Hírnévbe merülve

Valami új kezdete...

-Azt gondoltad, hogy egy ilyen senki mint Te, kelleni fog egy hírességnek?! - mondta idegesen felröhögve. Lehűlve álltam, Őt nézve miközben a fotósok és újságírók a kameráikat kattogtatták, egy új szaftos sztorinak örvendezve. Teljesen lefagytam, csak álltam ott tehetetlenül, a szememből folytak a könnyek. Megsemmisültem.

2 hónappal korábban...

-Szofi kész vagy már? Indulnunk kéne! - kiabált a cipőjét húzva Maya.

-Megyek már csak még fogat mosok - szóltam vissza sietve.

Mayával már évek óta legjobb barátnők vagyunk. Az egész akkor kezdődött, amikor középsuliban egy srác bunkó megjegyzést tett a ruhámra, Ő pedig meghallotta és kiállt értem. Akkor még nem ismertük egymást, viszont attól a naptól kezdve, elválaszthatatlanok vagyunk. Maya mindig is a népszerűbb brigádba tartozott, a suli nagymenői közé, én pedig eltűntem a többi ember között. Ez azután sem változott miután elkerültünk egyetemre. Egyforma szakon kezdtük az egyetemet tavaly szeptemberben. Közös albérletbe költöztünk és azóta együtt lakunk Debrecenben.

Ahova éppen sietünk az Maya barátjának a foci meccse. Mark már kiskora óta Debrecenben focizik, amikor ideköltöztünk akkor ismerkedtek össze Mayával. Mit ne mondjak, azóta Maya is megszerette a focit, oly annyira, hogy már az is a közös programjaink közé volt beiktatva, hogy együtt nézzük az EB-t. Sosem voltam oda a fociért, viszont az EB alatt rájöttem, hogy egész jó sport, és hát elég jól néznek ki azok a kigyúrt focisták.

-Hagyd csak majd én zárok, addig Te menj előre, le ne késsük a buszt - mondta Maya, miközben én előreszaladtam. Éppenhogy elértük a buszt, viszont olyan sokan voltak rajta, hogy csak az ajtóban volt már hely. Utálom az ekkora tömegnyomort, főleg ilyen melegben. A nyár egyik legmelegebb napja van, még egy kis szél sem fúj.

-Figyu, mit szereztem a szülinapodra! - suttogta oda Maya miközben a táskájában matatott. Előhúzott két jegynek tűnő valamit és azt mondta:

-Megyünk Franciaországba!-. Meglepődve álltam előtte, majd kiugrottam a bőrömből az örömtől. Imádom Franciaországot, viszont még sosem volt lehetőségem eljutni.

-Ezt nem mondod komolyan??-suttogtam neki, miközben próbáltam visszatartani a kis örömsikolyt, ami kitörni készült belőlem.

-Szereztem két jegyet a Portugália-Franciaország meccsre! - örömködött, miközben nekem lefagyott a mosoly az arcomról.

-Komolyan csak egy foci meccs miatt akarsz kiutazni és úgy csinálsz mintha értem tennéd? - tartottam vissza a nevetésem.

-Ígérem megnézünk minden látnivalót amit szeretnél, de el kell jönnöd velem erre az útra. Kérleek! - könyörgött, kiskutya szemeket imitálva.

-Jó, rendben. Elmegyek veled - mondtam. Tudom mennyit jelent neki ez a meccs, hiszen a Portugál csapatot imádja. Ronaldo az eltitkolt szerelme. Már az EB kezdete óta teljes extázisban van. Nem tudtam nemet mondani.

Miközben sétáltunk a foci pálya felé, ahol Mark meccse épp elkezdődött, Maya odaszólt.

-Amúgy is jót fog tenni neked ez az út, hátha összeszedsz valami francia pasit! - nevetett.

-Persze, minden álmom egy pasi, az előzőt se hevertem még ki! - mondtam szomorúan.

-Ahj felejtsd már el Justint, az ő vesztesége, hogy nem értékelt egy ilyen nagyszerű lányt!

Justin volt az első barátom, az volt az első alkalom amikor érezhettem milyen is a szerelem. Ha az a kapcsolat szerelemnek nevezhető volt. Megcsalt egy másik, sokkal csinosabb és vékonyabb lánnyal, azzal az ürüggyel, hogy én nem vagyok elég jó. Elég mély sebet hagyott bennem ez a kijelentése. Azóta is önbizalomhiányban szenvedek. Ezért sem szeretnék megismerni senkit.

A meccs vége után, beültünk egy bárba ünnepelni. Mark nagyon jól játszott, 3-1-re nyerték a meccset. Megittunk pár koktélt, aztán mi Mayával eljöttünk, a többiek pedig még maradtak kicsit ünnepelni. Hazaérve, lestoppoltam a fürdőszobát, hosszú és meleg nap volt, rám fért egy kis énidő.

Feltettem egy arcmaszkot, beledobtam egy fürdőbombát a vízbe és relaxáltam. Azonban nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy pár nap múlva Franciaországba megyek. Mindig nagyon boldog voltam amikor valaki Franciaországról, Párizsról beszélt, azonban most furcsa érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Lehetséges, hogy igaza van Mayának,  jó lesz nekem ez a kis kiruccanás. Hátha valami érdekes is fog velem történni, mint azokban a drámákban amik a tévében mennek.

Ezek a gondolatok mosolyt csaltak a számra. Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire meg fogja változtatni az egész életemet...

Sziasztok! Itt is van az első része a legelső sztorimnak "Hírnévbe merülve" címmel! Köszönöm ha elolvastad, remélem tetszett! :) Várom a véleményed kommentben! :)

Újabb részek hamarosan! :)