hogy össze van törve, s azzal is csupán figyelmét akarta elterelni, hogy hajnalban bejött a szobámba...
Megmosolyogtam emléket, az elmúlt egy évben hiánya lassacskán felemésztett, mégsem voltam képes felhívni, nem tehettem meg vele, hogy szakítok, majd mikor már kezd túl leni rajtam, ismét felbukkantok.
Bár megtettem, felhívtam, s most az életével zsarolnak, nem veszíthetem el újra az én hibámból, szükségem van rá, s ezt az Intéző is nagyon jól tudja, Five a gyenge pontommá vált, ahogy én pedig neki.
Eddig bírtam a hiányát, pár óráig, látnom kellett... megint azt akartam, hogy úgy öleljen át, mint régen, szenvedéllyel telin, mintha még mindig szeretne, s sosem akarna elengedni.
Gyorsan magamra kaptam a padlóra hajított ruháimat, majd kirohanva a szobámból egyenesen Five ajtajáig futottam, s hevesen kopogtatni kezdtem, semmit sem akartam mondani neki, csupán karjaimat átfonni nyaka körül, s kiadni magamból minden felhalmozott fájdalmat.
Ám válasz nem érkezett a hosszú perceken át tartó, szűnni nem akaró kopogásra, így benyitottam, meglepetésemre az ajtó nem volt zárva, viszont a szobában senkit sem találtam.
Felültem a konyhapultra, majd szétnéztem, ekkor jutott eszembe, hogy még nem is reggeliztem. Odasiettem a hűtőszekrényhez, s kinyitottam, nem volt túl nagy a választék, ám ez nem zavart, kikaptam belőle a mogyoróvajat, s pillecukrot, ugyanezt készítette nekem Five az első reggel mikor nálam aludt, ekkor éreztem először, hogy valakinek fontos vagyok.
• • •
Az órák teltek, ám én mégis képtelen voltam elhagyni a fiú szobáját, kinek még mindig se híre, se hamva nem volt. Elfáradtam a várakozásba, így ledőltem Five ágyára, majd szemeimet lehunytam, nem igazán érdekelt, hogy megsértettem valaki személyes terét, csupán érezni akartam közelségét. Az álom szinte percek alatt ragadott magával.
Hirtelen felnyitottam a szemeimet, az ablakon kipillantva már a sötét eget fedeztem fel, átaludtam az egész délutánt, remek! A fürdőszoba felé vettem az irányt, lerángattam magamról a ruhadarabjaimat, s a helyiség hideg padlójára hajítottam.
A zuhany alá léptem, s élveztem a forró cseppeket, melyek felmelegítették testemet. Két kéz ragadta meg hátulról a csípőmet, majd szorosan hozzám simult egy test, közben hasamnál fogva ölelt, ekkor esett le; nem az én szobámban vagyok...
— Five, én... — Suttogtam halkan, ám ő nem hagyta, hogy befejezzem. Hasamat, s mellkasomat hátulról a hideg csempének nyomta, kezeinket összekulcsolta, majd erősen a falhoz szorított, mintha csak attól félne, hogy elfutok, talán jobb is lett volna... futni. Éreztem, hogy hátamnak simul vizes testével, s egy halk sóhaj hagyta el ajkait, melytől a forró gőz áztatta karjaim libabőrössé váltak.
— Nem szép dolog betörni másokhoz! — Oktatott ki, bár tudtam, hogy nem az, ahogyan fedetlen testemet ismét a magáévá teheti.
— Nem fogok minden este lefeküdni veled azért, hogy rajtam csillapítsd a vágyaidat! — Talán hazudtam, talán én is vágytam rá, hogy megtegye, hogy ismét bennem legyen, s hangos nyögéseket váltson ki belőlem.
— Oh, dehogynem! — Felelte, s ajkait a nyakamra helyezte, s lágy csókjaival hintette be. Ekkor elkezdett belém hatolni, hangosan felnyögtem.
Mindig olyan érzékien csinálta. Hallottam sóhajait, melyek arcomat érték, majd lassan ki-be tolta, sikerült teljesen elterelnie a figyelmemet, olyan volt, mintha csak mi ketten lennénk az egész világon, s semmi sem számítana.
Ekkor lábaim megremegtek, Five még lökött bennem, majd ő is felnyögött, s hátrébb lépett. Levegőért kapkodva dőltem a fiú karjaiba, ki csak egy elégedett vigyort öltött ajkaira, majd a vizet elzárta, s egy törölközőt terített vállaimra. — Aludj ma velem, Hope! — Suttogta fülembe, melytől kellemesen megborzongtam.
— Legyen! — Bólintottam, mire ajkait a homlokomra tapasztotta, majd lágyan megpuszilta. Gyorsan visszasiettem a szobámba a pizsamámért, majd már fordultam is vissza Fivehoz, ki addigra már az ágyon feküdt, s engem méregetett tekintetével, viszont ez nem zavart, sőt tetszett.
Fejemet a mellkasára döntöttem, mire hosszú ujjait a nedves tincseim közé vezette, majd szorosan átölelt. — Kérdezhetek valamit? — Emeltem szemeimet a fiúra, ő pedig csak bólintott. — Miért léptél le csak úgy hajnalban?
— Nem... - Sóhajtott egyet, majd folytatta. — Nem tudtam, hogy örülnél-e neki, ha akkor maradok, így hát inkább eljöttem. — Erre már nem feleltem, csupán hagytam, hogy Five hosszú ujjai karomat simogassák, majd szemeimet lehunytam, s ismét elaludtam.
°☆☆°
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
