Hírnévbe merülve

Egy újabb party kezdete...

Reggel a nap vakító fényére ébredtem. Kylian még aludt. A derekamat átölelve szuszogott a fülem mellett. Óvatosan levettem a kezét magamról és az ablakhoz sétáltam. Gyönyörű szép a kilátás innen. Már csak ezért is megérte, maradnom. A fák ágain madarak csiripeltek, a tó vízén megcsillantak a nap élénk sárga sugarai amint a halak ugrándoztak. Minden tele volt élettel.

-Szeretnék minden reggel erre a látványra kelni! – nyújtozkodott az ágyban Kylian tekintetével végigmérve.

-Jó reggelt hétalvó! – mosolyogtam.

-Bújj még vissza mellém! – kérlelt kiskutya szemeket imitálva. Nem tudtam neki ellenállni. Épp visszafeküdtem volna mellé, amikor megszólalt a csengő.

-Ah, remélem nem apám jött vissza! – mormogta és kikelt az ágyból. Lesietett a lépcsőn és ajtót nyitott.

-Kéne a segítséged, tesó! – lépett be az ajtón Ney köszönés nélkül.

-Neked is jó reggelt! – forgatta a szemét Kylian.

-Nem lett kész a tisztítóban a kék öltönykabátom estére, kölcsön tudod adni az egyiket? - hallottam, miközben én is lesétáltam hozzájuk.

-Francba! El is felejtettem, hogy ma van a szezon nyitó konferenciás vacsora a csapattal – dörzsölte az arcát Kylian.

-Ki terelhette el róla a figyelmed? – mosolygott Neymar mikor meglátott lejönni a lépcsőn.

-Szia Ney! – forgattam a szemem.

-Na tesó, akkor ki tudsz segíteni? – tért vissza a témához.

-Ja persze, vidd csak. Anya majd kiadja.

-Kösz haver, akkor majd visszajövök értetek a party előtt pár órával! –hálálkodott és már az ajtó felé is vette az irányt. -Addig is kufircoljatok csak! – mosolygott, mire Kylian nevetve a vállába bokszolt egyet.

-Mit értett azon, hogy „visszajön értünk"? – kérdeztem érdeklődve miközben becsukta a bejárati ajtót.

-Te is jössz! – kacsintott rám.

-Ez nálad a meghívás? – forgattam a szemem.

-Hölgyem, megtisztelne a jelenlétével este? – sóhajtott egy nagyot mosolyogva és elém tolt egy bögre kávét.

-Mit fognak szólni a szüleid?

-Elmondtam már, hogy nem érdekel mit gondolnak mások! Csak te érdekelsz! – nézett mélyen a szemembe. Nem válaszoltam. Sosem mondtak még nekem ilyet. Viszont félek, hogy Kyliannek valamilyen baja lehet ebből. Nem akartam, hogy miattam legyen rossz kapcsolata a szüleivel.

-Naa, kérlek! – nézett kiskutya szemekkel.

-Attól függ, hogy viselkedsz a nap további részében! – incselkedtem miközben belekortyoltam a kávémba.

-Megáll tőled az eszem – nevetett Kylian. A konyhapulton könyökölve velem szemben támasztotta a fejét és engem nézett. Láttam, ahogy az arcom összes kis mozdulatát tanulmányozza. Lecsúszott tekintete a számra.

-Kaphatok egy csókot? – kérdezte mosolyogva.

-Váó, mostmár szépen is tudod kérni? – nevettem a szememet forgatva. Eltorzult az arca. Hirtelen felugrott és a konyhapultot megkerülve odalépett hozzám. Maga felé fordította a széket, amin ültem és ölbe kapott. Egészen a kanapéig vitt, ahol lassan lefektetett és felém hajolva a fülembe súgta.